Egy hét betegeskedés után végül sikerült meggyógyulni, így újúlt erővel vetettem bele magamat a tanulnivalóba, amit cseppet sem hiányoltam. Egy valamit viszont mindennél jobban. Téged. Minden nap, az ágyban fekve, a plafont bámulva azon elmélkedtem, hogy vajon megfordultam e az agyadban. Vajon átfutottam e gondolatmeneteden, és feltűnt e, hogy nem pakolok ott a szekrényemnél reggel nyolckor, vagy órák után. Talán... Hiányoztam is? Esetleg neked is úgy fájt, hogy nem láthatsz, mint ahogy nekem? Neked is kiaszakadt a szíved, és fájt a lelked a benne tátongó űrtől, melyet nem volt ki betöltsön? Ugye nem csak én éreztem így?
Mindenesetre szinte kiugrottam reggel apa kocsijából, hogy be röppenhessek az iskola épületébe, hogy végre újra láthassalak. Még volt egy kis náthám, de az már nem állíthatott meg abban, hogy újra lássalak.
Besétáltam, mint minden reggel. Találkoztam a barátnőimmel, akikkel folyamatosan tartottam a kapcsolatot, és akik most is örömmel üdvözöltek. Mosolyogva beszélgettünk, miközben tömören, és gyorsan elmesélték, hogy nagyjából miről maradtam le, amíg otthon lézengtem.
Próbáltam nagyon figyelni, és mindenre reagálni, de az agyam mintha leállt volna, és egyedül egy dologra koncentrált. Rád. Ugyanis amikor befordultunk az egyik folyosón; ott álltál. A szokásos helyeden, a haverjaiddal körbe véve, az osztálytermetek mellett. Hátaddal a falat támasztottad, úgy hallgattad a többieket, miközben kezeidet lazán zsebre vágtad. A hangos dumálásunkra ránk emelted tekintetedet, végig néztél rajtunk, majd legnagyobb örömömre végre a szemembe néztél, és ha a szemem nem csalt, még egy halvány mosoly is megjelent az arcodon. Nem tudtam visszajelezni, elvesztem mélybarna íriszeidben, melyek egy darabig követtek, majd figyelmedet ismét barátaidnak szentelted.
Én viszont majd' kicsattantam a boldogságtól. A vigyor a számon nagyobb lett, és próbáltam úgy tenni, mintha ez csak a barátnőm által elsütött rossz vicc miatt lenne, közben pedig ez számomra sokkal többet jelentett. Egy hét után végre láthattalak, és lélektükreink újfent egymásra találhattak. A boldogság végig áramlott egész véremben, és meg sem állt a szívemig, ami aztán kihagyott egy ütemet, hogy eszeveszett tempóban pumoálhassa tovább az éltető folyadékot a testemben.
Helyesebb voltál, mint valaha, pedig igazából semmi sem változott, csupán fél év után ez volt a legtöbb idő, amit távol töltöttem tőled. Hülyén és furcsán hangzik, hisz együtt sem vagyunk, de még is felüdülés volt újra találkozni még akkor is, ha most sem szóltunk egymáshoz egy árva szót sem.
____________
Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatás, remélem tetszett^^
Ne feledjétek el lecsekkolni a testvér könyvet, letters; from him.
Legyen gyönyörű napotok! ^^ 💜
~Zsuni~
ŞİMDİ OKUDUĞUN
letters; for him | ✔️
Hayran Kurgu[ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ] Tőlem... Neki ℓєττєяѕ Egy mini könyvsorozat két félről, két szemszögből. Egymás tudta nélkül táplálják ugyanazt az érzést a másik iránt, de lépni egyikük sem mer. Éveken keresztül írják a szerelmüknek szánt leveleiket, míg egy szép...
