My Life /H.S./ BEFEJEZETT!

30.

_____________1D_____________

~Lili szemszöge~

Reggel amint kinyitottam a szemem az első dolog amit megláttam az volt ahogyan Harry a székben alszik a fejét az ágyamra hajtva. Annyira édes. Eléggé unatkoztam ezért felnéztem instára. Nem sok érdekes dolog volt fent így hát az unalmam nem szűnt meg. Meg kellene tudnom mikor mehetek haza de az orvos még nem jött be. Tehát ennek lőttek. 7 óra van. Aludhatnék még de nem tudok.
Áhh megvan, felkeltem a bátyám! Ezzel a gondolattal vettem a kezembe a telefont és hívtam fel Liam-et.
Kb 5.csöngésre felvette.
-Hmmm-dörmögött a telefonba
-Szép jó reggelt bátyuskám mi újság?-kérdeztem vidáman
-Alszok-motyogta
-Akkor hogy tudsz beszélni?-kérdeztem
-Nem tudok-dünnyögött még mindig
-Halálra unom a pofám. Harry túl édesen alszik ahhoz hogy felkeltem, az orvos még nem jött be hogy megkérdezzem mikor mehetek haza, aludni már nem tudok így gondoltam jó testvérhez méltón felkeltelek.-fejeztem be a monológom-Itt vagy?-kérdeztem mivel nem válaszolt. Fogadjunk hogy visszaaludt-Áhhh-tettem le a telefont.
Na ennek is lőttek. Akkor vissza imstára. Hát ahogy látom Justin fent van. Írok neki.

