Csak szeretném ha SZERETNÉL

2. rész- Beszélgessünk egy kicsit

  /Stella Carpenter/

  Délután 4-kor el akartam indulni Melihez, mikor csodák csodájára hozzám szólt a bátyám. 

 - Hova mész ilyenkor? Te általában itthon ülsz és vagy házimunkát végzel, vagy stréberkedsz - mondta gúnyosan.

- Inkább ne is szólt volna hozzám. - gondoltam.

- Szerintem semmi közöd hozzá, hogy hova megyek. Elvégre, te sem szoktál nekem beszámolni arról, hogy mikor hova mész. Szóval, ha egyszer nem érdekel mi van velem, ne kérdezz rá. Oké? - csattantam fel, mert csak egyszer kérdezi meg mi van velem, akkor is flegmázik és gúnyolódik.

- Okés! Egyébként igenis érdekel, hogy mi van veled, mert a húgom vagy. Hogyne érdekelne? - üvöltötte.

- Eddig ezt valahogy nem mutattad ki, nem gondolod? - ezt már kicsit halkabban mondtam, mert eszembe jutott az a sok szekálás a suliban, amit kaptam, és ő soha nem tett ellene semmit. Könnyek szöktek a szemembe, de visszatartottam, mert nem akartam ennyire sebezhetőnek tűnni.

- Jól van, akkor békén hagylak, oké? Csak nyugodj le és mondd meg, hogy hova mész. Nem kérem tőled, hogy rögtön újra ugyanolyan kapcsolatunk legyen, mint 3 éve. De szeretném ha megbocsátanál azért, hogy így bántam veled - mondta halál nyugodtan, kicsit megijesztett ez a viselkedése. Nem szokott ilyen lenni, talán tényleg megbánta ezt a 3 évet?

- Melihez megyek megbeszélni az esti bulit, amire Kevin meghívott minket.

- Te buliba? Mióta jársz te buli... - elhallgatott, mert én megfordultam és elindultam Melihez.

- Stella, várj. Nem úgy gondoltam! - kiálltott utánam, de nem érdekelt, ha most megfordulok látni fogja, hogy sírok, mert megbántott. Igen, ennyire érzékeny vagyok.