Várni valakire /befejezett/

Negyedik fejezet

A kullancs – A bizonytalanság vége

Hetek teltek el Bence és Vinc első randija óta. Azóta rengeteget találkoztak, bár nem jutottak egyről a kettőre sosem. Bence is félt elég rendesen, de a bátyja még többször tett keresztbe a találkájuknak. Mikor mi jutott az eszébe. Egyszer kísérje el az öccse öltönyt próbálni, másszor meg menjen el vele Vinc inni, mert bizonytalan. Bence nagyon tudott ezért haragudni a bátyjára. Ezen felül akadt még egy gond, mégpedig, hogy Vincnek nem stimmelt az állampolgársága. Hivataltól hivatalig kellett mászkálnia, hogy újra magyar állampolgár lehessen. Ennek végül az lett az eredménye, hogy egy kis időre vissza kellett mennie Amerikába, aminek Bence nem örült, de nem firtatta a dolgot. Kikísérte a reptérre és megeskette, hogy visszatér. Lehangoltan nézett a távozó repülőgép után. Ez után az egyetlen vágya az volt, hogy beszélhessen valakivel, ami nem is volt kérdés ki legyen, de a tisztelt barátja nem volt rá vevő. Szabályszerűen az orrára csapta az ajtót és megkérte eléggé bunkó módon, hogy a szünet hátralévő részében ne zavarja a hülyeségeivel. Bence el sem bírta képzelni, hogy mi húzta fel ennyire Ádámot, de nem is akarta tőle megkérdezni. Úgy döntött, hogy még élni akar, így aztán haza ment és elhatározta, hogy megvárja, míg a másik keresi.

Persze a haza menetel sem volt épp nyerő dolog, mert a bátyja úgy pörgött, mint egy felhúzott búgócsiga. Legszívesebben lecsapta volna, vagy üvöltözött volna vele, hogy ne vigyorogjon, mint a tejbe tök, mert nincs jó hangulata. Végül ingerülten morgott egyet és felmasírozott a szobájába, csakhogy ne kelljen bátyja boldog képét bámulnia egész nap. Mikor az idősebb srác benézett hozzá, alvást színlelt, nem akart vele beszélgetni. Elég abszurdnak tartotta a szitut, hogy pont vele kezdjen beszélgetni az érzéseiről, amit Vinc iránt táplál. Persze tudta, hogy nem titkolhatja örökké, de még nem akarta elmondani, magának akarta a titkot.

Ahogy közeledett az esküvő napja egyre ingerültebb lett, mert drága bátyja ráuszította Noémit, a menyasszonya húgát. A csaj odáig volt érte. Mindent megtett, hogy Bencével legyen, ami a srácot nagyon idegesítette. De a végső döfést azon a napon kapta, mikor a legboldogabbnak kellett volna lennie, hisz Vinc pár órán belül hazaért. Eléggé kómásan kelt fel, mert este sokáig msn-eztek. Lebotorkált a konyhába, ahol a felháborítóan vidám bátyja fogadta:

– Jó reggelt! – kiáltott fel, mikor Bence belépett a konyhába. – Van egy jó hírem, illetve kettő.

– Lemondod a lagzit? – kérdezte reménykedve Bence, mire Ákos elhúzta előle a kávét. – Ok, vicceltem, ide azt a kávét – huppant le az egyik székre.

– Kész az öltönyötök. Te, én és Vinc ma megyünk felpróbálni.

– Hurrá – szürcsölt bele a kávéjába Bence. Ezt az egészet a háta közepére sem kívánta.

– És te leszel a párja Noéminek – folytatta, mire Bence kiköpte a kávét és ijedten kapta tekintetét bátyjára.

– Mi van? – Volt az első kérdése. Azt hitte rosszul hall.

– Tegnap beszéltük meg, hogy te fogod kísérni Noémit. Az a lány nagyon odáig van érted – ült le a döbbent Bencével szembe. – Ja, ő is jön ma. Kíváncsi hogyan áll rajtad az öltöny – folytatta tovább csevegő stílusban, észre sem véve, hogy az öccse a pokolra kívánta.

– Én nem leszek a párja! – rázta meg dacosan a fejét Bence.

– Dehogynem – bólogatott Ákos. –, és remélhetőleg most már felszedsz egy lányt – vigyorogta kajánul.

– Ha ő lenne az utolsó lány a világon, akkor sem kellene – prüszkölte dühösen kávét fröcskölve a szájából. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy utálta a kiscsajt, mert egy kullancs volt. Ha ez nem lett volna, a szexuális orientációja még ott volt. Valahogy el sem bírta képzelni, hogy valaha is lefeküdjön egy nővel. Sőt, egyenesen undorodott a szitutól olyannyira, hogy majdnem kihányta a kávét.