Legolas és én...

15.rész

Reggel amint fölkeltünk, folytattuk utunkat hazafelé. Nagyon sokat beszélgettünk a nyugodt fák lombjai alatt. Egyszer csak egy nagy síkságra értünk. Ott vége az árnyékos erdőnek. Rohan környékén járhattunk. Elindultunk a kiszáradt füvön. Nagyon erősen sütött a nap, de Legolas odaadta nekem vékony köpenyét, hogy a fejem fölé emeljem, nehogy napszúrást kapjak. Megláttuk egy sárgás és egy barna pöttyöt a távolban.
-Nézd Leoni! Ott van valami! - mondta Legolas és a két pötty felé mutatott.
Elindultunk a foltok felé. Lassan kirajzolódott két állat forma. Lovak voltak.
-Legolas! Fogjuk be őket! Hátha haza tudnak vinni minket. - suttogtam.
-Te tudsz az állatok nyelvén. Beszélj velük!
- Legolas... Amint meglátnak meg s fognak hallgatni. Ork vagyok. - mondtam magamra mutatva.
Ebben a pillanatban Legolas kivett két kötelet útitáskájából, és az egyik a kezembe nyomta.
-Akkor természetesen fogjuk el őket. Csak szép lassan, óvatosan. - mondta.
Elindultunk a lovak felé. Csak most láttam meg... Az egyik ló Mimóza volt, akin akkor lovagoltam amikor elraboltak. A másik pedig...
-... Léna! - mondta Legolas boldogan!
- És Mimóza! - mondtam én is megkönnyebbülve.
Elkezdtünk futni feléjük, Léna megismerte Legolast, de Mimóza értetlenül nézett rám.
-Mimóza én vagyok az! Leoni! Tudom furcsán nézek ki... De te ép vagy és egészséges! - mondtam és átöleltem a nyakát. Mostmár tudta ki vagyok.
Miután megtörtént a nagy találkozás, felültünk a lovakra, és haza vágtattunk, át Rohan határán, onnan egy erdei titkos úton a Szikla ösvényhez, onnan pedig egyenesen haza!
Amikor odaértünk bevittük a lovakat az istállóba, nagy nyerítéssel köszöntötték épen visszatért társaikat.
Aztán eljött a nagy pillanat...Legolas apjához menni. Thranduil azt hitte már egyikünk sem él. Ezért is volt ez nagy pillanat. Beléptünk. És ott ült Thranduil a trónján, kezét az arcába temetve.
-Ki az... - kérdezte unottan.
- Apa... Hazajöttünk! - mondta Legolas  könnyes szemmel.
Thranduil hirtelen fölnézett. És könnybe lábadat a szeme. Fölpattant gyönyörű fa trónjáról, és fiához szaladt. Aztán meglátott engem.
-Fiam ez kicsoda? - nézett tágra nyílt szemekkel.
- Ő itt...
-... Ne is magyarázkodj! Te hazahoztál egy orkot? Fiam... - mondta mérgesen.
- Apa! Ő Leoni! - mondta Legolas.
Nekem már a torkomban dobogott a szívem. Féltem hogy ki fog hajítani és mehetek vissza az orkokhoz...
-Emlékszel amikor Leoni eltűnt? - kérdezte Legolas, apjától.
-Hogyne! Ne jöttél ki a szobádból vagy egy hétig... - mondta.
-Az egyik harc közben ott volt Leoni is az orkokkal... Nem ismert meg. Hagytam hogy az orkok elvigyenek. Leoni volt az őröm a tömlöcnél. És egyszer sikerült kijutnunk. És akkor este elmondtam neki mindent. És megismert. Útközben megtaláltuk Mimózát és Lénát is! Épségben! Ők hoztak haza minket. - mesélte Legolas.
-jól van fiam. Hiszek neked! Üdv újra Leoni! Remélem ki tudunk gyógyítani ebből az egészből... - mondta Thranduil és megveregette fia vállát, engem pedig átölelt.

Hosszú kezelések kezdődtek. A szememet ki kellett gyógyítani, ezért minden nap kentek rá valami tünde szert. A lábamat és a kezemet be kellett kötni mivel nagyon csúnya és sebes lett a bőröm. A hátamat is kenni kellett és azt is be kellett kötni a sok verés miatt. És Legolas mindvégig mellettem volt. És segített nekem mindenben. Nem éreztem gyógyulást, de Legolas mindig bíztatott amikor elbizonytalanodtam. Nem is tudtam hogy fogom ezt neki meghálálni.

Sziasztok Drágaszágok!❤️
Itt a kövi rész, bocsánat hogy kellett várni csak sűrűk a nyári programok, ezt is most tudtam csak megírni de itt van🥰 Remélem tetszett!