Springalice

4. Fejezet

- PRÓBÁLSZ?! IGEN, PRÓBÁLSZ! DE SOHASEM SIKERÜL! EZT MÁR HALLOTTAM TŐLED EZERSZER!- kiabálta Freddy, holott nem akart kijönni a sodrából...

- EGY EGÉSZ HÓNAPJA DOLGOZOL ITT, ÉS NEM HALLGATTAM MÁST, CSAK EZT A MAGYARÁZKODÁST! RÁADÁSUL MÉG BEILLESZKEDNI SEM TUDTÁL! BESZÉLNI SEM VAGY HAJLANDÓ MAGADRÓL! ALICE, MÉGIS MIT TITKOLSZ MINDENKI ELŐTT?!

- Semmit! Vagyis... Csak a... A múltamat... Nem hiába nem akarok beszélni róla...

- Alice... Drága Alice- Freddy próbált megnyugodni- Akkor ne beszélj róla... Csak. Dolgozz. Rendesen. Oké?

- Oké...- Alice magában füstölgött- De attól még lehetne egy kis türelmed...

- EDDIG TÜRELMES VOLTAM!

- Ja. Azért kiabálod le RENDSZERESEN a fejemet!

Freddy nem látott a dühtől. Legszívesebben megfojtotta volna a lányt, de nem tehette...

Helyette inkább hátat fordított, és egy utolsó utasítást kiadva kisétált a raktárból;

- Pakold inkább össze, amit kell...

- Vettem „főnök"...

- Ja igen, és még valami Alice...- fordult vissza a medve a saját csokornyakkendőjét igazítgatva- Amíg nem végzel, addig nem jössz ki...

- MICSODA?!- Alice azt hitte, hogy rosszul hall.

- Jól hallottad.

- És ha mégis kimegyek, mert feláll a szőr a hátamon ettől a helytől?- kérdezte harciasan a lány.

- Nem fogsz. És erről teszek is- fogta Freddy az ajtón lévő láncot a kezébe, majd keresett hozzá egy lakatot.

- Undok.

- Vigyázz a szádra.

- De hogy tehetsz ilyet?!- Alice egyre idegesebb lett- Tudod, hogy utálok minden sötét és visszataszító helyet, ahol valami szörnyű dolog történt!

- Tudom. Éppen ezért helyénvaló a büntetésed. Ha legalább félsz, akkor nagyobb lesz a késztetés arra, hogy megtanulj normálisan dolgozni...

- Utállak!

Ám Freddy erre már nem válaszolt, hanem csak kiment, majd leláncolta és lelakatolta az ajtót kívülről.

Alice hallotta a lánc és a lakat csörgését, ezért pánikolva szaladt oda az ajtóhoz;

- Freddy! Freddy engedj ki! Kérlek! Freddy! Nem akarok itt maradni egyedül! Freddy! Freddy kérlek! Engedj ki! Nem gondoltam komolyan, amit mondtam! Tényleg! Freddy! Kérlek!

- Sajnálom Alice... Tényleg nem akartam ezt tenni veled, ezt te is tudod... De néha kiidegelsz... Szóval jobb lenne, ha megtanulnál vigyázni a szádra... egyszer. Kétszer; Jó lenne, ha nem kéne aggódni a munkád miatt. Őszintén sajnálom. Tényleg...

- Akkor kiengednél!

- Nem Alice.

- De tudod, hogy félek ettől a helytől!

- Tudom.

- Engedj ki.

- Tedd inkább a dolgod. Minél hamarabb végzel, annál hamarabb jöhetsz ki...

Azzal a medve, igaz vívódva, de magára hagyta a könnyeivel küszködő lányt.

Alice szipogva dörömbölt az ajtón, ám mindhiába. Senki nem jött kiengedni...