Hát eljutottam ide is. Az utolsó levél. Nem gondoltam volna, hogy ez is eljön. Vissza költöztem Koreába, a fővárosba. Új életet kezdtem, lett egy nagyszerű munkám, és egy csodálatos kis kutyusom, aki boldogítja minden napom. Nincs túl sok időm, de pontosan így szeretem az életemet. Zsúfoltan, és telis tele teendővel.
Amikor megtudtam, hogy az egyik régi barátnőm, akit még a szülővárosomból ismertem, a Big Hit-nél dolgozik, mint a bandátok egyik staff tagja, nagyon megdobbant a szívem. Rögtön egy dolog forgott az agyamban; az, hogy oda kell, hogy adjam a leveleimet. Sokat gondolkodtam rajta, és először el is hesegettem az ötletet, hisz miért is tenném? Amúgy is naponta legalább ezer szerelmes levelet kapsz, nem hiszem, hogy pont az enyémre reagálnál, ráadásul nagyon szigorú beosztásod van, lehet, hogy nem is kapod meg.
De aztán megráztam a fejemet és össze szedtem magamat.
Ha annyi éven át nem tettem semmit, akkor majd most. Lehet, hogy hülyének fogsz nézni, sőt, lehet, hogy már nem is emlékszel rám, teljesen elfelejtettél, de tudod mit? Nem érdekel. Már nem. Egyedül az foglalkoztat, hogy kiadjam ezeket a kezeim közül, és vegre felszabaduljak és, hogy lekerüljön rólam a súly, amit éveken át cipeltem.
Szóval még egy utolsó lapot tele írok a gondolataimmal, majd mindet bele helyezek egy-egy borítékba, és eljuttatom hozzám. Az is lehet, hogy az első iromány után kidobod az egészet a kukába. Ez már a te dolgod. Én viszont nyugodt leszek, amiért oda adtam, és megtettem.
Szeretlek. Érted?
Szerelmes vagyok beléd.
Több, mint hét éven keresztül senki másnak nem adtam oda a szívemet. Mind végig rád várt, és lehet, hogy még mindig rád fog, de tudom; hiába. És ez nem baj. Majd lesz valahogy.
De soha nem felejtem el, ahogy a folyosón egy-egy pillanat erejéig össze fonódott a tekintetünk, ahogy nagy ritkán egymásra mosolyogtunk. Amikor a csoportos feladatnál én osztottam ki neked a feladványt, miközben veled szemben ülve összefonódtak lélektükreink.
Amikor a nyári szünetben találkoztunk, és egymásra köszöntünk. Ahogy az érettségi után a nagy tömegben kiszúrtalak az öltönyödben.
Mély hangod, mely a hónapok és évek elteltével csak még mélyebb és férfiasabb lett. Nevetésed, mely zene füleimnek, bársonyos hangod, mely segít megnyugodni, elaludni, és átvészelni a rossz és nehéz időszakokat.
Sokat szomorkodtam miattad és amiatt, hogy soha nem lehetünk együtt. Amiért nem volt alkalmam hamarabb elmondani az érzéseimet.
Gyönyörű éveim voltak, de még szebbek lettek volna veled az oldalamon. De ezzel egyidőben én voltam a legboldogabb ember amikor elindultál az utadon, hogy megvalósítsd az álmaidat.
A mai napig támogatlak ahogy csak tudlak, és a végsőkig támogatni is foglak, mert szeretlek, és szeretni is foglak.
Soha nem felejtelek el, Kim Taehyung.
KAMU SEDANG MEMBACA
letters; for him | ✔️
Fiksi Penggemar[ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ] Tőlem... Neki ℓєττєяѕ Egy mini könyvsorozat két félről, két szemszögből. Egymás tudta nélkül táplálják ugyanazt az érzést a másik iránt, de lépni egyikük sem mer. Éveken keresztül írják a szerelmüknek szánt leveleiket, míg egy szép...
