A világ kegyetlenséggel telve (Diabolik Lovers F.F.)

6. fejezet

  Junko... Junko... Junko!

  Junko felkapta a fejét, de már nekiment valakinek. A beütött orrát oldalasan megtapogattta. A vétlen "sofőr" megnézte őt.

     - Megint te?!

  Ha Yuuma szeme tikkelne, Junko felvisítva becsurizna, majd hátrányuk ájultan.

  De összekapta magát. Most nem hagyja, hogy lenyomja ez a szatír. Arca megkeményült.

     - Igen, én.

     - He?! Kinek képzeled magad?! - Végül kiegyenesedett és felfelé nézett. - Anyám, micsoda ostoba...

     - Nem vagyok ostoba - nézte még mindig Junko. Bár jól fel kellett emelnie a fejét hozzá.

  Yuuma arca egy pillanatra megváltozott, mintha látott volna valamit vagy isteni sugallat szállta meg, sóhajtva a nyakára tette a kezét, majd megfordult. Szépen elgyalogolt. Junko követte a pillantás át, de megragadták a csuklóját- álla alattit.

     - Bas...hira?

  Az említett kissé oldalra billentette a fejét és megnézegette a nyakát. Némán bólintott, majd elengedte. Összekulcsolta a mellkasán a kezeit. Elhunyt a szemeit.

     - Jobban vigyázz vele. Veszélyes - nyitotta fel a csipáját.

  Szemei hidegek, kőkemények és félelmet nem ismerők.

***************************************

  Bashira némán ment a folyosón. Nem ácsingózott holmi babusgatásra. Hisz lassan elindult a hír arról, hogy Fuyuki Chiie elhunyt. A lánynak fájt rágondolnia arra a mozzanatra, mikor Reiji részvétét nyílvánította.

  Megállította magát. Reiji... Miért tette ezt? Hisz... ki nem állhatta! Vagy... Nem, az nem lehet... Megrázta a fejét. Cikáz9 gondolatai tompultak. Elindult, befordult a lépcsőhöz. Shuu hallgatott az egyik fokon. Bashira sóhajtott és elkezdte megmászni a méréseket. Mikor odaért a fiú mellé, megállt és egy ideig nézte. Vagyis inkább hosszasan, amolyan végtelenségig-érzetben...

  Shuu kinyitotta azt a lomha csipáját. Bashira visítósan hátratántorodott. Utána döbbent rá, mennyire hülye és mennyire kell változtatnia a magatartását ilyen helyzetekben.

     - Túl zajos vagy...

  Sebességgel megragadta a lány derekát.

  Mint valami hülye ribanc! - gondolta.

  Hangosan csattant a mellkasnak és a szemei összerándultak. Nem hitte el, hogy az a "NEET", akit egészen ártalmatlannak hitt, lesrámolta. Olyan szívesen tökön rúgta volna az illetőt, ha nem lenne a sokk hatása alatt annyira ledöbbenve. Végül a Sakamakik eltolta magától.

     - A fogadást én nyertem - mosolygott.

  Na, ez megadta a lánynak a kezdőlökést. Hülye szőkeként ütötte el Shuu bal kezét a karjáról, majd lihegve ( vajon mitől?! ) továbbszáguldott az eredeti terv szerint. Nem várta meg, hogy Sakami Shuu perverz szituációban a vérét igya. Azt az egyet nem!

  Mikor egy folyosóra ért, leállt...

  Hogy meri?!!!!!!! - gondolta és neki feszült.

**************************************************

  Junko csak-csak beleőrült. Mit kívánhatott?! A hang az este, előző napi Yuuma-Bashira-ő esete után megmondta, hogy kapott egy esélyt, hogy valóra váltsa a kívánságát. "Kösz, de inkább lemondok róla" Ezt mondta volna hölgymodorával, ha személyesen megkérdezi valaki, felajánlja ezt az úgymond 'esélyt'. Rosszabb esetben ( csak a csaj szemszögéből ) elsorvasztva kifacsarná a tökét. Ha nincs neki, növeszt egyet, aztán úgy.

  És ennek tetejében a gondolkodását Yuuma egyik tetszetős mondata szakította félbe. Mi a fene folyik itt?! - verte a fejét, akkor ez a folyton újra játszódó jelenet elhalványult a fejében.

**************************************************

  Junko csak ment. A vállán mindig csípőjének nekicsapodó táskájában fülét szorongatta. Haja meg-meglibbent. Valaki 5 méterre előtt beállt.

     - Hé, anyakoca!

  Junko felpillantott. Yuuma vigyorgott rá elvetemülten.

     - Mi? Te... hozzám beszélsz?

     - Szerinted?! - ment hozzá Yuuma, az öklét felmutatva neki. - Van egyáltalán ágy abban az ostoba fejedben?

  Elvigyorodott. Megragadta Junko jobb csuklóját és azon a fél méteren magához húzta. Junko a szabadjáét véletlenül a fiú mellkasára tette, Yuuma pedig átölelte a derekát. A lány szemei összeszűkülve táncikáltak ide-oda.

     - Mit... csinálsz?

   Igen, sajna ennyit tudott csak kinyögni a maga buta, elvetemült módján. Yuuma összeszorította a fogait.

     - Pofa be!

  A következő rész hipersebességgel folyt le. A vége az volt, hogy a böhöm nagy srác még a könyökporc alább is letöltés a ruháját. Junko attól félt, hogy ki fog látszani valamije, amit nem szívesen mutogat. Az ő feje a Munkánk vállán ült, lesokkolt ábrázattal. Most már tudta, mire is gondolt Bashira.

  Vámpírok... léteznek - gondolta, inkább kérdőn-üvöltve.

  Yuuma persze tovább csemegészett a véréből. A lány szeméből, akarata ellenére is, de, könnyek gördültek ki.

     - Fémes, de szédítő...

  Junko lába lebegett a föld felett. Felnyögött, ahogy a szemfogak mélyebbre hatoltak a húsában. Egyre jobban zsibbadt - mindene. Fehérvérsejtben szenvedett babakora óta. Kezdtek lecsukódni a szemei.

     - Hé!

  Yuuma kinyitotta a szemét, majd felemelte a fejét. Letette Junko-t, aki nekiesett. Bashira arca majd' felrobbant a dühtől.

     - Megmondtam, hogy egy ujjal se érj HOZZÁ!

  Hangosan csattant, mikor kitépte a Mukami szorításából a lányt. Junko alig állt már a lábán.

     - Mit tett veled az a...

  Junko-nak eszébe jutott, hogy valaki már mondott ilyet a múltban. Abban a...

     - Yuuma.

  Mindenki Ruki irányába nézett. Yuuma nyögött egyet.

     - Semmit sem értek - azzal elment.

  Bashira követte a pillantását. Majd a következő mondatát Ruki-nak szánta:

     - Köszönöm. - Szemei összeszűkültek. - De most utoljára.

 Lehet, hogy az első kettő rész zavaros, de a egyidőben történtek, jó, a 2. egy kicsivel előbb.

  És megint Yuuma képét hoztam, de nyugalom kövi fejezetben Bashira love jön. Azusa szó szerint rájátszik😂. De vicc nélkül, ti romantikáznátok, ha az történt volna veletek, mint JunkoXBashira párosával? Ti elviselnétek?