My Life /H.S./ BEFEJEZETT!

3.

Ma van a temetés napja.
Mikor felkeltem, két erős kéz fonódott a derekamra.
-Jó reggelt ír manó-mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára. Ne értsétek félre, nincs köztünk semmi és nem is lesz, egyszerűen csak tegnap este nem tudtam elaludni, így felajánlotta, hogy mellettem marad.
-Jó reggelt Lina-viszonozta gesztusom-Készen állsz?-fürkészte az arcom.
-Nem-válszoltam tömören, de őszintén-egy ilyenre nem lehet félkészülni. Akármennyi idő telne el, nem lennék eléggé kész arra, hogy örökké elengedjem őket.-folyt végig egy könnycsepp az arcomon-Mi van ha nem vagyok elég erős ahhoz, hogy legyőzzem ezt a mérhetetlen fájdalmat?-néztem rá kétségbeesetten
-Képes leszel rá, én hiszek benned-ölelt magához-Mi itt vagyunk neked és segítünk.-tolt el magától
-Köszönöm-néztem rá hálásan
-Ne köszönd-mosolyodott el-készülődj-állt fel, majd kilépett VOLNA, de én kíváncsi vagyok valamire.
-Miért vagy itt?-tettem fel a kérdést, ami azóta foglalkoztat mióta megláttam.
-Baj?-nézett rám félve
-Jesszus Niall, hogy kérdezhetsz ilyet?-hihetetlenkedtem-Egyáltalán nem baj, sőtt. Csak érdekel.-mondtam mire ő leült és belekezdett.
-Tudod, mi 5-en olyanok vagyunk mint egy nagy család, de Liam és én mindig jobban kijöttünk egymással és nekem többet beszélt rólad. Attól, hogy te azt hiszed Liam már nem szeretett titeket és nem hiányoztatok neki, tévedsz! Megannyi alkalommal áradozott rólatok. Mesélt arról, hogy mennyire szerettél táncolni és hogy régen mindig rángattad magaddal őt a táncóráidra.-az emlék hatására elmosolyodtam-Liam soha nem felejtett el titeket.

*Visszaemlékezés*

~Niall szemszöge~

Éppen a nappaliban ülünk egy új dalszöveget ötletelve, amit Liam telefoncsörgése zavar meg.
-Ismeretlen szám-nézte a telefonját az előbb említett személy
-Vedd fel, lehet valami fontos-mondta Louis
-Igen?.....Igen, én vagyok.....Hogy mi? Az nem lehet.....Köszönöm-ennyi volt a beszélgetés de Liam arcán egy könnycsepp gördült végig.
-Mi a baj bro?-tettem kezem a vállára
-Most szüksége van rám-állt fel a kanapéról
-Kinek?-kérdezte Zayn értetlenül, de Liam válaszra nem méltatott, csak egyenes az emeletre rohant.
-Beszélek vele-mondtam a többieknek majd felmentem utánna
-Tesó, mi történt ami így felzaklatott?
-Niall, a szüleim....meghaltak-mondta ki nehezen, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Liam már régóta nem látta a családját, de rengeteget beszélt róluk.
-Linának van szüksége rád-néztem rá, mire csak bólintott majd folytatta a pakolászást-megyek veled-jelentettem ki
-Köszi Ni, de igazán nem szükséges-nézett rám
-Nem kérdeztem-rántottam vállat majd a szobámba indultam, hogy összepakoljak. Nem tudom miért, de úgy érzem szüksége lesz rám. Bár személyesen még nem volt alkalmam találkozni a családjával, de abból ítélve, amit Liam mesélt, nagyszerű emberek. Sajnálom, hogy meghaltak a szülei, biztosan nehéz most nekik. Én nem tudom milyen egy ilyen közeli családtagot elveszíteni, de biztosan nagyon rossz. Miután bepakoltam, bőrönddel a kezemben indultam a földszintre.
-Hová mész?-kérdezte Harry, ahogy leértem.
-Megyünk-jelent meg Laim is
-Oké, de hová? Tudunk segíteni?-kérdezősködött tovább
-Nem Hazza, de köszi. Szóval azt történt, hogy a szüleim, nos... meghaltak.-mondta ki végül
-Úr isten, őszinte részvétem tesó-ölelte meg
-Köszi-veregette meg a hátát Liam-de mostmár indulunk, mondd el a többieknek is-néztt Harry-re
-Rendben

*Visszaemlékezés vége*

~Liliana szemszöge~

-Szóval ezért vagyok itt. Úgy éreztem szüksége lesz rám. Igazából, akkor láttuk először sírni. Nagyon megviselte.-fejezte be a mesélést
-Én tényleg azt hittem, hogy elfelejtett minket, hogy már ti vagytok a családja....