Springalice

16. Fejezet

________________________________________________________________________________

Na, szép jó napot kívánok minden olvasónak!

Íme az új rész, ami kicsi késéssel, de kijött!

A gyenge idegzetűeknek nem ajánlom (kicsit durva Alice háttérstory-ja...)

Mindenesetre jó olvasást kívánok...!

AYDZSENA

________________________________________________________________________________

Hétfő (6.nap) 9:10;

Alice lassan nyitotta a szemeit.

Nem tudta felfogni, hogy hol van.

- Meddig aludtam...?- kérdezte bágyadtan.

- Ma reggelig- válaszolta a lány mellett gubbasztó Springtrap.

- Julekával mi lett?

- Elment.

- Nem mondta hogy hova?

- Nem. De szerintem ne is akard követni...

Alice lesütötte a szemeit;

- Sajnálom...

- Micsodát?- kérdezte homlokát ráncolva a fiú.

- Mindent... Ez az egész helyzet az én hibám...! Ha nem jövök ide, ha nem találkozok veled, ha nem leszek depressziós...!

- Akkor?

- Akkor nem érezném azt a fájdalmat, amit most érzek!

- Alice...

- Ha nem alakul ki ez a helyzet, akkor tudtam volna felejteni!

- Alice!- Springtrap megragadta a lányt- Ez nem a te hibád! Hanem az enyém! Érted?! Az enyém!!! Én bántottalak meg! Én kergettelek az őrületbe! Ne okold magad ezért, mert... Mert ami téged bánt, az nekem is fájdalmat okoz...! Alice kérlek! Kérlek mondj el bármit! Bármit, ami bánt! Mindent megteszek érted, csak ne lássalak így!!! Kérlek... Ne te sajnáld... Alice... Bocsáss meg nekem... Az én hibám.

Azzal a fiú magához szorította a lányt...

Alice pupillája kitágult.

Jól esett neki, amit Springtrap mondott.

- Tudod...- kezdte ekkor a lány akadozva- Én régen ember voltam... Egy kis szőke kislány, zöld szemekkel... Volt egy nővérem, egy bébiszitterem, és egy anyukám, és egy apukám... Akiknek saját vállalkozása volt... Gazdagok voltunk, mindig volt költeni való... De ennek ára volt... A szüleim ugyanis sohasem értek rá, hogy velünk foglalkozzanak... Mindig dolgoztak... De nem azért, hogy nekünk jobb legyen... Teljesen munkamániásak voltak... Mindketten. Annyira, hogy anyám mikor minket szült, még akkor is egy ügyfelével telefonált... Sose voltunk igazán fontosak... Ezért kaptunk már babakorunkban bébiszittert. Egy lányt, akit Lisának hívtak... Nagyon aranyos volt. Mindig játszott velünk, új dolgokat tanított... Nagyon szerettük Julekával... De egy napon... Minden megváltozott... Lisának rákos daganata lett, és ezért kórházba vitték a rokonai... Majd elköltöztek. Azóta sem tudjuk, hogy Lisa túlélte-e vagy belehalt a betegségbe és a daganatba... Ekkor a szüleink kapkodni kezdtek, hogy találjanak egy másik bébiszittert számunkra... És ekkor akadtak rá a gonoszság megtestesítőjére... Erin-re... Ez a lány egy amolyan rocker stílusú kis parazita volt... Aki állandóan bántott minket... Először még erőltette egy kicsit magát, hogy megkapja a munkájáért járó pénzt, de utána pokollá tett mindent... Minden azzal kezdődött, hogy nem vitt ki minket a házból sem, és nem is engedte, hogy legalább az udvarra kimenjünk... Majd később már beszólogatott nekünk. Utána pedig csak teltek és múltak a hónapok, és egyre jobban eldurvult a helyzet... Ha nem tetszett neki valami, azért minket okolt, és mindig jól megvert minket... Emellett Bulikat szervezett, és áthívta a házunkba a drogos barátait... Akik szintén imádtak szadizni bennünket... Ilyenkor jobbnak láttuk July-val a visszavonulást a szobánkba, mint az ott létet... Gondolkoztunk, hogy mit tehetnék a gonosz bébiszitterünk ellen, és végül úgy döntöttünk, hogy felhívjuk anyuékat. Ám ők nem vették föl... Mert nem értek rá... Ekkor viszont felhívtuk a gyámügyet, hátha ők segítenek. A gyámügy ki is jött, de nem tehetett semmit, mert anyuék eltussolták az ügyet, emellett Erin mindent tagadott... Végül nem történt semmi változás... Legfeljebb annyi, hogy az eset után Erin úgy megvert minket, hogy onnantól hosszujjú ruhákat kellett hordanunk...