A szenvedő és a szemtanúk

16.A másik férfi, akit üldöz az eső

16. A másik férfi, akit üldöz az eső

Reggel tértem magamhoz. A kápolnán kívül. Egy fának csapódhattam, amikor kitaszított a fény.

Emlékszem, mindenem fájt, majd szétszakadtam, de fel kellett állnom és újra be kellett mennem a halál templomába. Nem tudtam, mi történhetett. Vajon mit tett az earl?

Beléptem. Semmi sem változott. Ugyanúgy ott álltak az ágyak, mint az éjjel, és ugyanúgy bennük voltak a megcsonkított testek.

Gyorsan haladtam az ágysorok között. Elértem az utolsó sort. A két ágy üres volt. Mary és Shannon eltűntek. Az earl sem volt sehol. Mit tett ez a vén bolond ?

Ekkor csörömpölést hallottam. Egy felborult ágy alól előkecmergett a két lány. Hálás sóhaj hagyta el testemet. A kezelés sikerrel zárult. Az earl meggyógyult.

A kastélyig, emlékszem, egyikünk sem szólalt meg. A lányok rám támaszkodva bicegtek vissza.

Napokig ágyban feküdtek. Gyengék voltak. Beszélni sem bírtak. Így a rendőrök kérdései rám záporoztak.

Annyit mondtam, hogy a kertben találtam rájuk, és semmire sem emlékeznek, ami, amint kiderült, mikor végre megszólaltak, igaz is volt.

A keresés nem zárult le, csak a plakátokat lecserélték az earl képére. Stone volt ideiglenesen a ház ura.

A lányok ruhájában két papírt találtak. DNS-tesztek eredményei, amik bizonyították, hogy jogos örökösök. A lányok nem akarták elhinni, és tiltakozni akartak, de a papírok egyértelműek voltak, és a második teszt is igazolta őket. Stone reakciójára kíváncsi lettem volna. Újra nőtt az osztó.

Én is az ágyat nyomtam pár napig. Volt időm gondolkozni. Nagyon sok kérdés maradt megválaszolatlanul. Ki ölte meg Heatet? Ki végzett Hopeal? Mi történt a másik homonkulusszal?  Hová lett Ian? A kápolnában nem volt.

És a legfontosabb, hová lett az earl ?

Válaszokat talán én már soha sem kapok rájuk. Stone nem tartott igényt a szolgálataimra. Amint felgyógyultam, indulnom kellett a vonatállomásra. A szobám viszont nem marad sokáig üres. A rendőrség kapott hullát bőven és a helyi erők ehhez már kevésnek bizonyultak, és a média is előbukkant. Nem volt más választás. Nyomozót küldenek Londonból. Valami fiatal kölyök, de nehéz ügyeket oldott már meg. Talán ő majd kap válaszokat.

Egy héttel az earl eltűnése után Dennis vitt ki a városba. Esős nap volt.

A ködben, a homályban tisztábbnak éreztem az elmém. Elbúcsúztam az öregtől. A kastélyban nem volt kitől.

Amint a vonatra igyekeztem felszállni, összeütköztem valakivel, és a táskám pocsolyába hullott.

Egy magas, jóképű fiatalember volt. Hosszú szőke haja olajozottan hátrafésülve, élénk, intelligens, kék szemei voltak, szigorú vékony szája és határozott széles álla. Fekete ballonkabátot viselt és a Scotland Yard detektíveinek karszalagját.

- Elnézést. – mondta erős hangon. – Nagyon sietek.

- A Gower kastélyba, ugye ? – kérdeztem mosollyal.

- Honnan tudja? – döbbent meg.

- Sok szerencsét. Bejutni könnyebb, mint hinné, viszont, hogy kijusson, szüksége lesz rá. – Mondtam és felszálltam a vonatra.

Ott állt a peronon értetlenül. Végig a vonatot bámulta, amíg az kifutott az állomásról.

Elfoglaltam a helyemet a kellemes, meleg és kifejezetten barátságos kupémban. Úgy tűnt, egyedül utazok az egész vonaton. Az ablak mellé ültem és letettem magam mellé a holmimat. Szórakozottan bámultam ki az ablakon.

Odakint hideg volt. Megint utazok, és megint szakad az eső.

Most viszont határozottan olyan érzésem volt, hogy nem én vagyok az, akit üldöz...