Várni valakire /befejezett/

Ötödik fejezet 18+

Egy lépés előre – Belerondít a bátyó

A napok gyorsan teltek, szinte rohantak, így csak nagyon ritkán jutott a két fiúnak egymásra ideje. Már alig várták, hogy vége legyen az esküvői őrületnek és végre csak egymásra figyelhessenek. Azonban olyankor, mikor épp a vőlegény nem csicskáztatta őket, vagy Noémi nem akart minden áron Bence ágyában éjszakázni szép időket töltöttek együtt. Nem kapkodtak, hisz a világ összes ideje az övék volt. Kétségtelen, hogy kettőjük közül inkább Vincet viselte meg a dolog, mert már nagyon akarta a másikat, de tartotta magát a szavához, miszerint addig nem tesz semmit, amíg a másik nem akarja. Az akadály időről időre egyre kisebb lett, ugyanis Bence egyre kisebb ellenállást mutatott, bár valódi szexhez továbbra sem jutottak el. Ám ennek ellenére Vinc elérte, hogy a másik hagyja, hogy meztelen felsőtestét simogassa, csókolgassa, ami neki közel sem volt elég, de türtőztette magát, még ha ez visszafelé fejlődéshez is vezetett. Elég gyakran nyúlt magához, amit már tizenöt éves kora óta nem tett. Egy párszor, szám szerint háromszor még az alsó is lekerült Bencéről félig meddig. Ilyenkor hagyta, hogy a másik hozzá érjen. Ezek az esetek egyre biztosabbá tették a srácot, hogy akarja a másikat, még ha egyszer sem sikerült elmennie, mert akkora frászban volt.

– Most sikerülni fog – suttogta Vinc a srác fülébe a kocsija hátsó ülésén ülve. Megint az autós moziba ültek, de a film nem igazán érdekelte őket. Vinc apró mozdulatokkal gombolta ki a másik nadrágját, ami ellen Bence egy kicsit tiltakozott, mondván, hogy nyilvános helyen vannak, de ez Vincet nem hatotta meg. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy a legközelebbi kocsi hat parkolóval arrébb állt, a másik meg az, hogy nagyon távol voltak a vetítővászon fényétől is. – Ne feszengj – harapott bele a srác nyakába.

– Hé, ez látszani fog. Mit mondok a bátyámnak? – sziszegte egy kis szemrehányással Bence. Semmi kedve nem volt magyarázkodni testvérének.

– Bocsi – puszilta meg az arcát Vinc, de a keze tovább tevékenykedett.

– Ne! – tiltakozott Bence a kutató kéz ellen, bár már nem olyan hevesen, mint pár perccel korábban.

– Rendben – sóhajtotta Vinc és kivette a kezét Bence félig kigombolt nadrágjából. Lehangoltan dőlt hátra az ülésen, fejét a háttámlára fektette és behunyta a szemét. Próbálta a szívverését lelassítani, a testében cikázó őrjítő vágyat elfojtani. Ezzel csak az volt a gond, hogy nem működött.

– Sajnálom – suttogta Bence.

– Semmi baj – felelte kényszerített mosollyal Vinc, de a szemét továbbra sem nyitotta ki. Félő volt, hogy ráugrik a másikra amilyen felajzott állapotban volt.

– Haragszol? – tépte tovább Vinc idegeit.

– Nem – felelte a másik.

– Akkor miért nem nyitod ki a szemedet? – húzta végig ujjait a másik ajkán, aki erre elkapta a kezét és akaratán kívül nagyon erősen megszorította, pedig csak eltolni akarta. – Ez fáj – nyöszörögte Bence.

– Ne haragudj – engedte el a srácot.

– Vinc...

– Nem nyitom ki a szemem, mert még véletlenül rád találok ugrani és olyat teszek, amit örök életemre bánnék – hadarta el levegővétel nélkül. Bence szeme elkerekedett és döbbenten nézett a másikra, akinek szapora légvételeit immáron észrevette. Figyelte a résnyire nyílt ajkakat, a szaporán emelkedő mellkast. Elszégyellte magát, amiért úgy viselkedik, mint egy hisztis csitri.

– Én nem is tudtam mit teszek veled – suttogta szinte alig hallhatóan.

– Ne aggódj, kibírom – mosolyogta Vinc. Ez már egy kicsit őszintébbre sikerült, mint a korábbi. Bence egy szó nélkül figyelte továbbra is a másikat. Végigjártatta tekintetét az enyhén feszülő kék ingen, ami kiadta Vinc testvonalát, mellbimbóit melyek az előrefelé meredtek, és tisztán kirajzolódtak az ingen keresztül is. Tekintete elidőzött az íves nyakon, amin végigfolyt egy verejtékcsepp és eltűnt az ing nyakánál. Végül elérte a nadrágját, ami félreérthetetlenül dudorodott, még a fekete farmerben is tisztán látszott. Tekintetét innentől nem tudta tovább folytatni, mert teljesen lekötötte. Nem hitte volna, hogy a másik ennyire vágyik rá, és mégsem teszi az ösztönei által diktált dolgot, hogy ráugorjon. A végtelen szeretet és bizalom járta át a testét. Fellángolt benne, hogy törleszteni, adni akar valamit a másiknak a türelméért cserében. Légvételei száma megszaporodott, ahogy remegő kézzel a másik dudorodó nadrágjához közelített. A félelmét, a bizonytalanságát elnyomta a mérhetetlen szerelem a másik iránt.