My Life /H.S./ BEFEJEZETT!

44.

___________1D___________

-Harry sok volt amiket tettél. De nem mondom hogy én nem szeretlek mert akkor hazudnék-állítottam le a kocsit ugyanis megérkeztünk. Nem szóltam többet csak bementem a házba.

-Shawn merre vagy?-kiabáltam
-Nappali-jött a válasz
-Szia na hogy vagy? Amúgy bocsesz hogy nem csengettem-nevettem kínosan
-Semmi baj úgyis csak annyit mondtam volna hogy gyere-nevetett ő is-Amúgy jól vagyok. Bátyád megérkezett?-érdeklődött
-Igen. Sokadmagával-nevettem
-Na az akkor tök jó. Várjunk csak. Te egyedül vagy itt?-ijjedt meg-Nem biztonságos egyedül járkálnod amíg el nem kapják azt a szajhát
-Nyugi nem egyedül jöttem. Harry kint vár a kocsiban-nyugtattam meg
-Akkor jó-fújta ki a levegőt-Minden oké köztetek? Mármint kibékültetek?-kérdezte
-Nem. Vagyis hogy már nem akarom minden áron megfolytani-nevettem
-Hülye-reaglát le
-Amúgy most a kocsiban elmondta hogy miért mondta azt a sok szart azon a napon. De nem tudom. Nagyon nehéz ismét bíznom benne-mondtam szomorúan
-Szereted?-kérdezte
-Igen. Mindig is szerettem és fogom is. Történnyék bármi-válaszoltam őszintén
-Akkor mégis mire vársz? Te szereted őt, ő szeret téged. Ha túl sokáig gondolkozol elúszik a lehetőség. Ne feledd a túl sok gondolkodás megöli a boldogságot. Addig bízz benne és addig tegyetek mindent rendben míg nem késő-nézett végig a szemembe
-Nos talán igazad van-bólintottam-Viszont én mostmár megyek mert ez kicsirázik a kocsiban. Szia Shawn vigyázz magadra bármi van hívj-öleltem meg
-Jól van szia-köszönt el. Kiléptem majd beültem a kocsiban.
-Minden oké?-kérdeztem Harryt ugyanis szipogott
-Aha-válaszolt tömören
-Nem voltál meggyőző-ráztam a fejem
-Ez van-rántott vállat de nem nézett rám
-Volnál szíves a szemembe nézni?-kérdeztem
-Nem-vágta rá egyből
-Harry-emeltem feljebb a hangom mire végre rám emelte tekintetét. Gyönyörű zöld szemei most könnyektől csillogtak-Miért sírsz?-kérdeztem lágyan
-Félek-válaszolt
-Mitől?-faggattam tovább
-Mindegy-kapta el a tekintetét
-Cseppet sem az de ha nem szeretnéd elmondani hát jó-indítottam be a kocsit és elindultam. Az út hazáig csendben telt. Nem volt miről beszélnünk. Majd ha szeretné elmondja mitől fél én nem basztatom ezzel mert tudom, hogy az csak ront a helyzeten. Tapasztalat.
Mikor megérkeztőnk szó nélkül szállt ki a kocsiból és indult be. Követtem. A többiek a nappaliban értetlenül néztek rám mivel Harry bezárkózott az egyik vendégszobába.
Liam egy "Mit csináltál már?" fejjel meredt rám.
-Nem csináltam semmit he-emeltem fel a kezeim védekezően
-Akkor mi történt?-kérdezte
-Fogalmam sincs. Odafelé úton elmondta hogy szeret és nem tudja miért mondta akkor azokat. Vagyis de azért mert féltékeny volt. Meg miegymás. Ezt könnyes szemmel. Én meg mondtam hogy túl sok volt amit csinált de szeretem aztán kiszálltam és bementem Shawnhoz. Mikor kijöttem sírt. Megkérdeztem mi baja de nem mondott mást csak hogy fél. Oszt most akkor szopjam ki a kisujjamból hogy mitől?-ültem le Niall mellé
-Attól, hogy nem bocsátasz meg neki-mondta a bátyám
-Én egy szóval sem mondtam hogy nem bocsátok meg-forgattam meg a szemem
-De azt sem hogy igen-szólalt meg Niall
-Jogos-tudtam le ennyivel. A többiek folyton engem néztek ami bevallom kezdett idegesíteni-Jól van na megyek már-álltam fel majd bekopogtam abba a szobába ahová Hazza "menekült"
-Gyere-adta meg az engedélyt én pedig lassan !de biztosan! bementem
-Mondd el mitől félsz kérlek-ültem le mellé
-Nem
-Mit dugdosol a hátad mögött?-vettem észre hogy mind a két keze a háta mögött van és egy kicsit talán feszült is
-Semmit-tette a hülyét
-De igen van ott valami. Muti-pattantam fel majd elé állva a kezemet tartottam ezzel jelezve, hogy kérem
-Nem adom-makacsolta meg magát
-Köze van ahhoz amitől félsz? Vagy ami miatt sírtál?-kérdeztem
-Nos...igen. Olyasmi-mondta
-Najó vagy elmondod vagy erőszakkal veszem el azt a valamit-fenyegettem meg. Nem mondott semmit így hát támadásba lendültem. Ez mind szép és jó csak ő meg annyira ellenkezett hogy rá estem...azt a valamit (ami asszem egy papír volt) eldobta aztán fordított a helyzetünkön. Tekintete a szememről a számra tévedt. Te jó ég még sosem akartam ennyire, hogy megcsókoljon. De nem lehet mert akkor elgyengülnék és tuti egyből megbocsátanék márpedig engem nem kap vissza ilyen könnyen.
-Hazza-szóltam halkan és elkezdtem eltolni
-Sajnálom-szállt le rólam-Menj ki kérlek. Nem akarom hogy tudd mi ez-vette fel a papírt a földről-Egyenlőre-tette még hozzá halkan
-Akkor egy idő után megtudhatom?-kérdeztem
-Igen-mondta magabiztosan
-Rendben van-léptem ki az ajtón
-Na?-kíváncsiskodtak a többiek egyből de én csak nemlegesen megráztam a fejem aztán felmentem a szobámba. Hát oké ez most az egész napomra rá nyomta a pecsétet. Nem tudom mi ez az egész. Igaza van a többieknek és tényleg amiatt sírt mert fél hogy nem bocsátok meg? Vagy talán más van a dologban és köze sincs ehhez? Mit dugdosott előlem és miért nem akarta hogy lássam mi az? Ismetenem már megint ez a sok kérdés és ismét nem kapok rájuk választ. Szeretem őt és fáj ez az egész. Azt akarom, hogy minden olyan legyen mint rég. Azt akarom hogy csak szorosan átöleljen és azt mondja szeret, hogy többé ne kelljen széttválnunk. Ó istenem ez vajon lehetséges? Vajon egyszer minden olyan lehet mint rég? Vagy ez már lehetetlen? De hisz nincs lehetetlen csak tehetetlen nem? Nem tudom. Már semmit sem tudok. Vagyis hazudok egy valamit tudok de azt 1000%-osan. Mégpedig hogy Szeretem.

_________1D__________

Sziasztok babykék 🥰
Itt is van a következő rész remélem tetszett és nem okoztam csalódast 🥺❤️
Hamarosan jelentkezem addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra 💗