Csak szeretném ha SZERETNÉL

8. rész - Bocsáss meg

   /Daniel Parker/

 Egész hétvégén hívogattam Stellát, de semmi. Vagy nem volt elérhető, vagy kinyomta. Teljesen kétségbeestem. Nagyon féltem, hogy végleg elveszítem, hogy nem fog nekem megbocsájtani, még ha nem is az én ötletem volt. Tudom, hogy nem emlékszik az estére, hogy mi történt, ki tette, kinek volt az ötlete. Rengeteg kérdés lehet benne. Csak egyben voltam egész végig biztos, hogy hisz a megérzéseinek, és utána fog ennek járni.

 Estére úgy gondoltam átugrok Carpenterékhez, hátha tudok beszélni Stellával, ha pedig nem, akkor Adriennel csinálunk valamit. Indulás előtt nagyon ideges voltam, olyannyira, hogy remegtem is egy ideig. Valamiért nem a megszokott úton mentem, hanem egy kerülőn, ami keresztül visz a Benson ház mellett. Mikor a Benson házhoz értem, megláttam Stellát Aidennel, nem vettek észre, de én egy kis részt a párbeszédükből pont érkeztem meghallani, mielőtt megfordultam volna:

 - Biztos jól vagy? - kérdezte Aiden Stellától.

 - Igen nincs miért aggódnod, tényleg. Nem lesz baj, holnap majd megpróbálom kerülni Danielt, és Harryt is. Csak... nem tudom, valahogy nem érzem ezt az egészet igaznak, valami fura megérzésem van. Mintha tudnék valamit, és közben mégsem.

 Mivel rögtön megfordultam, és a másik irányba kezdtem el sétálni, már a további beszélgetést nem hallottam. De azért megnyugtat, hogy Stella nem hiszi ennek az egésznek az igazát. Így talán több eséllyel indulok náluk. Elkezdtem futni, hogy jóval hamarabb odaérjek mint ők, mert gondolom Stelláékhoz tartanak. A félórás utat öt perc alatt tettem meg. Aiden nyitott ajtót.

 - Daniel, heló haver? Mi járatban erre? - lepődött meg engem látván.

 - Gondoltam átjövök, de igazából Stellához jöttem, ha nem gond. Beszélnem kell vele, sürgősen! - már a házban voltunk. Adrien nem értette a helyzetet, nem is csodáltam. Nincsenek valami jó viszonyban már Stellával, pedig két éve még mindent megosztottak egymással, elsőként.

- Stella nincs itthon, már két napja nem láttam. Pontosabban péntek délután óta. De amúgy miért akarsz annyira beszélni vele?

 - Két napja nem járt itt, és még csak fel sem hívtad? - kérdeztem felháborodottan. 

 - Nem, tudom, hogy hol van. Nem fogom zaklatni, főleg, hogy valószínűleg nem is akarja. - mondta a végét már elég szomorúan.

 - Oké, megértem. Itt megvárhatom Stellát? Közben ha nagyon akarod elmesélem mi történt, de nem fogsz neki örülni.

 - Nekem mindegy, csak mond mi volt. Mert ha nem, akkor én fogom belőled ki kínozni. - próbált kicsit viccelődni, hogy oldja a helyzetet. Bementünk a nappaliba, és neki álltam mesélni a péntek estét. Nem akart hinni a fülének. Teljesen lesokkolódott. El akart menni, megkeresni Harryt és Kevint, hogy móresre tanítsa őket, na meg rám is haragudott. Én viszont nem hagytam, hogy elmenjen, mert tudtam, Stella nem sok és ide ér, Aidennel. Nem is kellett sok idő, ajtó nyílást hallottunk. Ki szerettem volna szaladni a nappaliból a folyosóra, de inkább vártam egy kicsit. Majd ő lépett be a nappali ajtaján. Kisírt, piros szemekkel, vörös arccal nagyon édesen nézett ki, de nagyon sajnáltam őt, mégis min mehet keresztül most...

Az előző részekhez képest ez egy elég rövid rész lett most, de a következőt extra hosszúra tervezem. Remélhetőleg, ha időm engedi, akkor egy héten belül jön a folytatás. Boldog Mikulást mindenkinek!!!😘🎅