Az Effektus-Teljes Összeomlás [Befejezve]

V. Fejezet-Az Akció 2/3

Na most ugrik a majom a vízbe. Szokás mondani. Leon és Claire elől én meg hátul mentem. Szépen lassan. Hang nélkül. Az utca ezen része teljesen kihalt vagy nem is volt ott semmi.

Sokszor gondolkodtam azon hogy mi fog történni ha elérjük a célunkat és kimentjük a barátaimat. Hogy nem lesz újra normális az életünk az biztos. Hiszen ilyenkor fordul elő hogy akármikor szórakozni akarunk menni abból mindig elő fog jönni a trauma. Vagy ha nem akkor más fogja kihozni.

Pont a leghosszabb utcaszakaszon sétálunk végig ami olyan mint a senki földje. Üres, szürke és szomorú. A gáz teljesen beléptem a járdát és egy enyhe világoslila színárnyalatot adott a levegőnek.

Minden rendben és olajozottan ment amikor megláttam egy kislányt befutni a mellettünk lévő sikátorba. Megállítottam az alakulatot és meg kértem Clairet hogy jöjjön be velem.

Mikor benéztünk a hosszú és sötét sikátorba mindketten láttuk a lányt. Intette Clairenek hogy gyújtson egy lámpát és fény vegye körül a lányt. Ekkor jött az első probléma.

Mikor fény érte a lányt ő egyszerűen eltűnt. Mintha elzárták volna a lámpa fénye. Lekapcsoltuk és megint láttuk őt. Most szóltam Clairenek hogy tegye el a fegyvert és csak akkor vegye fel ha intek.

Odamentem a lányhoz. Enyhén szakadt kék póló volt rajta. Ugyanígy egy ilyen közepes hosszúságú kék szoknya. Hosszú fekete haja a háta közepéig ért és belelógott az arcába. Szürkés árnyalatú volt a bőrszíne. Amit furcsáltam is. Elhúztam a haját oldalra és láttam hogy a szeme teljesen szürke.

Hátraestem és láttam hogy Claire a fegyvere után nyúl de még gyorsan intette neki hogy ne. Ő erre csak bólintott egyet majd tovább figyelt.

-Szia. Te ki vagy?
-Adjátok vissza.
-Tessék? Ezt nem teljesen értem.
-Adjátok vissza. Adjátok vissza.
Menjek a fenébe még mindig nem értem mit akar.

Claire csak figyelt. Még soha nem találkoztam emberrel aki ennyire figyelt volna a környezetére. De úgy mindenre. A zajokra az árnyakra és arra amit egyébként amúgy is lát.
Én folyamatosan próbáltam kiszedni a lányból hogy mit akar amikor hirtelen.

-ADJÁTOK VISSZA AZ ÉLETEMET!!!
A francba.
-CLAIRE FUTÁS!
Abban a lendületben megindultunk a sikátor felé de az minden lépéssel egyre hosszabbnak tűnt. És igaz hogy mindketten tudtuk tartani egymással az iramot az már rég más dolog volt hogy azt hogyan fogjuk kihasználni és hogyan jutunk ki.

A sikátor végén egyszer szak megjelent Leon. De valahogy más volt. Megálltunk mindketten. És figyeltünk. Egymásnak háttal álltunk így én figyeltem Leont, Claire pedig a lányt.

Láttam ahogy Leon keze lassan fordul a fegyvere után majd láttam egy rémisztő vigyort felcsillanni az arcán. Kihúzta a pisztolyát és ránk célzott.

Kaptam az alkalmon és el kiáltottam magam.
-CLAIRE FÖLDRE!
Leugrottunk a földre majd Leon lelőtte a lányt végül Claire lelőtte Leont.

Hirtelen már az utcán feküdtünk egymáson elterülve amikor fölénk magasodott Leont.
-Hát ti?
Claire olyan furcsán nézett hogy azt hittem mindjárt tényleg lelövi azt bunkó, tahó parasztot.

-Mi az hogy hát ti? Nem emlékszel hogy le akartál lőni minket te elmebeteg idióta hogy szakadjon rád az ég.
-Hátrább az agarakkal most megmutatod egy golyó sem hiányzik a táramból. Egyébiránt meg már azt hittem eltűntetek vagy 1 órán keresztül vártalak itt titeket.
-Várj Leon. Azt mondtad hogy 1 órán keresztül?

Kicsit megijedtem ettől a kijelentéstől ezért még akartam bizonyosodni róla hogy valóban annyi az annyi.

-Igen. Ezt mondtam. Miért.
-Olvastam egy jelenségről hogy bizonyos halucinogén anyagok túl nagy dózisban először kiütnek aztán 40-szeresére lassítják az időt körülötted.
-Tehát mintha egy időhurokban lennétek.
-Pontosan.
-Tehát a lány akit láttunk?
-A képzeletünk szüleménye. Igen.

Ez így sok mindent megmagyaráz.
Talán többet is mint gondoltuk. De így legalább értelmét nyert hogy mi is történt velünk.