Ez a bizonyos nap tovább telt, és mivel Adan-nek már kutya baja sem volt, ezért úgy döntött, hogy visszamegy, hogy dolgait folytassa. Karját viszont előtte bekötözték, hogy úgy tűnjön, mintha még sebes lenne. Tory közben ismét visszatért Victor-hoz és vele maradt, amíg a Király végre nem hívatta magához. Ugyan már késő délután volt, viszont mivel ő volt az egyetlen ember a fogdában, ezért Őfelsége úgy határozott, hogy beszorítja napirendjébe. A tárgyalás tehát lezajlott. Jelen volt Gregory Kapitány Jean Kapitánnyal együtt valamint Edward és Edric is, akik az alkimista és kutyája oldalán álltak végig. És persze a kihagyhatatlan személy, nem más volt, mint maga Adan, akit a sérülés ért.
Ez a kis csapat volt tehát jelen, amikor megszületett a döntés Victor-ról. Tory addig kint várakozott, bár ő is jelen volt az esemény alatt, viszont őt nem hívták be végül, pedig azt gondolta, hogy neki is el kell mesélnie, mit látott. Ám a megbeszélés alig 10 perc alatt véget is ért.Tory sietve igyekezett Victor-hoz, aki Agrippával együtt lépett ki az ajtón elsőként.
- Mi történt? - faggatta rögtön izgatott hangon.
- Szabadok vagyunk! - mosolygott rá a férfi, majd kutyájára nézett, aki szintén boldognak tűnt.
- Igazán? - mosolyodott el. - Annyira örülök!
- Igen! A barátod nagyon kedves volt! - bólintott. - Miatta végeztünk ilyen hamar. Amint szóhoz jutott azt mondta, nem akarja, hogy bezárjanak. Azt is mondta, hogy az ő hibája volt az egész, mert félreértette a történteket. A kis szőke katona és a mogorva arcú barátja pedig szintén mellettünk álltak. - mesélte. - Mindenki olyan jószívű! - simogatta meg boldogan Agrippa fejét.
- Adan segített? - kérdezte Tory meglepve.
- Mit gondolsz? - jelent meg az említett is az ajtó mögül. - Nincs a szívem kőből... Valamint tényleg az én hibám volt... - vallotta be még egyszer.
- Tudtam! Tudtam, hogy te vagy a legkedvesebb ember az egész világon! - ugrott karjaiba a fehér hajú fiú nevetve.
- Sok időt töltöttem veled. - ölelte át egy mosollyal.
- Mindig is te leszel a példaképem! - nézett fel rá Tory.
Megcsókolták volna egymást, ám egy köhögés megzavarta őket.
- Ó... igen... - nézett Victor-ra Adan, tőle jött a félbeszakítás.
- Most, hogy végre kikerültünk... Tory, azt mondtam, azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy. - kezdett bele. - Viszont... ez csak félig igaz. Meg akarlak kérni, hogy... légy a tanítványom! - nyögte ki végül. Kissé zavarban volt.
- Tanítvány? - fordult felé a fiú.
- Tanítvány? - kérdezte Adan is kikerekedett szemekkel.
- Tudom, hogy... a mestered... mennyire sokat jelentett neked és, hogy fáj még, ami történt, de... olyan tehetséges fiú vagy. Bízom benne, hogy folytatni akarod a tanulást!
- Persze! - mosolyodott el rögtön. - Akarom! És ha te lennél a mesterem, az remek lenne! Engem tenne a legboldogabbá! - lépett hozzá közelebb.
- Igazán? - ragyogtak fel Victor szemei. - Akkor... velünk jönnél?
- Természetesen! - bólintott nagyot. - Köszönöm, Victor!
- Ugyan... én kértelek meg! - legyintett zavarban.
- Hallod, Adan? Újra tanulhatok! - fordult hátra barátjához boldogan.
- Igen... - erőszakolt magára egy mosolyt a katona. - Ez remek, Tory... - simogatta meg a fejét. Valóban örült, de jobban érezte a hasába döfő fájdalmat. Tory ismét el fog menni... hamarabb, mint gondolta... Főleg ezzel a férfival, aki ugyan semmi rosszat nem tett eddig... de attól még nem tudott benne bízni rögtön.
ESTÁS LEYENDO
Fehér és Kék
FantasíaNem volt átlagos egy cseppet sem. A kinézete és a személyisége is teljesen kitűnt. Nem is volt emberi igazából. Azt sem tudtuk, hogy honnan jött és kivel. Olyan aprócska volt azon az estén, amikor megtaláltuk. Egy elveszett gyermek, aki beszélni is...