Springalice

17. Fejezet

Springtrap döbbenten nézett Alice-ra. A nyuszilány története megrendítette.

Nem gondolta volna, hogy ilyen valaha is megeshet...

A két nyúl a történtek után némán bámult maga elé, majd végül a fiú törte meg a csendet;

- Sajnálom...

- Már nem egyszer bocsánatot kértél...

- Tudom, de... az ide nem elég! Nem fogom tudni mindazt helyrehozni, amit elrontottam...! Ha ezt mind előbb tudtam volna!

- De nem tudtad. Ne okold magad.

- De okolom! Ha elmondtad volna, akkor nem lettem volna ilyen idegesítő és nagyképű!

- Várj... Ezzel most azt akarod mondani, hogy ez az én hibám...?

Alice szemében a düh könnye szökött. A nyúlfiú ezalatt heves tiltakozásba kezdett;

- Nem úgy értettem! Látod? Mindig én leszek az örök gond! 😅

- Tudod mit? IGAZAD VAN! Ha nem lettél volna, akkor nyugodtan élhettem volna tovább a már tönkretett életemet!

- És az jobb lett volna neked?! Őszintén!

- IGEN!

- Igen...?- Springy szíve összefacsarodott- Mégis miért...?

- Mert akkor... MERT AKKOR NEM SZERETEK BELÉD, ÉS NEM ÉLEK MEG MÉG TÖBB FÁJDALMAT!!!

- Belém szeretni...?- a fiú agya elszállt.

- Igen, képzeld! Tudod, régen még viccelődtél is vele! Igen! Beléd estem! Szeretlek téged! Sze-ret-lek! ÉRTED?! FELFOGTAD?! Hosszú vívódás után rájöttem... De tudod már mindegy... Mert... Minden tönkrement... És emlékszem egyszer azt mondtad, hogy mindig csak elfutni tudok... És igazad volt... Mert most is futni fogok!

Azzal a lány nekiiramodott, ám Springtrap elkapta a karját;

- Alice ne csináld!

- Engedj! Engedj el, kérlek!

Ám a fiú nem engedte el... Egészen addig, ameddig Alice rá nem toppantott a lábára...

A lány kiviharzott az ajtón, majd becsapta azt.

Springy teljes érőből belefutott.

A fiú nyögve folyt le az ajtóról, majd felpillantott.

Eddig mindig futni hagyta Alice-t.

Eddig mindig hagyta, hogy elmeneküljön, és kicsússzon a kezei közül...

Most nem fogja...

Kedd (7.nap):

Alice betegen feküdt az ágyában.

Sajnálatos módon nem múlt el a láza, ráadásul Chica, aki rájött, hogy a lány a raktárházban járt, rendesen lehordta a tettéért;

- Szégyelld magad! Betegen, gyengén, és a barátodat becsapva elmentél ahhoz a szörnyeteghez, már MEGINT!

- Ne haragudj... Nem tudtam...

- ... Nem tudtad megállni. Értem- a csirkelány megadóan felsóhajtott.

- Tudod... Gondolkodtam azon, amit mondtál, és...

- És?

- És sok mindenre rájöttem...

- Például?