Springalice

13. Fejezet

Szombat (4.nap) 9:57;

Alice némán feküdt az ágyán, és a plafont bámulta.

Ma nem ment el a raktárba, és nem is tervezte, hogy elmegy.

Springy túlságosan megbántotta ahhoz, hogy odamenjen.

Kopp... Kopp...

Kopogás hallatszott, majd Chica jött be az ajtón.

- Alice! Minden rendben?! Nem jöttél ma ki! Freddy azt mondta, hogy beteg vagy!- a lány ijedten bámult Alice-ra. Aggódott érte, mint mindig.

- Igen... Az vagyok... Az érzelmeim betege... Folyton csak a fájdalom... Az utálat...

- Te meg... Miről beszélsz?!- a csirkelány kissé riadtan futott oda Alice-hoz- Te depressziós vagy?!

- ... Igen...

- Mióta?!😱

- Jó pár éve... Csak most tört ki... Rendesen.

- Alice...- Chica megsimogatta a nyuszilány fejét, majd a sírással küszködve könyörögni kezdett- Alice, kérlek... Legalább nekem mondd el, hogy mi történt...! Kérlek...! Nem akarlak így látni!

- Miért...?

- Mert a barátod vagyok! És egy barát nem hagyja cserben a másikat!

- Akkor én nem lennék jó barát...

- Ne mondj ilyet! A régi barátaid se mondtak volna neked ilyet!

- Nem voltak soha sem barátaim...

- Mi...? Alice... Az nem lehet! Biztos tudsz valakit mondani, aki közel állt hozzád!

- Tudok... De az már nagyon régen volt...

- Mondd!

- A volt bébiszitterem, és a nővérem... Rajtuk kívül senkim nem volt...

- Van egy nővéred?!

- VOLT egy nővérem.

- Mi történt vele?

- .... Meghalt... Nem bírta ő se a terhet...

- Ohh...- Chica lesütötte a szemét- Hogy hívták...?

- Juleka. De mindenki csak July-nak hívta.

- Szép neve volt...

Alice erőtlenül nézett Chicára, majd megragadta a lány csuklóját;

- Chica! Biztos, hogy tudni akarod, hogy mi történt velem?

- Igen! Hiszen segíteni akarok rajtad!

- Akkor most elmesélem neked, hogy miért viselkedek napok óta furcsán... És, hogy miért nem láttok! De tudod, hogy mi az ára...

- Hallgatni fogok, akár a sír...

- Köszönöm- mondta komoran a lány, majd mesélni kezdett az eddig történtekről...

Később a raktárházban;

Springtrap dühösen járkált fel és alá...

Dühös volt Alice-ra, és egyben magára is.

Nem tudta hova tenni azt, ami történt vele...

A fejében pedig csak a tegnapi „csók" jelenet játszódott le. Újra és újra...

A fiú tudta, hogy a csók után sikeresen megsértette a lányt, de saját érdekekből jobbnak látta ezt megtenni, mint utat engedni az érzelmeinek...