Csak szeretném ha SZERETNÉL

6.rész-Az ikrek piszkos terve

 /Stella Carpenter/

''Nagy meglepetés ért mikor megláttam a közelgő Danielt, Meli exének a tesóját, két pohárral a kezében.

- Helló, szépség! - mondta perverz mosolyt villantva az arcán.''

-Öhm... Heló - nyögtem ki végül. Nagyon furcsáltam a helyzetet, hiszen Dannel még csak beszélő viszonyban sem vagyunk. Régen jóban voltunk, mindent megosztottunk egymással, de mikor barátnője lett ellökött magától. Én pedig hagytam...
Azóta nem is beszéltünk normálisan. Az elején nehéz volt megbírkóznom azzal, hogy nem beszélhetek vele, de nem nagyon volt választásom.

- Tessék, hoztam neked piát Stella. Láttam hogy magányos vagy és gondoltam ide jövök beszélgetni hozzád - szokatlan volt nekem ez, hiszen 2 éve nem kommunikálunk normálisan egymással, erre meg ilyen kedves.

- Kössz, de nem akarok többet inni - utasítottam vissza, de ő erőszakosan a kezembe nyomta az italt, így inkább nem ellenkeztem vele. Elfogadtam. Őszintén, kicsit meg is ijedtem az erőszakos mozdulatától.

- Ha már eljöttél érezd magad jól! - sármos mosolyt villantva mondta.
Hát végülis miért ne? Mi bajom lehet belőle?

Jól elütöttük az időt, lassan a poharam tartalma is eltűnt. Észre sem vettem hogy ilyen gyorsan megittam.
Mindenről beszélgettünk, egymás testvéreiről, magunkról, bulikról, hogy mit csinálunk mostanság, stb... Szóval jól megvoltunk.
Aztán egyszercsak elkezdtem szédülni és hányingerem lett. Elhomályosodott minden, és nem tudtam beszélni. Tehetetlennek éreztem magam. Ez pedig szörnyű érzés volt. A szemem lecsukódott, és csak náha tudtam kinyitni. Egy kis idő után két erős kar emelt fel engem. Nem Dan volt az, az ő érintését ismerem, akármilyen rég is volt már. Sajnos sokszor kellet cipelnie, mivel hajlamos vagyok a rosszullétre.
Nem szólalt meg az illető, én pedig alig láttam valamit. Felvitt a lépcsőn, egy szobában kötöttünk ki. Nagy erővel ledobott az ismeretlen személy az ágyra, majd elkezdett felfedező útra indulni a testemen. Undorodtam ettől a gondolattól is, nem hogy a valóságban.

- Nyugodj meg! Csak le akarom venni a csini rucidat édes - felismertem rögtön a hangját, Harry volt az. Összeraktam a képeket. Szóval Daniel ma este csak azért jött oda hozzám, hogy megitasson velem valamit, aztán felhasználjon a bátyja elmebeteg tervéhez. Valószínűleg Melindát akarja vissza kapni. Habár fogalmam sincs hogy hogyan képzeli ezt.
Egyszer csak egy ajtó nyílást hallottam, hírtelen megörültem, hogy biztos Melinda észrevette, hogy nem vagyok sehol. De nem ő volt, hanem Dan.

- Pfuu basszus, elég ramatyul néz ki. Mennyit tettél a poharába amit adtam neki? - kérdezte. A hangján kisebb aggodalmat hallottam, de nem hittem, hogy aggódott volna értem...

- Elég sokat, biztosra akartam menni - mondta idegesen Harry. Már csak a hangjától is undorodtam.

- Kurva jó, te gondolkozol egyáltalán? Először kap ilyet, simán nagyobb baja is lehet belőle! - kiabálta le Harry-t Dan. A kirohanása engem ijesztett meg a legjobban,  nagyon féltem hogy mi lesz...
Dan hangján tényleg hallatszott mostmár az aggodalom, de még mindig nem hittem el, hogy esetleg aggódna miattam.

