My Life /H.S./ BEFEJEZETT!

45.

Ugrunk egy kicsit az időben remélem nem baj 🌺

___________1D___________

•A koncert napja•

Reggel arra keltem, hogy valaki a hajamat simogatja. Lassan kinyitottam a szemem, hogy lássam ki az ébresztőm. Liam volt. Pont úgy keltett ahogyan kicsi korunkban...mielőtt elment volna.
-Jó reggelt húgi-mosolygott
-Jó reggelt bátyó-viszonoztam cselekedetét
-Készen van a reggeli-állt fel az ágyról
-Ami itt van-lépett be a szobába Harry egy tálcával amin a reggelim volt
-Köszönöm Hazza aranyos vagy de mivel érdemeltem ezt ki?-ültem fel
-Én kimegyek sziasztok-iszkolt ki Liam
-Azzal, hogy csodálatos vagy-ült le az ágyam szélére
-Enyhe túlzás-nevettem-Ez mi?-vettem a kezembe egy dobozt
-Nyisd ki-mosolygott. Kinyitottam. Egy nyaklánc volt benne alatta pedig egy levél. Rápillantottam Harryre aki egy bólintással jelezte, hogy olvassam el.

Jó reggelt szépségem!
Na szóval te jó ég még sosem írtam ilyen levelet. De te is tudod, hogy nem vagyok a szavak embere. Inkább a dal embere de egyenlőre csak leírom. Szóval tudnod kell, hogy nem csaltalak meg aznap. Mint már mondtam egy haveromnál voltam. Tudom, talán nehéz elhinni de így igaz. Ha szeretnéd felhívom Bobot hogy bebizonyítsam. Mikor beléptél a bejárati ajtón valami megváltozott. Abbahagytam a fuckboy stílust. Megváltoztam érted. De mikor megtudtam, hogy elmentél és tudtam, hogy ez egyedül az én hibám az italba és nos kurvákba folytottam a bánatom. Nem tudtalak prótolni velük értelemszerűen hisz te pótolhatatlan vagy.
Ha akkor nem mondom neked azokat akkor most simán megcsókolhatnálak....együtt lennénk.
Igen, ezt a levelet írtam amikor bejöttél a szobámba...akkor is meg akartalak csókolni. Nagyon. Rohadtul. De ellöktél ami érthető.
Ez a nyaklánc szerencsét fog hozni mert abban a szívben ha kinyitod két olyan ember van akik biztosan büszkék lennének rád. Ahogyan én is és odakint mindenki.
Szeretlek babygirl.

-Szeretlek Hazza-megcsókoltam. Igen, tudom hogy nem kellett volna de nem bírtam ki-De nem kapsz vissza ilyen gyorsan-mondtam miután elváltak ajkaink
-Igen azt gondoltam-nevetett kínosan
-Segítesz feltenni?-utaltam a nyakláncra
-Persze-vette el aztán a hajamat félre téve feltette a nyakláncot. Kinyitottam. A szüleim arcképe volt benne.
-Gyönyörű. Köszönöm szépen-öleltem magamhoz szorosan
-Az te vagy és ne köszönd-simogatta a hátam
-Kimész míg felöltözök?-engedtem el
-Nagyon nehéz szívvel de ki-állt fel az ágyról-Biztos nem maradhatok? Elfordulok-fordult el
-Hazz ott egy tükör. Ennyire hülyének nézel?-kérdeztem nevetve
-Hát ha már így szóba jött-nevetett ő is
-Na húzzál ki-kezdtem el kifelé tolni.
-Várj-tette oda a lábát az ajtóhoz hogy ne tudjam bezárni
-Mi az már?-kérdeztem fájdalmasan
-Egy feltétellel elveszem a lábam és nem megyek vissza be-kezdett el alkudozni
-Na mi az a feltétel?-húztam fel a szemöldököm
-Csók-mondta ki elégedetten. Tettem amit kért. Hogyne tenném? Imádom a csókját.
-Mostmár mehetsz-szakadtam el tőle
-Megyek-csapott a seggemre majd gyorsan leszaladt a lépcsőn.
-Ezért még meghalsz ugye tudod?-kiabáltam utána.
Felöltöztem erre esett a választásom.