A turné

Költözés napja

Zoé szemszöge:

A pénteki napom kb. a szerda és a csütörtök keveréke volt ezért nem írom le aprólékosan. A nap fontosabb dolgai:

1: A lányok nagyából délután egyig voltak nálam utána mentek Olivér bulijára.

2: Mindent elintéztünk. Már semmi akadálya nincsen, hogy Londonba . 

 3: Eszembe jutott, hogy Kinga nem mondta el kinek lesz a menedzsere, annyit, hogy angolok, de tegnap sem volt hajlandó .

4: Az esti kupak tanácsunk a lányokkal, ahol kiveséztük a bulin történteket. A top sztori az volt, hogy Olivér odament Noncsihoz és közölte, hogy szerelmes belé. Csak nem tudja, hogy ezt az alkohol vele vagy tényleg ezt gondolja.

Most szombat reggel hét óra négy perc van. Viszonylag rég felkeltem. Izgatott vagyok a költözés miatt, ezért nem tudtam aludni. Igaz, az egész család korán kelt fel. A ház olyan mint egy hangyaboly, mikor vízet öntenek rá . Lehet, hogy csak tízkor indul a gépünk, de nyolckor a indulunk. Egy óra mire oda érünk és még egy, hogy a maradék egy meg a közbejöhető problémák miatt lett bekalkulálva pl. ha dugóba kerülünk. Anya jött be a szobámba. Ja egyebként a szobámban csak a bútoraim vannak, többi cuccom már vagy dobozban van és Londonba vagy most visszük magunkkal. Ezt egyébként nem értem miért kellet azokat elpostázni. A cuccaim háromnegyedét elküldtük. A bőröndömben csak a ruháim vannak a létfontosságú tárgyak és azok az apróságok amiktől nem vagyok hajlandó megválni. Elméletileg így olcsóbb. Nekem aztán mindegy.

–Zoé, biztos mindent beraktál? –kérdezte ma reggel vagy tizedjére anya.

–Nyugi meg van minden. Ha meg itthon hagyok valamit vagy utánam külditek, vagy veszek másikat –mondtam, bólintott és rohant Dani szobájába. A testvérem természetesen ezt is az utolsó pillanatra hagyta, már olyan négy óta fent vannak Kingával és pakolnak neki. Mire készen lettek a bőrönddel pont nyolc óra, azaz indulás. Anya még legalább kétszer körbe futott a házban, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden meg van, apa meg próbálta őt megnyugtatni. Mi fiatalok ezalatt a cipőnket vettük fel.

–Izgulsz? –kérdezte Kinga. Én csak némán bólintottam.

–Nincs semmi félni valód. Minden jól fog menni –jött oda bátyám és kezdett el nyugtatni. Elmosolyodtam és megöleltem őt, ritkán hagyja magát, de most megengedte. Kilépve az ajtón konkrétan lefagytam attól, amit ott láttam. Jó, arra, hogy Molli és Noncsi jönnek tőlem elbúcsúzni arra számítottam, de hogy Ádám, Tomi, Norbi, Barbi, Timi, Reni és Pati arra egyeltalán nem. Elkezdtem sírni és kiesett a bőrönd a kezemből. Annyira megható volt szerintem. Szépen sorban elköszöntem a lányoktól. Csináltunk pár utolsó selfiet. Pati meg a kezembe nyomott egy pendrájvot avval, hogy ha hiányoznak nézzem meg. Ekkor Norbihoz értem. Beszéltünk pár szót, vele is csináltam képet és mentem volna tovább, mikor megszólalt.

–Mi van? Már meg se ölelsz? –kérdezte mire én jó szorosan megöleltem. Még jobban sírni kezdetem mikor ezt mondta, mert ő volt a legjobb fiú barátom, de soha nem szerette, ha ölelgetem. Még elköszöntem Ádámtól és Tomitól. Jöhetett a kemény dió: a két legjobb barátnőm.

–Hiányozni fogtok. –mondtam és megöleltem őket.

–Ugye minden nap fogsz írni? –kérdezte Molli. Mire csak bólintottam.

–Ti meg beszámoltok minden itthon történtről? –mindketten egyszere rávágták, hogy igen.

–Lassan indulni kéne–mondta apa, mire elengedtem a lányokat. Indultam volna a kocsihoz mikor Pati elordította magát.