A szenvedő és a szemtanúk

11.Temetés

11. Temetés

 

Egy hét telt el Heat halála óta és még senki sem próbált megölni. Kicsit paranioás lettem. Minden kis zajra összerezzenek, ideges leszek és rögtön a hátam mögé nézek. Úgy érzem, mintha valaki mindig követne a folyosókon. Éjjelente nehezen alszom el. Egy gyertya mindig ég a szobámban, ezt Belfegor mindig külön kérte, ha az éjjelt a szobámban töltötte. A hét minden napján Belfegor virrasztott az egyik szekrényen. Tényleg. Nem alszik. Belfegor az egyetlen, akiben megbízom.

Hope és Stone elég visszavonultan élnek Heat távozása óta. Alig látni őket. A saját szobáikban töltik a napok nagy részét. Az éjjeli harangszók is folytatódnak. Mindig más időpontban. Nem sok minden változott. Talán az, hogy a házat a szokásosnál is nagyobb csend üli meg. Gyász telepedett rá.

A temetésre is készülődnek. Dennis vezet mindent. Ő volt az, aki hat nappal ezelőtt belépett Heat szobájába a temetkezési vállalkozóval, hogy kihozzák a fiatal Willox testét, de mindketten hányva távoztak. Nem hibáztatom őket, tényleg nem volt valami szép látvány. Harmadik próbálkozásra sikerült letakarva kihozniuk Heatet a szobából, az earl rendelkezésükre bocsátott egy üres emeleti szobát, ahol felkészíthették a testet a temetésre.

Heat szobáját kitakarították. Jártam benne utána. Semmi sem árulkodott már a gyilkosságról, csak a földön heverő lyukas párna. Heat szobája pontos mása volt az enyémnek. Féltem, hogy nemsokára az ágy tartalmában is hasonló lesz. Egy hulla. Az én hullám.

A temetkezési vállalkozó néhány napot töltött a kastélyban, míg Heat testét letakarította. Közben többször is rosszul lett. Tőlem kért gyógyszereket és segítséget, hogy a sebet bevarrja. Igazából azt kérte, hogy én varrjam be, amit meg is tettem.

Három napja távozott, épp akkor, amikor a virágok és a kőfaragó érkezett meg. A kriptába temetik. Fogalmam sincs, hol van, nem is nagyon kérdezősködtem, úgyis meg fogom tudni majd. A temetésre csak a családtagok és én voltam hivatalos. Engem azért hívtak, mert én voltam mellette a halálakor.

Dennis minden nap nagyon fáradtan érkezett a vacsorára. Volt, hogy egész nap nem láttuk, mert a városban volt a papírokat elintézni, melyek szükségesek, ahhoz, hogy a kriptába temethessék az ifjú Willoxot, meg persze a halotti bizonyítványok.

Tegnap megérkezett a rendőrség is. Heat halálát ismeretlen tettes okozta, így elkerülhetetlen volt a beavatkozásuk.

Mindenkit kihallgattak. Tőlem főleg orvosi kérdésekre keresték a választ, mert Heatet már felkészítették a temetésre, ami miatt a nyomozást vezető helyi rendőr nagy haragra gerjedt, mert senki sem kért erre tőle engedélyt és a test biza bizonyíték lett volna. Hamar megnyugodott viszont, hisz a környék az earltől függ. Mindennek ő az ura itt. A töltényeket átadtam nekik, talán ők többre mennek vele.

Átvizsgálták a fegyverraktárat, összevetették a töltényeket az összes fegyverrel, de nem találtak egyezést. A vallomások sem vitték előrébb a nyomozást. Ma távoztak a házból azt ígérve, hogy nemsokára Londonból küldenek valami nyomozót, aki majd megoldja az ügyet. Abban biztosak lehetünk, mondták.

Pár óra múlva kezdődik a temetés. Én még mindig az ágyon fekszem, pizsamában. A kulcsok kötnek le most leginkább.

A nagy nyüzsgés miatt nem mertem még egy zárba sem belepróbálni őket. Nem attól féltem, hogy nem nyitnák egyiket sem. Attól, hogy olyanok látnák, mi van az ajtó mögött, akiknek nem kellene. A temetés után, mikor megnyugszanak a kedélyek, majd akkor fogok kísérletezni. Abban már biztos voltam, hogy nem az emeleti szobák egyikét nyitják. Voltak sejtéseim.  Erős sejtések.