Fehér és Kék

6. fejezet ~ A fiú, aki végül búcsút int

(Ilyen eddig még nem volt, de éppen most foglalkoztam ezzel a zenével és úgy éreztem nagyon illik ehhez a fejezetünkhöz, tehát ha valakinek van kedve hallgassa közben, előtte, utána!^^)

Az idő telt... Múltak a hetek és ezzel együtt érkezett a nagy nap is. Tory indulása. Martha néni olyan híreket kapott a kastélyból, hogy az alkimista uraság pont azelőtt egy nappal érkezik meg, hogy lenne a katonai felvételi a másik kettő fiúnak. Nem tölt sok időt a kastélyban, ugyanis mennie kell rögtön tovább. Éppen hogy csak beugrik, pár szót vált a Királlyal, aztán megy is tovább. Arról nem is beszélve, hogy Ovonia Királynője nem olyan régen az országba érkezett. Az egész város nyüzsög, na meg a kastély is. Sőt, ahogyan az idő haladt, még az esküvő időpontjára is fény derült. Így hát még nagyobb lett a felfordulás. Az öreg alkimista pedig egyáltalán nem szereti az ilyesmi dolgokat, annál inkább a csendet. Ezért elég gyorsan szeretett volna távozni.

Mielőtt viszont még elkezdődne Tory nagy utazása Martha néni és Ernest bácsi mindenképpen méltó módon akartak elbúcsúzni. Ezért nagy lakomát csaptak előtte lévő este. Martha néni hozott rengeteg finomságot a kastélyból, Ernest bácsi pedig egyik jó pékbarátjával beszélt le pár finom süteményt. Így egy nagyon finom vacsora kerekedett. Sokat ettek, beszélgettek. Legfőképpen persze nosztalgiáztak a régi időkről. Újra és újra elmesélték azt a napot, amikor a néni megtalálta Tory-t odakint, na meg azt a temérdeknyi történetet, ami történt vele amióta magukhoz vették. Martha néni nem volt képes abbahagyni a hálaadást azért, hogy Tory a család tagja lett. Szinte már jobban hozzá nőtt, mint másik két gyermeke. Nem hiába volt kissé búval bélelt az elmúlt hetekben. Nagyon hiányozni fog neki, viszont még nem volt képes teljesen felfogni, hogy el fog menni. Ahogyan senki sem a jelenlévők közül. Próbáltak pozitívak maradni és mosolyogni. Nehogy Tory rosszul érezze magát és látva őket mégse akarjon menni. Arról is sokat morfondíroztak közösen, hogy vajon merre fog menni? Miket fog látni? Kikkel fog találkozni? Hiszen ez egy hatalmas lehetőség, ennyi embert megismerni és ennyi különböző népet látni. Nem minden ember élhet ezzel a lehetőséggel. Aztán ott volt az, hogy mennyi minden újat fog tanulni! Mire kiműveli magát teljesen, már sokkal okosabb lesz, mint ők ott mind együttvéve abban a kis házban. Ennek Ernest bácsi örült a legjobban. Okosnak lenni igazán nagy dolog, sokat tudni a világról és annak titkairól pedig még nagyobb és jobb. Daniel is örült Tory-nak, biztos volt benne, hogy sikerrel fog járni és igazi alkimista lesz. Valóra váltja az álmát. Mint ő és Adan.

Martha néni és Adan viszont sokkal inkább egy álmosolyt tettek fel az este folyamán. Martha néni főleg, mert aggódott és féltette Tory-t. Kissé bizonytalan volt abban a kérdésben, hogy jót tesz-e neki azzal, ha elengedi. Olyan fiatal és apró... A világ pedig gonosz odakint. Nem láthatja, nem beszélhet vele, ki tudja, milyen sokáig. Mi lesz, ha hazajön hozzájuk és már nem is ugyanolyan lesz? Nem lehet ott vele, miközben igazán felnőtté válik. Persze, már most is olyan komoly és okos. De... még csak most kezdte az életet. Fájt neki, nagyon.

Adan pedig egyszerre félt és aggódott. Egy furcsa érzés böködte folyamatosan. Egyre fájóbb és idegesítőbb. Nem akarta, hogy Tory elmenjen. Nem akarta, hogy otthagyja. Nem fogadták meg? Örökké együtt lesznek. Még Tory kérte ezt, most pedig mégis ő megy el... Érvényes ez így egyáltalán?

Tory kedvéért mosolygott és velük nevetett, de igazából az egész gondolatot gyűlölte. Az elején még nem annyira. Tory csak az álmát akarta valóra váltani, ez teljesen természetes. Neki ebbe nem volt joga beleszólni. De ahogyan az idő telt, ez kezdett átváltani valami másba. Valami rosszba és félelmetesbe. Tory-nak mellette van a helye. Együtt kell lenniük. Hiszen nem őt szereti a legjobban? Mindig követte mindenhova, mindig azt akarta, hogy szeresse. Most pedig ilyen könnyen elmegy? Nem is gondol rá, hogy nem fogják egymást látni sok ideig? Tudja egyáltalán? Vagy már nem szereti annyira, mint régebben?