A turné

Születésnap

Zoé szemszőge

Reggel Kenzie dobhártya szaggató sikítására keltem és arra, hogy rám ugrik és a belsőszerveimet átrendezi. Nyöszörögve próbáltam magamról lelökni a lányt de ő csak mégjobban kapaszkodik és a fülembe kezd el ordítani.

-Hogy tikolhattad el ezt?-szörnyülködött. Majd hallottam, hogy valakivel diskurál, végül mégegy súly nehezedett rám.

-Igen igen ez nem volt szép dolog-dalolta Lauren is. Alig két perce kelltem fel az agyam alig fogott. Elképzelésem se volt miről beszélhetnék.

-Ma van a szülinapod-ordították teli torokból. Áhh tényleg. És ezek szerint a tesóm már ezt meg is említette. Kicsit már a magas frekvenciától jobban észhez térve mondtam, hogy köszönöm és én itt lezártnak tekintettem a témát mikor a lányok folytatták a kérdezősködést.

-Mi a terved mára? Mégis csak ez az első tizenötödik napod.

-Attól függ mennyi az idő?-tettem fel a kérdést nyöszörögve, számítottam a fájóan korai időpntra de a válasz még engem is meglepett.

-Háromnegyed hat-dalolta Kenzie. Mi a? Én ilyenkor még az igazak álmát szerettem volna aludni. Ha otthon lennék nagyából tízkor kéne csak kelnem és arra, hogy anya hozza nekem ágyba a reggelit ami mindig ugyan az. Gofri nutellával, hozzá egy nagy adag kakaó. Imádom. Na meg persze a kis szelet gesztenye tortám amit eredetileg anya, ebéd utánra csinált de nem bírja megállni, hogy már akkor megajándékozzon vele. Viszont most itt vagyok, Angliába, egy buszon, anyától és apától távol, szóval semmi hasonló nem fog történni.

-Mivel úgy érzem, hogy nem fogtok hagyni visszaaludni-mondtam szinte biztosan tudva a választ, és a lányok heves bólogatása csak megerősített benne.-Nézzünk tévét-vetettem fel az ötletet egy hatalmas ásítás kíséretében, mert tényleg nagyon álmos voltam. Kikászálódtam az ágyból és megfigyeltem, hogy a korai időpont ellenére Johnny-n kívül senki nem volt az ágyában.  Meg azon is, hogy a fiú, hogy tud ilyen békésen aludni, mikor a lányok konkrétan fél Londont felverték, ha nem a teljeset. -Hol vannak a többiek?-érdeklődtem miközben már a nappali kanapéján foglaltunk helyet és Kenzie a tévén keresett valami viselhető műsort.

-A tesódék korán elmentek csak egy cetlit hagytak, hogy majd jönnek. Harvey és Max táncpróbán. Charlie kapitányt játszva Leo-t Mac-ot, Martinus-t és Tilly-t elrángatta énekpróbára. Lisa és Lena gőzöm sincsen csak eltűntek. Carla hisztizett az apjának szerintem még mindig ezt csinálja, Ana meg vásárolni, ment mert fogyóban a kaja-sorolta az ujján sorlova Lau, hogy senkit ki ne hagyjon. Kenzie pattant be közénk és kezdett el arról, hadarni, hogy ő mennyire szereti ezt a műsort és muszáj megnéznünk. Unottan bámultuk a képernyőt én még teljesen a világomról se tudva, mikor Johnny jött ki dülöngélve a szobánkból, és álmosan vakargatta a fejét.

-Mit csináltok fent ilyen korán? Még csak alig múlt hajnali negyed hét-ásított egy hatalmasat a mondandója közepébe. Nem csodálom, ha nincsen a  két lány én is még az igazak álmát álmodnám.

-Ma van a szülinapja-visítottak fel tökéletesen egyszerre és ugrottak nekem két oldalról. El nem tudom képzelni, hogy honnan van nekik korán hajnalban ennyi energiájuk. Nekem is van de csak akkor, mikor magamtól kellek fel. Vagy még két órát tudnék aludni és nem is említettem azt amit az ágyban fetrengenék. A fiú mintha a gondolataimba olvasna tette fel a következő kérdést.

-Akkor főképp miért nem hagyjátok aludni?

-Nem értesz te semmit.Túl sokat aludtál-legyintett Kenzie, majd felállva lökdöste el a szobába a srácot.  Amint kettesben maradtam Laurennel aggódva nézett rám és kezdett el faggatni.