A bejelentés

108 3 0
                                    

Zoé szemszöge:

Másnap a szokásosnál korábban keltem, háromnegyed hatkor. Őszintén csodálom, hogy eddig ágyban tudtam maradni, annyira izgatott voltam. Egy pillanat alatt kipattantam az ágyból, hogy itt van-e mar Kinga. Gyorsan arra is kitaláltam valamit, hogy ha anyáékkal összefutok mit mondok. Kilestem az ajtó mögül, de nem ott a nappaliba voltak viszont a tesóm szobájában égett a villany. Kirohantam az előszobába, szerencsére szüleim nem ott voltak, de Kinga cipője se volt ott, azaz még nincs. Kicsit letörve mentem vissza a szobámba. Leültem az ágyamra és gondolkoztam, hogy milyen jó lesz, ha esküvőjük lesz. Mehetek Kingával ruhát választani, a hajam szépen be lesz sütve és stb. Igen mindig is odavoltam az pompájáért . Ilyenek jártak a fejemben, mikor eszembe jutott valami. Dani még nem végezte el a fősulit Kinga meg alig múlt tizenkilenc. Igaz, már több mint egy éve együtt vannak. Kinga is gyönyörű, hosszú sötétbarna hajával, mélybarna színű szemével tökéletesen nőies. Vastag ajkak, orra pisze. Ennek ellenére magassága–ami enyéménél is kisebb-és aranyos viselkedésével kellően cuki. Egyszóval pont a testvéremhez illik. Bátyám viszonylag magas fiú. Eredetileg sötétbarna haja van, de az nem tetszik neki ezért világosra festi, ami sokkal jobban is áll neki. Zöld szemei mandula alakúak ugyanolyan árnyalatba ragyognak, és gödröcskéi is vannak mint nekem. Nagy orra és füle van. Igaz papíron felnőtt, de gyerekesebb nem tudna lenni. Kapcsolatuk annak ellenére, hogy enyhén távkapcsolat, mert Kinga egy órára lévő városban lakik, szilárdabb nem is lehetne. Ennek ellenére is átfutott az agyamon, mi van, ha nem ezt jelentik be? Áhh, hülyeségekre gondolok tuti ezt jelentik be. Ránéztem az órára, hat óra volt, és én majd halára untam magam. Eldöntöttem, hogy én nem tudok tovább üldögélni, elkezdtem öltözködni. Felvetem egy fekete leginst, hozzá egy fekete pólót, rá meg Justinos haspulcsit. Ez a kedvenc összeállításom és mivel ilyen jó kedvem van ezt vettem fel. Fél hétkor már indulásra készen ültem az ágyamon, és azon gondolkodtam, hogy lehet nem is jön át, amikor is anya jött be a szobámba. Ő azt hitte, hogy még alszok, ezért halkan lopakodva lépett be.

–Kicsim kellj fel! Kinga... –itt már tudtam mit akar mondani. Kiviharzottam az előszobába, ahol Kinga éppen a cipőjét vette le. Én meg pillanatba a nyakába ugrottam. Nem érdekelt, hogy csak a fele cipőjét vette le. Ő olyan nekem, mintha a nővérem lenne, akit mindig is akartam. Félre értés ne essék, imádom a bátyám, de mindig is szerettem volna egy idősebb lánytestvért, akivel lányos dolgokat megtudom beszélni. Szerencsémre Kinga meg egy húgot szeretettet volna. Emlékszem első találkozásunkkor a bátyú nem engedte, hogy csak ketten beszélgessünk, mert fél, hogy emiatt a vágyam miatt elüldözőm . Ekkor még egyikünk se tudott barátnője hasonló álmáról. Mivel egész végig rajta lógott megvártam, hogy elmenjen fürdeni. Mikor ez bekövetkezett gepárdokat megszégyenítő gyorsasággal sprinteltem át a szobájába, hogy megismerkedjek Kingával. Azalatt a kőkemény tízperc alatt annyira összebarátkoztunk, hogy onnantól testvérként tekintünk egymásra.

–Hugi, legalább a cipőjét hagy vegye le nyugodtan –kérlelt Dani.  Mikor meglátta, hogy ez nem hatott meg fogta és elkezdett bökdösni. Erre elengedtem és Dani, mit egy zsák krumplit arrébb rakott. Mikor Kinga is letudod vetkőzni –mármint cipő, kabát– apa szólt:

–Menjünk a konyhába. –abban a pillanatban levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra. Most jelentik be, gondoltam magamba és szökdécselve a konyhába indultam. Noémivel ellentétben én gyakran szökdécselek. A konyhába beérve furcsa szituáció fogadott. Anya és apa asztalfőn ültek, az asztal egyik oldalán Kinga és Dani ültek a másik felén meg nekem volt kihúzva egy szék. Soha nem így ülünk. A megszokott ülésrend: apa az asztalfőn tőle balra anya, mellette Dani, másik Kinga és én egyedül a másik oldalon, hogy senkit ne zavarjak a bal kezem miatt. Biztos a bejelentés végett lett ez az ültetés. Vigyorogva ültem le az utolsó üres székre.

A turnéDonde viven las historias. Descúbrelo ahora