Legolas és én...

2. rész új élet kezdődik...

Eltelt 3 év. A háború véget ért. A tündék nyertek nagy szerencsénkre így Legolasnak sem kellett többé aggódnia apja miatt. Az emberek kezdtek kimerészkedni a kastély udvarába, de biztosíttották őket hogy nincsenek veszélyben.
- Legolas !!!- kiáltottam.
- Leoni !!!- jött a válasz.
- Most mi lesz ??? Haza kell mennünk ???
- Attól tartok igen.....
- Ne....... és akkor mi.....mi sosem látjuk többé egymást ????- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
- Jaj ne kérdezz ilyen butaságot Leoni !!! Persze hogy fogunk találkozni még...... Remélem- Mondta kicsit elgyengülő hangon.
- Gyere kincsem indulunk haza !!! Végre haza mehetünk !!!- jött oda anyukám derűs arccal. Visszaköltözött belé az élet. Eddig fehér arccal ült egész nap és bámulta a kopott falakat és három évig csak pince szagot érzett amitől már elég rosszul volt. És hogy most végre kijöttünk a levegőre, újra szárnyra kapott benne az élet.
- De anya....nem..én nem megyek. Nem hagyom cserben a barátomat !!!- kezdtem kicsit fennhangon.
- Kicsim. Végre kiszabadultunk abból a fránya pincéből !!! Mostmár újra szabad levegőn vagyunk !!!
- Igen. De én már nagy vagyok. Akkor én miért nem járhatok már szabad utakat ???- kérdeztem.
- Jaj drágám. Még csak 15 éves vagy. Neked még nagy a világ.
- Ahhj...De...
-...Nincs semmi de. Gyere indulunk.
Anyu megragadta a kezem és a nagy tömegben csak Legolas rémült arcát láttam amint próbál utánam jönni, de a tömegben elvesztettem a tekintetét.
- legolaaaaaas !!!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEE !!!!!- mostmár torkom szakadtából ordítottam, úgy mint még soha. Rám jött a sírógörcs, és ki akartam tépni magam anyám kezei közül de ő csak még erősebben fogta... aztán egyszer csak elsötétült minden, és amikor felébredtem már otthon voltam.
Amikor felkeltem azt hittem még mindig Legolas van velem, de amint boldogan kipattantam az ágyból, magamra húztam egyik kedvenc ruhám, és kitéptem a bejárati ajtót, csalódnom kellett.  Leültem a fa alá. Az volt a kedvenc helyem. De most annak sem tudtam örülni hogy haza kellett jönni. De volt egy nyugtató gondolat a fejemben. Talán Legolasnak sokkal jobb így. A fa alatt üldögélve eszembe jutott az eskü. A garázsba rohantam és apa cuccai között kutattam amíg meg nem találtam a tökéletességek tökéletességét.
Egy gyönyörű tünde íjat ami arannyal volt bevonva. Megtaláltam hozzá a nyilakat is, és a hozzá illő tokot. Megtaláltam a céltáblát is amit felraktam kedvenc fámra. Az íjászat nem ismeretlen számomra mert apu nagyon sokat tanított íjászkodni még nyolc kilenc éves koromban. Nem változott semmi, jól ment a célzás is és az íjat is rendkívül jól fogtam. Évekig gyakoroltam csak hogy tökéletes legyen. Ennek meg is lett az eredménye.
Nagyon hamar elröppent az idő. Már 2 év telt el vagyis már 17 éves lettem. Már a saját utamat jártam. Egy nap amikor felkeltem gyakoroltam egy kicsit az íjammal, majd úgy döntöttem elmegyek sétálni. Egy hatalmas réten vágtam át, majd rátértem egy picit keskenyebb ösvényre. Utána egy kis falun mentem át, majd egy másik sziklás ösvényre tértem. Nagyon közel voltam a tündék városához. Valami dobogást éreztem a sziklán. Éreztem hogy jön valaki. Vagy inkább valami. Egy hatalmas trollt pillantottam meg aki egy nagy buzogánnyal a kezében támadni készült. Én még az ügyességet nem gyakoroltam csak az íjászat számított, pedig ezt sem ártott volna gyakorolni.
A troll egyre közeledett...nem tudtam mit csinálni, segítségért kiáltottam. Tudtam hogy közel vagyok a tündék városához, hátha valaki meghallja a kiabálást. Egyszer csak a troll összeesett és elém hasalt. Egy nyíl volt a hátában.
- Nostach be Orch gaer !!!- szólalt meg egy komoly hang.
- Ki vagy te ???- kérdeztem.
- Inkább te ki vagy és mit keresel itt ilyenkor ???- nézett rám fura tekintettel.
- Én....csak sétálni jöttem.
- Akkor máskor ne erre gyere !! A szikla ösvény őrzője vagyok és köteles vagyok az apám elé vinni azt aki erre kóborol. - mondta kissé gúnyos hangon.
- Oké. Máskor nem jövök erre.
- Helyes- mondta lenézően.
- És te ki vagy azon belül hogy a szikla ösvény őrzője ???
- Én a tünde király gyermeke vagyok, Legolas Greenleaf. És te ???
Ez a név nagyon ismerős volt....de nem ugrott be ki lehet az....
- Legolas ???- tűnődtem.
- Igen. Valami baj van ???
- Semmi. Ja bocsi csak kicsit elkalandoztak a gondolataim. Én Leoni Wolfeye vagyok.- mondtam.
- Hű !!! De.....szép neved van !!! Csak olyan ismerős...
- Nekem is a te neved...de...nem tudom honnan. Vagy...... várjunk......az eskü !!!!
- Milyen eskü ???- kérdezte lazán.
- nem emlékszel ??? Volt az a nagyon hosszú háború emlékszel ??? 12 évesek voltunk és ott ismerkedtünk meg.
- Mi ???? Nem.........vagyis... várj.........LEONI ?????
- IGEN !!!!!!- kiabáltam, és meg sem vártam a reakciót, odaszaladtam hozzá és megöleltem.
- Jaj Leoni.- simogatta meg a fejem.
- Igen ???
- Tudod mennyire hiányoztál ??? Próbáltam utánad menni.
- Én meg ordítottam mint még soha és sírógörcs fojtogatott de egyszer csak elájultam.
- Juj. Az a lényeg hogy itt vagy !!!
- Milyen nyelven beszéltél amikor az a troll meg akart ölni engem ???
- Ja. Nostach be Orch gaer !!! Ez tündéül azt jelenti: Úgy bűzlesz mint egy ork.
- ohhh....nem tudtam. Nem tudok tündéül.
- Semmi baj. Tudod mit ??? Találkozzunk itt minden nap reggel jó ???
- Rendi.
Így elmentünk sétálni ketten és amikor hazaértem már csak a reggelre tudtam gondolni. Semmi másra.

Sziasztok gyermekeim !!! Itt a kövi rész !!! Remélem tetszik !!! Hamarosan jön a kövi rész !!! Voteoljárok !!!😉❤️😍