Egy Idol barátnője • JUNGKOOK (befejezett)

6.rész

- EunBin, elmentem! - kiabált be a szobámba Yunhee. Látszik ez már minden napos lesz.

Lassan kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Telefonomat az asztalra helyeztem, majd a hűtőhöz sétáltam. Kivettem egy üveges kávét, azt beleöntöttem egy pohárba azután az asztalhoz ültem. Néztem ki a nagy ablakon, közben a kávémat szürcsölgettem, mikor elkezdett rezegni a telefonom. A szívrohamot hozza rám ilyenkor. Értesítést kaptam Jungkooktól:

Köszönésem után pár perccel csörögni kezdett a telefonom.
- Szia! - szólalt meg reggeli rekedtes hangján Kook.
- Szia!
- Ma ráérsz?
- Um..
- Bocsi, sorozatban a 3. nap zaklatlak. - vált szomorkásabbá a hangja.
- Dehogy zaklatsz, ráérek! - nem szeretem ha valaki szomorú a közelemben.
- Ettél már?
- Nem.
- Rendben, akkor a házad előtt találkozunk 5 perc múlva.

Pontos volt, ugyanis 5 perc múlva megszólalt a csengőnk.
- Gyere beljebb! - intettem kezemmel a belső tér felé. Mosolyogva tette amit mondtam. Leültünk a kanapéra és csak bámultunk magunk elé.
- Um.. múltkor kérdeztem, hogy ki a biasod közülünk.. most már mindent értek. - mosolyodott el majd balra nézett, így kerülve velem a szemkontaktust.
- Hm?
- A.. a ruhád. - mosolyodott el ismét, viszont most már a fogai is kilátszódtak. Magamra pillantottam és csak most vettem észre, hogy a Cooky-s pizsamám van rajtam.
- Um... egy perc.. - álltam fel a kanapéról kínosan, majd befutottam a szobámba. Ez illetlenség, nem? Hogy felejthettem el átöltözni??

Gyorsan felkaptam egy ruhát a bőröndből majd magamra húztam. Tanultam a hibámból, így gyorsan leellenőrzöm a hajamat.

- Mehetünk!
- Hova? - értetlen arccal néztem rá. - Mármint hova szeretnél? - ezt még meg kell szoknom. - Eddig én választottam így most rajtad a sor.
- A sarkon van egy reggeliző helység, ha gondolod.. - az ajtóhoz ment és kinyitotta azt.
- Ahogy szeretnéd. - mosolygott majd kezeivel az ajtó felé intett.

Jungkook elém ült, így vártuk a reggelinket.

Kook köhintett egyet, majd megszólalt,
- Tudod.. - vakarta meg a tarkóját. - Nem vagyok ebben jó annyira.. sőt.. - vörösödött el hirtelen. - Um.. szerintem elkezdtem.. elkezdtem érezni irántad valamit... - jött zavarba. Lesokkolva ültem előtte. Rámpillantott, várta a válaszomat.
- Nem goldoltam volna.. - vörösödtem el én is.
- Tudom, hogy hirtelen jött, de be szerettem volna vallani. Holnap Milánóba utazunk.. - hajtotta le a fejét.
- Az a következő túrné állomás?
- Igen.. - nyögte ki halkan. - Azt szeretném, hogy te is gyere el a koncertünkre. - a zsebéhez nyúlt, majd kivett belőle kettő jegyet. - Kérlek fogadd el! - nyújtotta felém két kézzel a Milánói Bts koncert jegyeket.
- Miért pont kettő?
- Amikor a biztonsági őr visszajött a dormhoz elmondta hogy rajtad kívül még volt egy lány a házban. Ha nem tévedek ő a barátnőd.
- Igen.
- Hozhatod őt is magaddal. - mosolyodott el.
- Köszönöm, nem tudom hogy háláljam meg.
- Csak gyere el, kérlek. - felállt az asztaltól majd mellém sétált. Kinyújtotta a kezét, majd mosolyogni kezdett. Megragadtam a pillanatot és a tenyeremet az övébe helyeztem.

*este*

- Szeretném.. szeretném ha a barátnőm lennél. - tekintetemet az arcára szegeztem. Épp annyi fény volt az utcában, hogy ki tudjam venni, hogy elmosolyodott.
- Én is szeretnék a barátnőd lenni! - húztam mosolyra számat.
- Tudom, hogy elég fura ez a mai nap, de mikor alsós voltam tetszett egy lány. - kezdett bele a történetébe. - Mikor rávettem magamat, hogy bevalljam neki az érzéseimet, másnap már nem jött suliba, így nem tudtam neki elmondani mit érzek. Akkor megfogadtam, ha ismét valki iránt érzéseim lesznek, el fogom neki mondani.
- Köszönöm. - elkezdtünk lassan sétálni.
- Hm? - fordította felém buksiját.
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. Ez még új nekem.. tudod tini korom óta hallgatom a zenéiteket. Annyira megfogott a személyiséged. Mindig is szerettem volna találkozni veletek és elmondani, hogy mennyi mindenben segítettetek és segítetek nekem nap mint nap. Persze ezt több millió másik ember is elmondhatja rajtam kívül. Akkoriban eldöntöttem, hogy bármi is történjék, találkozni fogok veletek. Egy álmom vált valóra, mikor a koncerteteken voltam. - megállt és megfogta a kezemet. Lassan hátra forfultam.
- Engedd, hogy minden álmodat teljesítsem. - nézett mélyen a szemeimbe. Közelebb léptem hozzá, majd átöleltem. Ő mégszorosabban kezdett el ölelni. Ez a pillanat csodálatos volt. Csak mi voltunk az utcában. Hallottam halk szívdobogását. Ez lesz a kedvenc hangom.

- Megérkeztünk.. - mondtam szomorkás hangon.
- Úgy látszik..
- Jó éjszakát! - szaladtam volna fel a lépcsőn, de ő ismét elkapta a kezemet.
- Várj! - húzott közelebb magához. - Jó éjt puszi nélkül nehéz elaludni, nem igaz? - nyomott egy puszit az arcomra. Tette miatt egész arcomra felszökött a pír.
- De.. igazad van! - adtam én is egy puszit az arcára. Éreztem, ahogy elmosolyodik.
- Jó éjt!
- Neked is! Szia! - intettem majd felfutottam a lakásunkba. Az ágyba ugrottam majd átöleltem a párnámat. Vigyorogtam mint egy gyerek aki megkapta a kedvenc édességét. Már várom hogy újra találkozzunk.