Legolas és én...

3.rész boldog mindörökké

Másnap reggel hajnalban fölketem, és készülődni kezdtem. Elindultam szokásos utamon a szikla ösvényhez. Az úton egész végig boldog voltam szinte repültem az örömtől. Amikor a sziklás ösvényhez értem megpillantottam Legolast. Háttal állt ezért azt terveztem hogy meglepem. Lassan odasettenkedtem hozzá majd szemére tettem a kezem.
- Találd ki ki vagyok.- mondtam szinte nevetve.
- Leoni !!!!- fordult meg és egyből megölelt.
- Csak nem hiányoztam ???
- Ááá.....dehogy...nem tudom miről beszélsz !!!- mondta mosolyogva.
- Haha. Nagyon vicces !!!- mondtam szórakozottan.
- Tudom. Én már csak ilyen vagyok. Ezt te is tudod !!!
- Persze hogy tudom !!!- nevettem tovább.
- Le melon !!!- mondta mosolyogva, kicsit elpirult.
- Ez mit jelent ???- kérdeztem értetlen arccal.
- Tudod te azt jól....-nézett rám huncutul és olyat tett amire soha nem számítottam.......... megcsókolt.....
- Őőőőő............ez komoly ???- kérdeztem meglepődve. És valljuk be éreztem hogy ég az arcom.
- Igen. Tudod már első alkalommal megszerettelek.
- Hát az az igazság hogy........én is...-mondtam, és éreztem hogy még jobban lángol a fejem.
- Csak nem elvörösödtél ???- kérdezte mosolyogva.
- Látod nem ??? Úgy tűnik igen.- mondtam.
- Gyere. Mutatok valami romantikusabb helyet.
Pár kilométert kellett sétálni és már ott is voltunk. Egy gyönyörű vízeséshez vezetett ahol kristálytiszta volt a víz és arany halak úszkálnak benne. Volt egy nagy szikla ahol egy kis piros pokróc volt leterítve.
- Szóval már tervezted is hogy ide fogsz hozni ???- szóltam.
- Mondjuk úgy....- válaszolt azon a gyönyörű hangján.
- Akkor már mindent értek...-mondtam hogy be tudjam fejezni ezt a témát.
- Leoni....- szólalt meg megtörve a csendet.
- Igen ???
- Tudod..........
- Igen ???
- Gyönyörű vagy.....- mondta, gyönyörű égszínkék szemét rám emelve.
- Ohhh.....nem hittem hogy valaha ezt fogod mondani.- szóltam meglepődve.
- Épp itt volt az ideje. Tudod elterveztem ha újra találkozunk akkor mindent másként fogok csinálni mint régen. Tehát nem akarom elszúrni a barátságunkat. Én viszont többre is gondoltam mint sima barátság.- mondta el monológját miközben leültünk a piros pokrócra.
- Értem. Hát én is álmodoztam párszor. De azt hittem már soha nem futunk össze.
- Én meg mondtam neked hogy úgy is találkozunk még.- mondta.
- Igen. És most tényleg itt vagyunk.- nevettem.
Egyszer csak azt éreztem hogy zuhamok. Azt hittem épp Legolas szíve egyik legrangosabb helyére esek, de kiderült hogy a kis tóba lökött bele, amit  az ottani csobogó vízesés hozott létre. A víz alól egyből felbukkant vizes fejem, és láttam Legolast amint fent mosolyog a sziklán.
- Hé ezt még vissza fogod kapni !!!- nevettem kiköpve a vizet ami számba került.
Gyorsan visszamásztam a sziklára, és ezúttal Legolas csobbant a vízbe. Én is kacagni kezdtem de amikor vártam hogy Legolas felbukkanjon de nem láttam sehol.
- LEGOLAAAAAAS !!!!!!!!- kiáltottam kétségbeesett hangon.
Lépteket hallottam de nem akartam megfordulni. Azt akartam tudni hogy hol van Legolas.
- Csak nem megijedtél ???- halottam egy nevető hangot.
- Úr isten. Nagyon megijedtem- szóltam miközben levegőért kapkodtam a gyors szívverés miatt.
- Gyere.- mondta mosolyogva miközben kicsavarta hosszú szőke haját.
- Hová megyünk ???
- Vissza a szikla ösvényre. Nekem ott kell őrködnöm.
