Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

1.rész

Kedves Naplaplóm,
Ja, azt hiszem, hogy így kezdik ezt az egészet. Nem vagyok egy nagy író de úgy gondoltam, miért ne? Mit tudnék veszíteni. Vesztettem már így is eleget.

Suli tanácsadója adta ezt a naplót nekem, mikor behúztam egyet az egyik gyökér gyereknek. Egy igazi fasz. Nincs mit ezen szépíteni.

De, hogy ne egyből a közepébe vágva kezdjem el,elmondom mi váltotta ki belőlem ezt a hirtelen verekedhetnéket.

Ez a nap eleve szarul indult. Életem első barátnője üzenetben szakított velem, mert nem voltam képes lefeküdni vele. Szeretem nagyon, tényleg. De a szex, az sose ment vele. Eljátszhattam volna, hogy nagyon élvezem de még csak izgalom közeli állapotban sem kerültem. Soha. Még csak a gondolatára, vagy a puszta látványra sem. Talán nem szerettem eléggé,ahhoz, hogy ezt megtegyem. Ugyanakkor ez hülyeség. Ki az, aki egy olyan dögös csajt ne akarna megdönteni, mint a barátnőm. Vagyis a volt barátnőm.

Itt már volt bennem egy kicsi ideg, nem volt annyi benne, hogy személyesen közölje. Aztán tetőzte, hogy az a seggfej egész végig azt ecsetelte, hogy ő bizony gond nélkül döntené meg.

Lehet nem volt a legokosabb döntés, hogy tanóra közepén essek neki de nem bírtam azt a vigyorgó fejét nézni.

És most itt ez a nő is és nézi, ahogy az első lapot tele írom. Remélem nem akarja elolvasni, ha mégis itt egy üzenet neki: KAPJA BE!

Gyakran, nagyon gyakran látogatok el ide, eléggé balhés gyerek vagyok de, ha egyszer kiprovokálják? Hagyjam magam? Nem vagyok olyan szerencsétlen, mint az, aki mellettem ül. Ő lesz a "segítőm". Segít túltenni magam a helyzetemen. Mint valami segélyközpont, nem is egy iskola. Konkrétan még a gyerek nevét sem tudom pedig egy évfolyamba járunk. Olyan, mint egy szürke kisegér. Jelentéktelen, felejthető ember. De. És ez egy hatalmas DE...rendkívül szép fiú létére. Egy 17 éves fiút nem találtam még szépnek. Bár fura lenne, ha random srácokra mondogatnám, hogy szép. Még a végén azt hinnék, hogy meleg vagyok, pedig nem.

Mostmár kezdem bánni, hogy olyan apró betűkkel írok. Legszívesebben felgyújtanám ezt a naplót a francba.

Remek, most már a fiú is engem bámul. Muszáj volt tetőtől talpig végigmérnem. Ívelt dereka, szélesebb csípője,lágy esésű válla volt. Tökéletességét még a halványan kirajzolódó kulcscsontja adta meg. Szép hosszú, vékony ujjai voltak. Még a keze is tökéletes. Kicsit sok ideig bámultam, ugyanis elpirulva kapta el a tekintetét rólam.

Senkit nem néztem még meg ennyire, mint őt. Gyakran veszem észre magamon, hogy az öltözőbe végigmérem a fiúkat de azt inkább, azért, hogy megállapítsam: Baszott jól nézek ki. De ezt a gyereket muszáj voltam titkon újra és újra végigmérni. Semmi férfiasság nem volt benne. Vagyis kinézetre nem. Amikor azt hittem egy szürke kisegér, tévedtem. Egy meleg srácnak tuti bejönne. Vajon ezt ő is tudja?

Végre betelt az oldal. Napon fénypontja.

------

-Betelt. - közölte hátradölve. Szinte már az idős nő öregedését végignézte az évek során, ahogy folyton folyvást ide járt különböző okok miatt.

Egy huncut, amolyan rossz fiús vigyort elengedve figyelte, ahogy a vele szembe ülő nő a szemüvege mögül mindent tudó mosollyal figyelte a nála sokkal fiatalabb fiút.

-Jó volt bele írni a problémádat? - kérdezte kedves hangon a kávéja felé nyúlva.

-Nem. - vonta meg a vállát a fiú egy horkantás kíséretében. Bármennyire is jó érzéssel töltötte el, hogy írhat a naplóba ezt másoknak sose ismerte volna be. Főleg úgy, hogy a mellette ülő, ránézésre szende fiúról ilyen részletes beszámolót írt. A végén még azt hinnék, hogy saját neméhez vonzódik, holott ő váltig állította az ellenkezőjét.