Narnia mágikus uralkodói

A jóslat és Edmund árulása

Mindenki frissen készen lett teával ették a finomságokat és egy sóhaj kíséretében hátradőltek.

-És most... - szólt Hódpapa jelentőségteljesen, amire a három varázserővel bírók komoly tekintettel néztek vissza rá. – Először is megtömöm a pipámat. Aztán rátérek a lényegre. Megint havazik – tűnődött el, ahogyan kipillantott az ablakon. – Így a legjobb, mert nem érkezhet váratlan látogató. Hiába is akarna utánatok jönni valaki, a nyomokat már régen belepte a hó.

-Kérlek, most már mondd el, mi történt Tumnusszal! – kérlelte Lucy Hódpapát. Selena aki direkt Lucy mellé ült megfogta a lány kezét és bíztatóan megszorította azt.

-Ó, ez egy nagyon szomorú történet – mondta pöfékelve az öreg. – Egészen biztos, hogy a rendőrség vitte el. Egy madárkától tudom, aki látta.

-Rendőrség? – kérdezte zavartan Draco mire hitetlen pillantásokat kapott.

-Ezt még nem mondtuk el neked a muggli világról – rázta a fejét Hermione.

-Olyanok mint az Aurorok csak muggli változatban – magyarázta Selena mire Draco bólintott.

-De hová vitték? – aggódott Lucy.

-Nos, annyit mondott a madár, hogy északnak tartottak. És az az igazság, nekem ennyi épp elég is ahhoz, hogy tudjam, hol lehet.

-Nekünk, nem! – szólt közbe Susan. Hódpapa szomorúan csóválta a fejét.

-Attól tartok, az ő palotájába vitték.

-Palotája? – kérdezte Hermione. Draco és Selena egy jelentőség teljes pillantást váltottak hisz mindketten arra gondoltak, hogy akármit is csinálnak Tumnusszal az nem lehet jó.

-Mit csinálnak ott vele? – kérdezte izgattotan Lucy.

-Hát – folytatta a hód -, nem lehet pontosan tudni. Sokan mentek már oda, de még senki sem tért vissza. Talán kővé válnak. – Itt Hermionet kirázta a hideg hisz tudja milyen az. Selena megszorította a kezét. Peter és Edmund mindent láttak, de nem szóltak semmit. Érezték akármiről van szó az nem jó emlékek a lánynak. – Úgy mondják, ott mindenütt szobrok állnak, az udvaron, a lépcsőkön, a kertben. Emberek, akiket ő változtatott kővé – a hód hangja egészen elhalkult, mintha még itt is félne attól, hogy valaki kihallgatja.

-Miért szeretik kővé változtatni az embereket? – sóhajtott Hermione.

-Mégiscsak muszáj valamit tennünk! Ez szörnyű. Ráadásul mindez miattam történt – siránkozott Lucy.

-És miattam –tette hozzá Selena. – Addig nem megyek el, amíg nem segítek valahogy Tumnusznak – jelentette ki határozottan. Susan ámuldozva nézett rá, hisz a lány nem fél annak ellenére, amit Hódpapa mondott.

-Sajnos nem tudtok segíteni – mondta kedvesen Hódmama. – Ha be is jutnátok a palotába, biztosan nem térnél vissza élve.

-Sokszor hallottam már ezt és mégse haltunk meg Mione-val - mondta Selena.

-De nem sok híján volt – tette hozzá a barna hajú boszorka. A Pevensie testvérek sokkoltan néztek a két lányra.

-Nem tudnánk közösen kitalálni valamit? - vette föl Peter. – Arra gondoltam, hogy álruhát ölthetnénk. Beöltözhetnénk például koldusnak, vagy kileshetnénk, mikor megy el, és akkor belópozhatnánk. Lennie kell valamilyen megoldásnak. Ez a faun megmentette a testvérem és Selena életét. Nem engedhetjük, hogy ilyen szörnyű sorsra jusson!

-Mi meg használhatunk pár bűbájt, hogy ne figyeljenek ránk meg, ha az orruk előtt is vagyunk. Ezzel megkönnyítenénk a dolgunkat – ajánlotta Selena. „Plusz ott van a láthatatlanná tévő köpenyem" tette hozzá magában.