A turné

Csak utazás...

~Zoé szemszöge~

Tegnap mielött lefeküdtünk, Kinga mondta, hogy másnapra, nem tervezett próbát még ha lenne időnk is. Elég lesz a koncert reggelén. Így most szinte elsőnek mióta itt vagyok Csend volt mikor reggel tízkor felkeltem. Ahogy körbenéztem láttam, hogy rajtam kivül csak Max van ébren, észrevette hogy nézzem, majd felpillantott a telójából és rámmosolygott. Elővettem a telomat majd elkezdtem instázni. Amióta láttak engem a meet&great-en és észrevették, hogy követnek engem, millió egy engedély kérést kaptam. Természetesen egyiket se fogadtam el. Nem akarom, hogy a rajongók vájkáljanak az életemben. Szépen lassan elkezdtem a többiek is felkelni. Legutolsonak Mac kellt fel olyan fél tizenkettőkor.

-Végre mindenki fent van-mondta izgatottan Kenzi. Majd zenét indittott és elkezdett táncolni.

-Hogy a szarban lehet reggel ennyi engergiád?-akadt ki Johnny. Fejére húzta a takarót, és elkezdte magát dobáni az ágyon.

-Ahha dél van-mondta szem forgatva Lisa. Ezen minden lány jót nevetett, tekintettel, hogy mi sokkal aktívabbak voltunk.

-És mi a mai terv?-kérdezte Tilly, miközben lemászott az ágyáról mellém.

-Tekintettel arra, hogy ma egész nap ezen a buszon leszünk és utazunk nem sok minden-nyújtózkodott egy hatalmasat Ana. Mindjányan tapssal és füttyel örvendtünk annak, hogy ma végre nem kell semmit tennünk.

-Nem tudom te, hogy vagy vele, de én imádom a 13 okom voltat. Azonban még soha nem jutottam a végére. Van Netflixem. Nincsen kedved megnézni velem?-mire befejeztem újdonsült legjobb barátnom a nyakamba ugrott és visítozott. Úgy érzem ez egy határozott igen.

-Ha hó-tapsolt kettőt Charlie. -Ki mit csinál?-kérdezte attól függetlenül hogy szinte esélytelen, hogy eltünjünk. Elhadartuk, hogy kinek mi a terve. Mozgosítani kezdtünk magunkat. Jut eszembe délután egy óra és még sehol nem láttam, tesómékat.

-Menj a nappaliba én megnézem a tesót-mondtam Tilly-nek. Elmentem tesómék szobájához, bekpogtam semmi válasz. Újra koppgtam megint semmi. Újból már a kilincs lenyomásával próbálkoztam, de zárva volt. Furcsa de gondolom csak nincsen baj. Szökdécselve indultam el barátnőmhőz, aki már a nappaliban várt rám és kezdetét vehette a maratoni sorozat nézés. Körülbelül három rész megnézése után, megállt a busz és a sorfőr szólt nekünk nappaliban jellen lévőknek. Eredetileg csak ketten Tilly és én ültünk le sorozatot bámulni közben csatlakozott Lena, Harvey és Martinus és Lisa-val szóval szép számban gyülekeztünk.

-Itt meg kell állnunk egy rövidke időre. Nagyából van fél órátok-mormogta. Kinéztünk az ablakon és egy benzinkútat láttunk meg. Egy eléggé lepukkant állapotban lévőt.

-Aztán itt mit csináljunk fél órán keresztül?-értetlenkedtem. Majd megjelent a csapat másik fele és megegyeztünk, hogy lemegyünk szétnézni. A benzinkút környéke még talán az épületnél is leppukantabb volt. Kopár terület, semmi sehol. Csak felszántott föld. A benzinkút belseje ha lehet még a külsejét is felül múlta. Egy nyamvadt púlt mögötte egy unottan rágozó fiú. A körülőtte lévő termékek kínálata se volt valami kecsegtető. Egy féle csoki, két fajta gumicukor egy jegeskávé és egy ősrégi automata, ami a halálan volt. A többi helyen foliák takarták az padlot. Gyorsan a hatalmas választékból eldöntottük ki mit kér és a srácnál kifizettük.