- Jó-jó, nyugi van. Nem lesz semmi baja, amúgy meg mit vagy úgy érte oda? Annyira aggódsz miatta? - a kérdésre nem adott választ Dan, mintha megnémult volna. Megint hallottam egy ajtó kattanást, de most valaki kiment és nem bejött. Őszintén reméltem, hogy Harry ment ki. Habár mindkettőt utálom, még mindig jobb Daniel mint Harry.

- Nem lesz semmi baj! Itt vagyok! Annyira sajnálom Stella, mindent! Azt hogy hanyagoltalak, hogy hagytam, hogy eltávolodj, a ma estét, hogy belementem - a kis bocsánat kérés nagyon szíven ütött. Szóval ő tényleg aggódik most értem. Pedig mindig azthittem hogy nem érdeklem, nem érdekli mi van velem, vagy hogy-hogy vagyok, mit csinálok...
Akármilyen rossz időzítés volt ez most, akkor is jól esett. Habár ha azt rakták az italomba amire gondolok, nem hiszem hogy fogok rá emlékezni.

- Jóvá teszem majd valahogy - szerencsésnek éreztem magam, hogy talán van még egy ember akiben újra megbízhatok, de közben kész szerencsétlenségnek tartottam magam, hiszen kiszolgáltatott voltam, bedrogoztak, és ezt mind az egyik volt legjobb barátom segítségével. Szörnyű volt még csak belegondolni is ebbe.

Egy kis idő után Melinda és Harry hangját hallottam meg. Daniel megijedt, éreztem rajta. Harry biztos rá akarja kenni az egészet. Ezt nem hagyhattam, de mégis mit tudnék tenni ÉN? Aki magatehetetlen, és semmire nem képes most. Legszívesebben sikítoznék és bemártanám Harry-t Melindánál, jaa és mindenképpen szeretném szétkürtölni az egész iskolába, hogy miféle féreg ez.

Ajtó nyílást hallottam, majd Melinda hangját.

 - Mégis mit tettél Dan? Undorító ember vagy, te szemét állat. Egy elmebeteg seggfej vagy, érted? Hogy tehettél ilyet Stellával? Hiszen mindig számíthattál rá, mindig ott volt neked, aztán ellököd magadtól, mert bartátnőd lett, most meg ez! Nem jutok szavakhoz... - Melinda hangján hallani lehetett ahogyan elsírja magát, látta mennyire magatehetetlen vagyok, kiszólgáltatott, de azt nem tudhatta, hogy rosszul tudja az egészet. Annyira kiálltam volna Dan mellett, de nem tudtam.  Annyira sajnáltam őt.

 - Nagyon szépen köszönöm Harry, hogy szóltál. Istenkém, most mi lesz, mihez kezdjek? Hogyan fogom én ezt elmesélni a bátyjának és a szüleinek?! Ahjj - sírt tovább Melinda, megértettem aggodalmát, én is nagyon féltem.

 - Ne aggódj, felhívom Kevint, ő sosem iszik, most sem ivott, ebben biztos vagyok. A segítségével levisszük Stellát a kocsijához és megkérem hogy vigyen haza titeket - hadarta Harry, majd kiviharzott. Nem sok idő telt el, Kevin hangját hallottam.Várjunk csak, nekem ez elég gyanús. Eddig Kevin nem hívott meg a bulijába, soha. Most meg hírtelen igen? Biztos ő is benne van a dologban. Összetört bennem minden mikor erre rájöttem. Dant nem hallottam seholsem, nem tudtam hova tűnhetett, de a szobában semmiképp nem volt.

Kevin ölben vitt le engem és betett a kocsijába. Melindához vitt minket, amiért nagyon hálás vagyok, így remélhetőleg nem kellesz majd magyarázkodnom. Aiden aggodalmas hangját hallottam meg, majd ő emelt ki a kocsiból. Felvitt és lefektetett a szokásos ágyamba, ahol mindig alszom ha itt vagyok. Betakart majd Melinda elkezdte magyarázni neki mi is történt a bulin. Ahogy hallottam még akkor is sírt.