Springalice

10. Fejezet

Szerda (1.nap) 6:32;

- Csak nem megint ott hagytál valamit a raktárban Alice?

Freddy állt a nyuszilány előtt.

- Mi? Hogyan...? Ja, hogy az...! Nem, nem hagytam ott semmit... csak...

„Gyerünk Alice, találj ki valamit!"- zakatolt a lány agya.

- Alice?

- Csak szokom... 😅

- A raktárat...?

- Igggeeeennnn...?

- Alice... Te most attól félsz, hogy újra bezárlak...?

- Hááát... Talán...

- Alice én...

- Nem kell bocsánatot kérned!- kiáltott sietve a lány- Már megtetted tegnap. És én megbocsátottam! Szóval semmi baj!

- De...

- Amúgy miért találkozunk össze ITT mindig, minden reggel...?

- Mert az iroda felől jövök, és az utamba esik ez a folyosó?

- Értem... Na, akkor én megyek, mert most úgysincs dolgom... És nem is lesz, mert én nem szórakoztathatom a vendégeket...

- Azt is miattam, mert megtiltottam...

Freddy szomorúan meredt maga elé;

- Alice... Tényleg sajnálom... Mindig olyan szigorú voltam veled... És te ennek ellenére mindig igyekeztél jobb lenni... És én ezt sose akartam észrevenni...

- Semmi baj Freddy! Főnökként nagyon sok dolgod van, és nagyon sok döntést kell hoznod... Nem haragszom!

- De nem rossz döntéseket!- sóhajtott fel a medve - Néha úgy tudok haragudni magamra...

Alice bátorítólag Freddy vállára tette a kezét, majd erőltetett mosollyal eltűnt a raktár felé vezető folyosón.

A medve szomorkásan nézett utána.

- Freddy?- Bonnie jelent meg ekkor a háta mögött, egy levéllel a kezében- Ez neked jött...

- Köszönöm Bon- mondta amaz, majd átvette a levelet.

Arca ekkor komorrá vált;

- Ahhhh... Már megint egy számla...

A raktárban;

- Szóval hogyan tervezted ezt a hetet kedvesem?- feküdt Springtrap a dobozok tetején, gúnyos vigyorral az arcán.

- Minden nap idejövök, és addig idegesítelek, amíg ki nem jössz innen- válaszolta büszkén Alice.

- Nahát... Tényleg...? Ostoba lány... Csak így vakon hiszel benne, hogy képes leszel rá?

- Igen.

- Elképesztő...- Springtrap továbbra is gúnyosan bámult le a dobozok tetejéről a lányra.

- Nem jönnél esetleg LE ide...?

- Miért is?

- Mert így nem lehet beszélgetni, hogy te ott fönt terpeszkedsz...!

- Ki akar egyáltalán beszélgetni...? Főleg veled?

Alice szeme összeszűkült. Most a fiú egyszerre dühítette föl, és bántotta meg...

- Nem hinném... Hogyha valaki egyedül él már évek óta, és nem beszélgetett senkivel sem... Az nem akarna beszélni akkor, amikor lehetősége van rá...- sziszegte a lány, majd gúnyosan folytatta- Ráadásul... Azalatt a sok év alatt... Mindig magányosnak lenni... Otthontalannak... Nem találod a helyedet... És nincs aki segítsen... Mert senki nem foglalkozik veled... És miért? Mert utálnak és gyűlölnek. Nincsenek barátaid... Sem pedig családod... Egyedül vagy... És már nem tudsz megbízni senkiben... És ahogy telik az idő... Te is megtelsz utálattal...