Na még egy ilyet neki nem kell barátnő.
-Jó reggelt-mosolygott Harry
-Neked is-viszonoztam gesztusát
-Beszélgettem Justin-nal és képzeld holnap jön Los Angelesbe 1 hétre a turné miatt-mondtam
-Na az jó-mosolygott-Na és te vissza költözöl?-kérdezte
-Nem tudom-válaszoltam
-Hogy hogy nem tudod?-állt fel kissé idegesen
-Nyugi szépszemű nem tudom mert Izának most jó hogy a barátjával lehet-mondtam
-Neked meg pont hogy az a jó hogy nem kell velem lenned mi?-kérdezte
-Hülye vagy-ráztam a fejem.
-Mindegy megyek megkeresem a dokit hogy mikor vihetlek haza...bármit is jelent neked ez a szó.-mondta a végét már halkan majd kiment. Na klasz. Miért hiszi azt, hogy nekem az a jó ha távol vagyok tőle? Minden vágyam az, hogy végre szorosan átölelve aldujunk el. De Izának most jó hogy ott lakunk. Mindegy majd beszélek vele.
-Öltözz-közölte Harry flegmán mikor visszaért
-Mehetek?-kérdeztem
-Szerinted minek kell felöltöznöd? Dísznek?-flegmázott még mindig
-Akkor menj ki!-mondtam már én is flegmán. Ha ő így akkor én is.
-Ok-ez volt az utolsó szava és ki is ment. Esküszöm annyira gyerekes, hogy az már fáj. Miért nem lehet megérteni, hogy Izának akarok jót tenni? Még ő se lehet ilyen hülye. Viszont ha minden igaz akkor van otthon pia szóval jól bebaszok és leszarom ezt az idiótát. Míg ilyen és ehhez hasonló gondolatok jàrtak a fejemben felöltöztem. Egy fekete rövid nadrágot és egy fehér spagetti pántos atlétát választottam a derekamra pedig rákötöttem egy kockás inget. Még felvettem a fehér Conversem és ki léptem ebből a büdös kórteremből. Mondtam màr hogy utálom a kórház szagot? Viszont mikor megfordultam, hogy kimegyek (az ajtónál háttal álltam) nem várt meglepetés fogadott. Ott állt előttem.
-Rick?-kérdeztem és egy pillanatra még a lélegzetem is elállt.
-Hiányoztam szépségem?-kérdezte egy undorító vigyorral az arcán
-Egy fikarcnyit sem!-vágtam rá egyből.
-Hallottam hogy mi történt veled és gondoltam meglátogatlak-jött közelebb
-Ne közelíts vagy síkítani fogok!-fenyegettem meg
-Izával és a bátyáddal is szent a béke ahogy hallom. Ó és nem is egy sráccal együtt voltál már mióta itt vagy. Meg is basztak? Hamàr nekem nem sikerült-nézett végig rajtam-Meg kell mondjam még mindig bomba nő vagy-jött egyre közelebb
-Maradj ott-hátráltam amíg tudtam de az ágy megakadályozta tettem és rá estem
-Ohh tetszik ez a póz-állt elém csakhogy a lábam terpeszben volt az esés miatt. Így közé állt.
-Hagyjál!-kiabáltam és rúgni akartam de lefogta a lábam-Nem értesz? Hagyj békén!-ordibáltam torkom szakadtából.
-Nem-válaszolt egyszerűen majd rám mászott. Nem tudtam mit csináljak. Nem tudtam ellökni mert a kezem lefogta. Szembe köpni sem tudom mivel éppen a nyakamat csókolgatja. Amitől még a hideg is kiráz és mondanom sem kell nem a jól eső módon. Rúgni szintén nem tudok mivel a lábam közt van. Mindenre gondolt. De nem fogom feladni. Elkezdtem ficánkolni.
-Segítség-odibáltam zokogva. Miért nem hallja senki?-Valaki-kiabáltam.
-Babygirl mi a...-nyitott be Harry de mikor rájött miért is ordibálok idegesen leszedte rólam ezt a férget majd a földre lökve ütni kezdte.
-Mit képzelsz te?-ütött be neki egyet-Ha?-még egy-Ki vagy te?-még egy-Nem hallom!-és ismét-Mit akarsz te a barátnőmtől?-megint-Megöllek-kezdte el sorozatban ütni.
-Hazza mostmár elég-kiabáltam-Harry állj le halálra fogod verni-próbáltam meg leszedni róla mert Rick arca már tiszta vér volt. Na nem mintha sajnálnám-Kérlek-zokogtam fel hangosan mire abba hagyta és felállva megölelt
-Annyira sajnálom Lili-ölelt magához szorosan-Ki ez?-kérdeztd
-Rick-válaszoltam suttogva
-Az a Rick?-feszültek meg az izmai
-Igen-válaszoltam hallkan
-Mi történt-jött be egy biztonsági őr
-Nem tán ide ért!? A barátnőmet majdnem megerőszakolták, mikor beértem torka szakadtából ordított hogy valaki segítsen rajta de senki sem jött! Hol voltak? Netán a fülükön ültek? Be fogom perelni a kórházat! Nem képesek normális biztonságot nyújtani! Ha ennek a féregnek sikerült volna a terve esküszöm csődbe vittem volna a kórházat! Sőt elinintéztem volna hogy maga és nem tudom hány társa ne kapjon állást sehol biztonsági őr ként!-dorgállta le Harry őket
-Sajnálom uram-kért elnézést
-Kitörölhetem a seggem a bocsánat kérésével. Ott van a férfi, szóljon egy dokinak hogy lássa el de semmi féle képen nem engedhetik el! Ha elmegy nagyon megbánják erre mérget vehet!-közölte vele Harry majd a kezemet negfogva mentünk a kocsihoz.-Annyira sajnálom babygirl. Ha nem duzzogok és a folyosón várlak meg az a szemét nem tudod volna bemenni-hajtotta le a fejét
-Ez nem a te hibád. Meg amúgy is már megtörtént ne gyötörjük magunkat a "Mi lett volna ha...?" kérdéssel mert nincs értelme. Viszont köszönöm, hogy megmentettél-nyomtam csókot ajkaira
-Bele se gondolok mi lett volna ha nem megyek be megnézni hogy mi van már.-rázta a fejét
-És nem is kell-ültem be a kocsiba
-Elmegyünk a rendőrségre és csak aztán haza-ült be ő is majd beindította az autót.
-Iza hív-vettem kezembe a csörgő telefonomat.
-Lili minden oké?-szólt bele a telefonba mihent felvettem.
-Ezt meg hogy?-csodálkoztam
-Történt valami igaz?-hallottam síró hangját
-Ne sírj, igen történt de hála Harrynek nem lett nagyobb baj.-nyugtattam meg
-De mondd már hogy mi-sürgetett
-Majd személyesen Bell-mondtam
-Rendben nagyon siessetek szia és szeretlek-mondta
-Én is téged szia-tettem le a telefont.

Sziasztok babykék ❤️
Kicsit késve de itt a következő rész ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után ☺️
Remélem nem okoztam csalódást.
Majd jelentkezem puszi a pocira 😘

_____________1D____________