-Olyan dohos volt a levegő-köhécselt Carla ahogy kiléptünk az ajtón. Tény hogy ahogy kiléptem az ajtón, konkrétan kétszer akkor levegőket vettem mint bent. Elsétáltunk az egyik rétnek a szélére és ott ültünk le. Elkezdtük kibontani amit bent megvásároltunk. Nagyban nevettünk azon, hogy a két ikerpár versenyez azon, hogy melyikük tud ilyen feltekert gumicukor szallagot megenni mikor ordibálást hallotunk meg. A benzinkút irányába néztünk ahol egy viszonylag fiatal, és nem mellesleg szép lány ordítozott a bent unottan üldögélt sráccal aki kint van és egyre vörösödő fejjel magyaráz vissza a lánynak.

-Megnézzük mi folyok ott?-kérdezte Harvey. Egyöntetűen rávágtuk, hogy igen és csörtettünk a vitázó pároshoz.

-De a táblára ami az út mellett van,baz van írva, hogy autószerelést is vállalnak-ordította a nő ingerülten.

-Jó de maga meg értse meg, hogy az csak egy elírás. A két kilóméternyire lévő benzinkút rekláma, véletlenségből került fel a mi cégünknek a neve-hadonászott a fiú.

-Ezer bocsánat a közbeszolásért-avatkozott közbe Ana.-De arról érdeklődhetnék, hogy volt bármilyen jellzés, hogy a tábla téves információt közvetít?-vonta fel szemöldökét. Mindkét fél csak megrázta a fejét.-Maga meg-nézett a pultos srácra.-azokból amiket mondott, eléggé úgy jött le, hogy tudtak a hibáról-a srác egy aprót biccentett. -Ebben az esetben ez a bentinkút köteles teljesíteni amit ígértek. Még abban az esetbe is ha eredetileg nem az önnök szólgáltatása-mindnyájan tátott szájjal bámulunk Ana-ra aki ezt szemprebbenés nélkül ledarálta. A fiú belátta, hogy nincsen esélye, így elindult szétnézni szerszámok után. Mi meg kérdően fordultunk a lány felé.-Mielőtt bárki is megkérdezné, apám ügyvéd tisztában vagyok a jogi dolgokkal. Kiskorom óta hallgattom öket.-vont vállatt mintha ez semmi lenne.

-Nagyon szépen köszönöm a segítséget-nézett körbe rajtunk az idegen nő.

-Ahogy elnézem még fogunk is-intett a kocsival szerencsétlenkedő srác felé Mac. -Haver, te szereltél te már életedben autót? Nem úgy néz ki mint ha tisztában lennél avval mit is teszel. Na, engedj széppen ide!-lökdöste arrébb a srácot és elkezdett babrálni az autóval. Nagyjából fél óra után fáradt sóhaj közepette bejelentette, hogy megcsinálta.

-Elmondhatatlanul hálás vagyok-mondta meghatottan a nő.-Itt a nevem és a telefon számom ha a jövőben bármilyen segítségreb bármelyikötöknek csak hívjatok. Elég sok mindenben tudok segíteni-kacsintott miközben beszállta a járműbe és elhajtott. Boldogan néztünk egymásra, hogy ma is tettünk valami jót, amikor egy nem túl kedves hang szakított ki a gondolatainkból.

-Hát itt vagytok. Tudjátok mennyi az a fél óra? Már másfél órája itt vagyunk!Késésben vagyunk! Ti rühesek nyomás fel a buszra! Egy-kettő-mutatott idegesen a busz irányáb. Szó nélkül rohantunk a buszhoz, majd hogy az utolsó ember is fel száll elindultunk. Mi a nappaliban fogaltunk helyet és elmélkedtünk a nőn és a tőle kapott számon.

-Mi van ha ez egy átverés?-akadékoskodott Lisa.

-Miért lenne az? Mi kedvesk voltunk vele. Hálás volt ezért adta meg a számát-legyintett Johnny. -Inkább a mondandója azon része érdekel, hogy mit értett azon, hogy sok mindenben tud segíteni?-igen mindenki ezen a mondaton akadt ki. Egy órán át nagyából csak ezen katogtunk. Végül mivel nem tudtunk egy dülőre jutnib elkezdtünk filmezni. Már viszonylag sőtét volt, mikor megérkeztünk az új koncert helyhez. Legnagyobb meglepetésemre, Kinga és Dani ott áltak a kapu mellett.

-Ti meg hogy kerültők ide?-rohantam oda hozzájuk.

-Volt egy két elintézni valónk-legyintett Dani.

-És hoztunk ennivalót-tartott fel több Mc-is zacskot Kinga. Visítottunk örümünkbe, majd rohantunk a buszra megvacsorázni. Ahogy befejeztük az étkezést mentünk lefeküdni mert holnap hosszú nap vár ránk.