Várni valakire /befejezett/

Hatodik fejezet 18+

Az esküvő - Várni valakire

Két hét. Ennyi volt hátra az esküvőig, mikor kirobbant a harc a két fivér között. Onnantól nem volt megállj. Ott kötöttek, ott rúgtak egymásba ahol lehetett. Bence inkább vállalta a fogságot, de nem volt hajlandó engedni a bátyjának, így az sokszor kapott odaégetett pirítóst, hideg vizet a nyakába fürdés közben, de gondolkodott azon, hogy a samponjába szőrtelenítő krémet kever, de ezt elvetette Vinc kérlelésére. Azzal érvelt a másik, hogy nem szép dolog valakinek elrontani az esküvőjét. Néha-néha tudtak beszélgetni, gyors csókot váltani, ha Vinc átment Ákoshoz. Ezt Bence nagyon szórakoztatónak találta, hisz pont azt az embert engedte be a házba a bátyja, akitől tiltani akarta. Édes bosszú volt ez számára, még jobban, mint a többi. Sajnos többre nem jutottak, mert ha Vinc túl sokat tartózkodott volna Bencével egy szobában kérdéseket vont volna maga után. Így kínzó lassúsággal teltek a napok, ráadásul Noémi rászállt Bencére, amit még csak súlyosbított az a tény, hogy a bátyja csak vele engedte ki a házból. Ennek legtöbbször az lett a vége, hogy inkább otthon maradt a srác és hallgatta az idióta bátyját, vagy leordították egymás haját.

Pár nappal az esküvő előtt haza érkeztek a szüleik is. Még aznap este együtt vacsorázott a két család és mindkettő azt feszegette, mennyire szép pár lenne a két kisebb gyerekük. Bence az ötletet fintorgó, vicsorgó mosollyal fogadta. El sem tudta magát képzelni lánnyal, Noémival meg pláne nem. Végül burkoltan, de ki lett mondva, hogy reménykednek, hogy az esküvőn és az azt következő lagzin történik majd valami a fiatalok között. Ekkor telt be a pohár Bencénél. Felállt az asztaltól, dühösen kiment a kertbe és felhívta Vinct, hogy elpanaszolja milyen marhaságot találtak ki a szülei már megint. A másik pár szóval lenyugtatta és megígérte tesz valamit a fogság feloldása érdekében. Na, meg, ahogy ezt szegény Vinc elképzelte. Másnap a helyzet még rosszabbá vált, mert Ákos mindent elmondott a szüleiknek. Ők azonnal elővették kisebbik fiukat, így szegény srác a végén azt hazudta, hogy szakított vele. Nem volt benne biztos, hogy összeillenek ezért nem is hozta el ide. Erre egy kicsit lenyugodtak a kedélyek, és újra minden az esküvő körül forgott, amit egy vidéki kastélyszállóban tartottak. Véletlenségül, ami Ákosnak volt köszönhető Bence egyik szomszédja a nagynénje lett, akit ki nem állhatott, mert óvodásnak nézte még mindig, a másik meg Noémi. A kettő közül ezt tartotta a rosszabbnak, így az esküvő előestéjét inkább unokatestvérei társaságában töltötte.

A másnapi esküvő mindenfajta fennakadás nélkül lezajlott, bár már rosszul volt a szertartás végére Noémitől, aki erős parfümöt használt és mindvégig belé csimpaszkodott. A levendula színű ruhájában nem volt csúnya, de Bencének még így sem kellett volna, így segélykérő pillantásokkal nézett egész idő alatt Vincre, aki biztatóan mosolygott. Végül fogcsikorgatva, de kibírta még a vacsorát is.

- Noémi - kérte szépen a lányt, ami hatalmas lélekjelenlétet kívánt még tőle. - Elengednél? - próbált felállni az asztaltól vacsora után.

- Hová mész? - kérdezte a lány és ő is elkezdett felállni.

-WC-re - morogta a srác és leoperálta karjáról a lány ujjait. Mikor már pár lépés távolságra volt tőle fáradtan sóhajtott egyet. A mosdó irányába ment, ahogy mondta, hogy felfrissítse magát és lehiggadjon, nehogy nekiessen a lánynak és kiossza. A mosdóban kellemes meglepetés érte, amire nem is számított, ugyanis Vinct találta ott, teljesen egyedül, így kifakadhatott:

- Elegem van! - lépett a mosdóhoz. - Ez a csaj rosszabb, mint egy pióca.

- És még nem is táncoltál vele - jegyezte meg együtt érző mosollyal Vinc.

- Kösz a biztatást - fintorogta a srác, miközben vízzel megmosta az arcát. - Én viszont nem akarok vele, én veled szeretnék.

- Én viszont nem szeretnék - rázta meg a fejét Vinc. - Utálok táncolni.