ÁL(OM)PÁR

XVII. Este

A mai délelőttöt szokásunkhoz híven, tizenegy után kezdjük meg egy-egy tál müzli társaságában.

Ötödik napja vagyunk már itt anélkül, hogy bármi említésre méltó dolgot tettünk volna. Egyedül tegnap mentünk el sétálni késő este, bár azért is úgy kellett könyörögnöm a fiúknak, hogy végre dugják ki az orrukat a közös szobájukból és csináljunk valamit fürdésen kívül is.

De mentségünkre szóljon, hogy nyaralunk. Ilyenkor pedig senkinek nincs joga beszólnia nekünk azért, ha egész nap csak fekszünk, hisz pont amiatt vagyunk itt, hogy nyugodtan pihenhessünk. Az már más dolog, hogy otthon is szinte csak pihenni szoktunk.

- Ti tényleg nem akartok menni? - teszi fel századjára is ezt a kérdést Joey. Mikor tegnap sétáltunk, összebotlottunk egy régi itteni ismerőssel, Aidannel, akivel elég gyakran lógott anno a bátyám nyaranta, amikor kisebbek voltak, hisz ő és a családja is mindig itt nyaralnak már sok-sok éve. Elég keveset beszélgettünk, viszont említette, hogy ő is most csak haverokkal jött le a nyaralóba a szülei nélkül, pont mint mi, illetve meghívott minket magukhoz ma estére mondván, hogy minél többen vagyunk, annál jobb. Ja, persze.

- Nem. Sosem volt szimpatikus az a gyerek - rázom meg a fejem.

- Nekem meg most nincs nagyon kedvem másokhoz - mondja Patrick.

- Na ne már! Először is, Ash. Most kajakra? Sosem volt szimpatikus? Szerintem az évek alatt összesen nem beszéltetek annyit, mint tegnap. Te meg, Ricki. Neked mindig van kedved másokhoz, szóval ez jó szar kifogás volt.

- Attól, hogy nem kommunikáltam vele sokat, még mindig nem bírom. Állandóan jön a tenyérbemászó stílusával - felelem, majd kanalazok egyet a müzlimből.

- Én erről nem tudok nyilatkozni, mert most láttam a palit életemben először, de nem azért jöttem ide, hogy leigyam magam ismeretlen arcokkal, hanem hogy veletek legyek, szóval én is tökre kihagynám ezt - mondja Pat.

- Ember, alig pár óráról lenne szó, ne csináld már! Amúgy is, mi a fasz van veled, hogy az alkoholra nemet mondasz?

- Semmi, csak egyszerűen most nincs humorom ehhez.

- Jó, akkor menjek egyedül, vagy mi? - kérdezi teli szájjal a bátyám.

- Vagy ne menj egyáltalán! - javaslom, mire válaszul csak flegmán leint engem. Hát oké.

- De tényleg, szerintem igaza van Ashnek. Miért nem maradunk itt mindannyian? - áll mellém Patrick, ami azért elég jól esik, hisz mégiscsak a legjobb barátjáról van szó. - Berakunk este egy filmet, zabálunk közben, Aidanék meg bulizzanak nyugodtan azzal, akivel akarnak.

- Jó, majd még meglátjuk - mondja végül Joey sóhajtva. - De tényleg jó lenne, ha elmennénk.

- Miért? Nyaranta látod őt egy hétig jó esetben, az év többi részében meg egyetlen szót sem beszéltek. Nem is ismered szinte.

- Na látod, pont ezért. Hogy jobban megismerjem - vágja rá, én meg felnevetek.

- Mindent értek - bólintok.

- Amúgy - vált témát - mikor megyünk le a strandra? Kezd melegem lenni.

- Neked mindig meleged van - mondja Pat.

- Nem akarok ünneprontó lenni, de főznünk kéne ebédet, szóval csak délután tudunk legközelebb - szólalok meg én is.

- Remélem ez alatt azt érted, hogy te elkészíted, aztán együtt megesszük.

- Te is tudod, hogy nem azt értem.

- Oké, és mit csinálunk? - kérdezi Patrick.

- Nem tudom, nekem mindegy. Hoztunk tésztát, rizst, mindenféle konzervet és szószt, húst meg ugye vettünk tegnap. Szóval elméletileg elég sokféle dolgot tudunk ezekből kihozni.