Narnia mágikus uralkodói

Tumnusz és az erdő

Hamarosan Tumnusz barlangjának a bejáratához értek. De ott szörnyű látvány fogadta őket. A két boszorkány és varázsló egyből elővette a pálcájukat.

Az ajtót kiszakították és darabokra törték. A barlang belseje hideg és sötét, érződött, hogy egy ideje senki se járt itt. Selena a pálcájával fényt csinált, ami nem kicsit lepte meg a három idősebb Pevensiet.

-Ezt mégis, hogy csináltad?! – kiabálta Susan. Peter és Edmund ugyanúgy hitetlenkedve néztek.

-Majd később elmagyarázzuk, de most maradjatok mögöttünk – mondta Selena miközben Lucy előtt állt.

A hó befújt az ajtónyíláson, a kandallóból pedig kihullott a hamu. Egyértelmű volt, hogy betörtek. Az edények darabokra törve hevertek összevissza és ajtajának képét késsel összevissza szabdalták.

-Ez rettenetes, de sajnos már nem segíthetünk –szólalt meg Edmund. Draco gyanakodva nézett rá. Ő maga egy Mardekáros és bármikor felismer egy másik kígyót.

-Mi ez? – hajolt le Peter. Egy kis papírlapot tartott a kezében, amit valaki odaszegezett a padlóra.

-Van valami írás rajta? – kérdezte izgatottan Susan.

-Igen és hála a fénynek, amit valahogy Selena csinált el is tudom olvasni.

-Várj még vele. Inkább menjünk ki. Ha visszajön, aki ezt csinálta akkor sarokba szoríthatnak minket – mondta komolyan Selena. Peter bólintott, mert egyetértett vele és nem akarja, hogy bárkinek is baja essen.

Kiléptek a barlang elé, és Peter felolvasta az írást:

,,E ház és a hozzá tartozó telek utolsó bérlőjét, egy bizonyos Tumnusz urat a randvédelmező szervek letartóztatták, mivel segítséget nyújtott őfelsége ellenségeinek. és kémeket rejtegetett, valamint emberekkel barátkozott. Jelenleg őfelsége, Narnia Királynője Legfelső Bíróságának Ítélete várja.
Aláírás:
Maugrin, a Titkosrendőrség kapitánya. Éljen a Királynő!"

Mindannyian összenéztek.

-Örökké emlékezni fogok erre a helyre – szólt Susan.

-Ki ez a királynő, Lu, Selena? – érdeklődött Peter. – Tudtok róla valamit?

-Csak amennyit Tumnusz úr mesélt – mondta Selena.

-Nem igazi királynő, hanem egy szörnyeteg. A neve Fehér Boszorkány. Az erdő összes lakója gyűlöli őt. Varázslat alatt tartja az egész országot, de nem olyannal, mint amit Selenáék használnak – mondta miután ránézett Selenára, aki bólintott, hogy nem baj, ha elmondja. – Ezért van itt mindig tél, de soha nincs karácsony.

-Az jutott eszembe – suttogta ijedten Susan -, hogy esetleg mi is veszélybe kerülhetünk! Úgy értem, nem túl okos dolog továbbra is itt maradni. Egyre hidegebb van, ennivalónk sincs. Szóval haza kellene mennünk!

-Nem tehetjük! – fakadt ki Lucy indulatosan. – Hát nem látod? Ezek után nem mehetünk haza! Az én bűnöm, hogy szegény kis faun kis faun bajba került.

-Az én bűnös is ez Lucy. Nem csak a tiéd – mondta Selena nyugodtabban. – Elrejtett minket a boszorkány elől, és megmutatta a hazafelé vezető utat. Ez volt az összefogás a királynő ellenségeivel, és barátkozás az emberekkel – magyarázta el nekik.

-Muszáj kiszabadítanunk! – kiabálta Lucy.

-Biztosan nagyon sokat segíthetünk rajta, ha addig éhen halunk! – jegyezte meg gúnyosan Edmund.

-Fogd be a szád! – szólt Peter mérgesen. Selenaék érezték, hogy valami történt köztük, de nem tudták mi. Hermione gyorsan közbe vágott.