Ha a határok elmosódnak

Hm

Az ápoló lassan vezet végig az egész épületen a szobám elég messze található. Vagyis gondolom hiszen minek vezetne esete végig az épületen. Félek vagyis nem tetszik ez a hely bár nem is én akartam ide jönni. Olyan furcsa az egész hely, igaz itt tényleg hülyék vannak én nem gondolom magamat annak. De ez az izé aki irányít valamit tervez. Vagyis úgy érzem mintha  a gondolatai elérnének hozzám.

-Rendben még érkeztünk, lámpaoltás volt már így semmi hangoskodás alvás. Ő itt a szobatársad Oliver. - mondja az ápoló és már be is zárta az ajtót. Meg fordulók és egy ágyhoz kötözött fiút látok. Hát ja biztos hogy teljesen idióta.. Haza akarok menni. Holnap telefonálok nem bírom ezt egy napnál tovább.

Lefekszem de úgyse tudok aludni nincs itt a párnám. Próbálok azzal az alakal társalogni de nem igazán sikerül. Így végül ülve várom meg a napfelkeltét. Ennyi jó ebben a helyben gyönyörű innen a napkelte. Utálom a kórházokat de furcsa eddig ahányban voltam a napkelte mindenhol szép volt.

Persze csak ennyi. Végre fel kelt a nap tehát telefonálhatók. Mit mondjak mellettem az Oliver nevű ember eléggé csúnyán köhög kéne neki egy orvos. Kell még várnunk amíg az ápolók kinyitják ah ajtót. A fiúról leszedték a szíjat és indulhatunk is. Körbe vezetett Oliver most fényes nappal de igazából ugyanolyan benyomást kelt bennem nappal is és éjjel is.

Elég sok Jézus jelölt van itt 7 vagy 8 nem is tudom. A telefonhoz érve próbálok hívni de nincs vonal. Persze még tudtam hogy nem működik. Jó hogy az elején nem mondta..