10 fejezet

2K 79 19
                                    

Cortez szemszöge:

Reni szüleit hallgatva mélyen magamba nézek... Nekem sosem voltak ilyenek a szüleim... Sosem ültünk le közösen vacsorázni, megbeszélni a nap történéseit... Az is igaz, hogy nem túl finom a vacsi, de legalább próbálkozott Reni anyukája.

Reni szerencsés. Nagyon. Igaz, hogy nincs nagyon magánélete, de szerencsés, hogy törődnek vele.

-És milyen volt a napod Reni? Rakjak még?-nyúl a kanálért Reni anyukája.

-Nem, köszönöm.-utasítom vissza udvariasan.-Elment.-vonok vállat. 

Azért nem szeretnék annyira kicseszni Renivel, ezért a szülei előtt megpróbálok viselkedni... És ugye, a szándék a lényeg. Ugye???

-Mi az, hogy elment?-néz rám furán Reni apja.-Drágám ez mit jelent?-fordul a feleségéhez.

-Én felmennék, tanulnom kell még!-állok fel hirtelen és elindulok a szobám felé.

-Mindjárt megnézem a könyvben! Mit jelent az, ha a tini gyereked azt mondta, hogy elment a napja...-hallom még a hangjukat.

Talán holnap bocsánatot kéne kérnem Renitől!

Megérdemli, hogy ne így bánjak vele. Nem is olyan rossz fej és igazán okos, szóval... 

Holnap kibékülök vele, bár nem értem, hogy miért ilyen ellenszenves velem szemben, de már hónapok óta...

Másnap újból az ébresztőre keltem, Reniként...

Miután Reni apja kirakott az iskolánál, egyből Reni keresésére indultam, de nem telt sok időbe míg megtaláltam...

De amikor megláttam.

Ennyit a békejobbról, te sunyi kis picsa!

Itt a problémia [SZJG ff.] Befejezett Donde viven las historias. Descúbrelo ahora