Elindultunk vissza. Semmit nem szóltunk. Egyszer csak valami furcsa érzésem volt. Lenéztem a kezemre, de nem csak enyémet láttam. Legolas átkulcsolta a kezem......de azon kaptam magam hogy már ott is vagyunk. Rövid csend következett.
- Akkor.....én megyek.- törtem meg a csöndet.
- Maradhatsz még.... Legalább ha ellenség jön akkor nem lennék egyedül.
- Nem....nagyon jó vagy hidd el. Anyu biztosan vár.
- Ahogy jónak látod drága.- mondta szomorú hangon.
- Akkor....... szia...- mondtam.
Megfordultam és elindultam. Próbáltam nem visszafordulni és nem visszamenni. Már majdnem otthon voltam, de megcsaptak a rossz gondolatok: De Legolas egyedül van. És ha egy egész sereg jön hogy megtámadják a tündék várát ??? Nem.....nem tehetem kockára sem Legolas sem az apja életét. Haza rohantam, megkerestem apa íját és a nyilakat. És egyszer csak anya lépett be a szobába könnyes szemmel, egy dobozzal a kezében.
- Kicsim erre szükséged lesz.- szólt sírva.
Kinyitottam a dobozt amiben apu régi védőfelszerelése volt. És pont az én méretemben.
- Anyu..........Nem is tudom mit mondjak.......... Köszönöm.- mondtam és már én is sírtam.
Elindultam. Rohantam. Egy fél óra múlva ott voltam a szikla ösvényen. Legolas épp nyilazott. Egy egész csapat ork támadta meg a szikla ösvényt. Legolas már izzadt volt, látszott hogy nem bírja sokáig. Elbújtam egy szikla mögé és vártam a megfelelő pillanatot. Legolashoz karddal közeledett egy ork. Egyszer csak kiugrottam a szikla mögül és rálőttem. A lövés sikeres volt. Legolas észre vett és szinte sírt az örömtől.
- Visszajöttél ???- kérdezte.
- Tudod egyszer esküt tettem egy jó barátomnak. -mondtam miközben nyilazni kezdtem. Egyszer csak egy szúró fájdalmat éreztem. Egy pillanatra elsötétült minden de engem nem érdekelt ki volt az, harcoltam tovább. Aztán jött még egy szúró fájdalom de ez jobban fájt mint azelőtt.
- Leoniiii !!!!!- ordította Legolas.
Azt hittem mindennek vége lesz.
- NEM FOGOM FELADNI PONT MOST !!! ESKÜT TETTEM EGY NAGYON JÓ BARÁTOMNAK ÉS ÉN NEM SZEGEM MEG AZ ESKÜMET !!!! NEM HAGYLAK CSERBEN !!!!!!- kiáltottam, és harcoltam tovább.
Egy csomó orkot feltartottam. Nyilaztam tovább. De jött a harmadik szúró fájdalom. Lehasaltam a földre. Szenvedtem. Nem.....nem....nem.....nem adom fel akkor sem. Mondogattam magamban. Az orkokat megöltük. Legyőztük őket. De éreztem egy negyedik fájdalmat is. Ezek szerint vannak még. Megfordultam és velem szemben állt az orkok vezére. Semerre sem néztem becsuktam a szemem és lőttem. Az orkok vezére térdre hullott ahogy én is. A szúró fájdalom nem hagyott békén. Minden elsötétült. Lépteket hallottam.
- Leoni ne.... kérlek ne......
Legolas hangja volt.
- Semmi bajom.- próbáltam megnyugtatni.
- Leoni.....4 nyíl van a hátadban.
- Dehogy. Semmiség.- nyögtem ki a választ. Már csak a számon kaptam levegőt.
- Leoni......Leoni.......LEONIIIII !!!!!!
Nem hallottam semmit. Nem láttam. Nem kaptam levegőt. Annyit tudtam hogy Legolas a karjában visz engem. Rohant. Résnyire nyitottam a szemem és láttam hogy Legolas sír. Rám nézett és közben rohant.
- Tarts ki !!!!!!- kiáltotta.
- Ha velem vagy mindig kitartok.- motyogtam alig hallhatóan.
Egyszer csak megmerevültem. Úgy maradtam.
- Leoni....ne most....
Amikor felkeltem a tünde kastélyban találtam magam. Egy ágyban. A szélén ott ült Legolas. Be volt csukva a szeme és szipogott.
- Legolas.....-szóltam.

Sziasztok gyermekeim !!! Hamarosan jön a kövi rész. Remélem eddig tetszik !!! Voteoljátok !!! 😉😍❤️
Írtam volna még egy csomót ebbe a részbe de mindent a maga idejében!😉
Hamarosan jön a kövi rész !!!!