Itt a problémia [SZJG ff.] Befejezett

Epilógus

Basszus... Elkészítettem az epilógust és még délután ötkor azt néztem, hogy még kicsit korán van kirakni... Erre elfelejtettem😅 Totál kiment a fejemből 😂

Találjátok ki, hogy kinek a szemszöge...

Nagy mosollyal az arcomon lépek oda életem szerelméhez... Hú, de nyálas ezt így kijelenteni...

-Hol voltál, bébi?-karolja át a derekamat.

-Mosdóba.-adom meg a választ.-Nyomja a kölköd a húgyhólyagomat.-forgatom meg unottan a szemeimet.

-Inkább már nem is mondom azt, hogy ne nyafogj, mert nem akarom átélni! Úgyhogy te szegény!-simít végig a kerek hasamon.

-Jobban is teszed, mert itt a karkötő!-mutatom fel a kezemet.

-Haver, hogy tud az asszony egy karkötővel sakkban tartani?-neveti ki Ricsi.

-Hidd el az a karkötő maga az ördög.-motyogja, de meghallom.

-Hé!-csapok a vállára.-Ha nem lett volna ez a karkötő, akkor nem is jöttünk volna össze!

-Tudom, szeretlek, bocsánat!-puszilja meg a homlokomat.

-Az a karkötő tényleg gonosz!-lazít a nyakkendőjén.-Amikor megkértem a kezét akkor felvetettem azt, hogy csak ketten legyünk ott az esküvőnkön és nem kellenek vendégek, de aztán meglengette előttem  a karkötőt és lett egy majdnem száz fős esküvőnk...-morogja.

-Tudod mit akkor már majd a szülésnél is fel fogom használni!-duzzogok.

-Jaj, Ren egy szülés csak nem lehet olyan nehéz, nyomsz párat aztán kint van a kölyök.-legyint Ricsi.

-Haver ameddig nem tudod, hogy milyen egy menzesz addig ne beszélj így egy szülésről!-kezd el nagy beleéléssel beszélni Cortez.-Képzeld el...

Nevetve rázom meg a fejemet.

Talán ideje továbbadnom Ricsiéknek a karkötőt?