Cortez szemszöge:
Reni majdnem elcseszte a kapcsolatomat! Azt hittem, hogy megfojtom, de amikor Viki szólt be nekem akkor képes lettem volna neki menni! Hisz... Lány vagyok, vagy mi a szösz...
-Te amúgy miért jössz velem?-kérdezi Reni.
-Megnézem a nagyit, meg minden.-vonok vállat és csendben tovább sétálunk.
Amikor meglátom a nagyit megnyugodok, csak érte aggódok, bár... tudom, hogy Reni úgyis segítőkészebb nálam, úgyhogy már megnyugodtam.
-Ó, szia Reni! Mi a helyzet?-kérdezi mosolyogva.
-Minden fasza.-válaszolok.
-Ohh... Kezded felvenni Cortez stílusát?-lepődik meg.
-Csak beteg.-vágja rá kapásból Reni.
-Öhm, oké... Kérsz valamit inni? Van narancs, barack és ananászlé, melyik?-néz rám kérdően.
-Kólát kérek.
-Baracklevet kér!-vágjuk rá egyszerre ezzel a boszival.
Miután megkaptam a gyümölcslevemet, felmentünk a szobámba.
-Fúj! Ezt a löttyöt, hogy bírod meginni?-pököm vissza a gyümölcslevet.
-Sajnos én kólát nem kértem.-von vállat "ez van" stílusban.
-Nem is kell.-megyek oda az alsógatyás fiókomhoz és kiveszem az egyik tartalékot...
-A gatyádat is azzal tömöd ki?-csipkelődik.
-Szerintem azt te magad is látta.-kacsintok rá.
Aztán érzem, hogy rezeg valami a zsebemben.
Reni telefonja... És éppen Arnold hívja...
-Vedd fel!-utasít.
-És mit mondjak neki?
-Azt amit én mondanék neki!
-Azt, hogy:" Reni vagyok szeretem a könyveket és a fura fószereket". Ezt?-látom, hogy dühösen néz rám ezért inkább felveszem, majd kihangosítom.
-Szia Reni!-hallom meg Neményi hangját...
-Szia faszfej! Akarom mondani Arnold... -vigyorgok Renire.
-Öhm... Mi a helyzet?
-Velem minden fasza, remélem, hogy veled nem... Még mindig cölibátusban vagy? Meg amúgy, hogy ityeg?-csevegek vele lazán.
-Figyelj, Reni. Szerintem én félrehallom amit mondasz és szakadozik a vonal, majd visszahívlak valamikor, jó? Szeretlek.
-Én elvisellek.-érzem, hogy Reni sípcsonton rúg.-Akarom mondani, hogy én is....-forgatom meg a szemeimet.-Amúgy is szarnom kell, de puszi a ronda pofádra!