A turné

Miért akad ki mindenki?

~Zoé szemszöge~

Tegnap eset miután megcsókoltam Leot, már semmi nagyon érdekes nem történt. Kinga összeszedte a többieket, majd felvonultunk a buszra és indultunk is tovább a következő koncert helyre. Mivel Tilly, az a személy akinek, elsőnek elakartam mondani, hogy van köztem valami a tesójával korán lefeküdt így aznap este senki nem tudott meg semmit.

A lány akit Harveyvel láttam jött velünk a buszhoz. Sőt, ő is utazott velünk, ami nem tetszett. Nagyon nem. Mindkettőnek betudtam volna húzni, pedig nem vagyok egy verekedős típus.Késő estig, fent voltak és kint beszélgettek. Ami fura volt mert rengetegszer hangozott úgy mintha veszekednének, amit nem tudtam nagyon hova tenni. De azért annyira nem érdekelt, hogy meg is kérdezzem őket. Mindkettőjüket utálom jelen pillanatba...

Reggel hamar felkeltem, nem tudtam az ágyba maradni attól függetlenül is, hogy este sokáig fent voltam. Körülbelül reggel hat óta fent vagyok és, fogalom  el magamat, ami egyre nehezebben megy. Végül mivel még mindig nem kell fel senki, felhívom Noémit.

-Szia mi újság? -köszön bele barátnőm.

-Szia, hatalmas hírem van-kezdem izgatottan.-Leo és én együtt vagyunk-mondom lelkesen.

-Várj Leoval? Azt hittem őt utálod. Meg, nem azt mondtad, hogy Harvey jön be?-értetlenkedik.

-De de azóta, megbékéltünk. Kiderült, hogy az egész, csak egy hatalmas félre értés volt-legyintek.-Harvey meg nem jött be, max csak annyira mint Leo. De Noémi felfogtad? Életem első fiúja, és nem mellesleg Leo az-magyarázom neki.

-Ez nekem akkor se tetszik.

-Miért nem örülsz a boldogságomnak?-kérdezem sértetten.

-Mert összevissza magyarázol. Két mondatodat nem lehet együtt értelmezni, mert egyikben ezt állítod, a másikban meg már a szöges ellentétét.

-Nem is tudom kitől szedhettem ezt-utalok rá, mert drága barátnőm pont ilyen.-És egyébként meg ettől független nem számít neked, hogy boldog vagyok, mi? Ha tényleg a barátnőm lennél ez lenne az elsődleges szempont számodra-ordítom, nem zavartava magam, hogy lehet, hogy felverek ezzel mindenkit. Ki is nyomtam inkább a hívást, csak felhúz. Idegesen mentem vissza a szobánkba, kicsit megnyugodtam mikor észrevettem, hogy csak Charlie van fent.

-Szia én keltettelek fel?-néztem rá.

-Nem dehogy. De tény, hogy hangosan beszéltél. Mi történt? Gondolom magyarul beszéltél mert egy szót se értettem. Danival vesztél össze?

-Jajj dehogy, egy otthoni barátnőmmel.

-Mi történt?-érdeklődött.

-Majd elmesélem, de elsőnek ha nem baj Tillynek szeretném-mondom neki izgatottan.

-Oh akkor ez valami lányos dolog-nyugtázza majd a többiek felé fordul.-Ébresztő mindenki.

-Igen Tilly ébresztő-ugrok az említett lány ágyára, és addig nem is hagytam békén míg fel nem volt hajlandó kelni.

-Wow fent vagy-nevettem fel amikor megláttam a barátnőm álmos arcát.

-Nem is tudom miért-mondta szem forgatva.

-Na gyere-hagytam figyelmen kívül iróniáját-Beszélnünk kell-kezdtem el kirángatni az ágyból, miközben ránéztem Leora aki csak rám mosolygott. Elkezdtem az újdonsült legjobb barátnőmet kihúzni a nappaliba. Nagyon remélem, hogy ő jobban kezeli majd mint Noémi. Borzasztóan felhúzott azzal amit mondott. Leültettem a félkómás lányt a napéra, majd szembeültem vele.

