Fehér és Kék

*Különleges fejezet*- /Arany/ (18+ BDSM!)

//Először is üdv mindenkinek, akit az ördög idecsábított (viccelek:'D)! Az a kis BDSM felirat ott eléggé érdekesen néz ki... Csak el szeretném mondani, hogy nem vagyok benne a BDSM-ben úgy igazán, egyszerűen csak ehhez a két karakterhez az illik a legjobban.^^ (Valamint egy kedves barátom nagyon odavan érte és valamilyen szinten neki írtam ezt.^^") Szóval, ami ebben a részben lesz, egyáltalán nem biztos, hogy jó BDSM, lehet, nem is túl reális... Annyira nem is erős, írtam már róluk több BDSM elemmel. (Következő részben!)

Na, de nem tudom.^^" Én próbálkoztam!:D Ha pedig nem igazán lenne megfelelő a valóságnak a dolog és valakit megsértenék ezzel, akkor bocsánat!>_<

Köszönöm a figyelmet!<3//

- Vááh, de álmos vagyok! - ásít hatalmasat Nils Kapitány, utána még a szeme sarkában felgyülemlett könnycseppeket is letörli.

- Mégis miben fáradt el kérem? - néz rá lenézően Charles.

- Hé-hé, lehet, hogy ön idősebb nálam uram, de azért nem kell ilyennek lennie! - háborodik fel.

- Érdekel is engem, hogy mit gondol... - puffog magában az öreg.

Már vagy egy órája besötétedett. Ismét egy sok-sok munkában gazdag nap van mögöttük, ők legalábbis így érzik. Már egy hete, hogy a Király és az új Királynő összeházasodtak, így a Kero Király által tartott vérvonal mégis folytatódni tud. Öccse kiváló Királynak bizonyult az elmúlt pár évben, amíg próbaidőn volt és együtt uralkodtak. Most viszont, hogy felesége is lett, teljesen őt illeti a trón. Nagy ünnepség is volt emiatt, ami mostanra más lassacskán lecsitult. A pórnép most már csak a hírre vár, arra a hírre, hogy a drága Királynő teherbe essen. De ezt semmi sem garantálja.

Az esküvő óta visszatért minden a rendes kerékvágásba, a napok pont úgy telnek, mint annak előtte. A Kapitányok pár tagja is jelenleg a kapitányi szobán a szokásos esti beszélgetést tartja. Bár páran még mindig vacsoráznak, vagy még csak épp most indultak. Ezek a beszélgetések nem szoktak túl komolyak lenni, ha csak nincs valami nagyon fontos megbeszélnivaló.

- Hihetetlen, hogy valakinek mindig veszekednie kell... - forgatja meg szemeit az ablakban ácsorogva Mildred, éppen pipázik és kifele fújja a füstöt.

- Csak beszélgettünk. - köszörüli meg a torkát Nils.

Ő bizony nem veszekszik, soha nem is tenne ilyen felesleges dolgokat. Időpazarlás.

- Estét! - lép be hirtelen Jean nagy mosollyal. - Hol az a tea? - kezdi el levenni zubbonyát.

- Kezdi... - sóhajt Mildred az ablakból.

- Hiszen még ide sem ért, uram... - pattan fel azért a székből Nils.

- A teának mindig készen kell lennie, mindegy a napszak! Na, egy-kettő! - tapsol és leül az egyik székre.

- Igenis... - tesz fel vizet forrni.

- Ó! De hát nézzenek oda! Gregory már csinált! - veszi észre a tálcára pakoló Kapitányt.

Éppen most tesz fel rá egy csészét valamint alátétet. A kancsó a forró teával, a méz és a kanalak már fent vannak.

- Elnézést, uram, ez a szobámba lesz. - felel oda se nézve. - Már nem az én dolgom a tea.

- Ah... adhatna azért belőle egy kicsit. Az ön teáját is szerettem... Igaz, Rire-é volt a legjobb...- emlékszik vissza.

- Ha megbocsátanak, én megyek. Holnap találkozunk. - veszi fel a tálcát. - Jó éjszakát. - tűnik is el az ajtóban. Mindenki elköszön tőle.