-Hatalmas dolgot, kell mesélnem. Tegnap este a koncert után Leo és én csókolóztunk-mondtam boldogan, majd vártam az enyémhez hasonló reakciót, de a nap folyamán másodjára maradt el. A lány csak meredten bámult rám vagy fél percig, konkrétan még lélegezni is elfelejtett.

-Csak csókolóztatok?-kérdezte félénken.

-Nem már együtt is vagyunk-mondtam boldogan.

-Kivel vagy együtt?-jelent meg Max a nappaliba és mielőtt válaszolhattam volna Leo megtette helyettem.

-Velem-lépdelt felém majd megcsókolt és leült mellém. Erre a mondatra(és cselekedetre) mindenki lefagyott és csak bámult ránk.  Harvey és a kis ri... akarom mondani barátnője ekkor jelentek meg.

-Mi történt itt mindenki olyan meredten bámul -kezdett fecsegni a számomra még mindig idegen lány.

-Ja igen el is felejtettem. Emberek ő itt Jayden, egy régi barátunk. Jayden ők itt...-kezdett magyarázni Max de a lány félbeszakította.

-Köszi Maxi de én csak Harvey drágámhoz jöttem-mondta majd az említett sráchoz lépett és ölelte meg.

-Na jó mi történt tegnap este?-akadt ki Kenzie azon, hogy semmit nem ért, abból ami reggeli órában a buszon történik. Ekkor mindenki(akinek volt elmondani valója)kezdte fújni a magáét. Leo, hogy pontosan hogyan is jöttünk össze. Én főképp Harveynek magyaráztam arról, hogy milyen köcsög, ő velem veszekedett, barátnője meg engem szapult, hogy miért mondok ilyeneket a pasijára, meg a fiúját is, hogy miért nem vele foglalkozik. Minden tiszteletem Charlie-é aki valami csoda folytán megértette az egyszerre magyarázásunkat majd tolmácsolta a többieknek.

-Csönd-ordítottam el magát. -Szóval akkor ha jól értem ti együtt vagytok?-nézett rám és újdonsült fiúmra mire mi bólintottunk. -Hát őm értem. És ti meg?-nézett segítség kérően Harveyre.

-Nem vagyunk együtt-vágta rá a fiú.

-Még-egészítette ki a lány, mire én csak a szememet forgattam.

-Huuu itt van akkor szerintem pár dolog amit meg kell beszélnünk-vakarta a tarkóját.

-Igen nekem sürgős beszélni valóm van Zoival-pattant fel Johnny majd vele együtt Tilly és elkezdtek visszarángatni a szobánkba. Ahogy beértünk a helyiségbe mindketten rögtön rám ripakodtak.

-Még is mi járt a fejedbe mikor összejöttél a bátyámmal?

-Az, hogy szeretem?-néztem értetlenül a lányra.

-Azt elfelejtetted, hogy milyen bunkó volt veled? Vagy, hogy konkrétan eltiltottalak mellőle?-ordította Johnny.

-Na azért álljunk meg egy percre-kértem ki magamnak.-Igen bunkó volt de bocsánatot kért, és ki nem hibázik? Meg bocsáss már meg de én egyáltalán nem emlékszem,hogy olyat mondtál, hogy maradjak távol tőle, csak,hogy mindenki összevissza beszélt.

-Nem értesz semmit-vágták rá egyszerre. Marha jó legalább egy dologban egyetértenek. Dühösen vetődtem az ágyamra amikor mindenki más bejött a szobába, és szúrósan méregetett. Leo mellém feküdt és én hozzábújtam, miközben azon gondolkodtam, hogy miért nem tud egy ember se a boldogságunknak örülni.