A világ kegyetlenséggel telve (Diabolik Lovers F.F.)

7. fejezet

  Bashira átadta Junko-t szakembernek. Azt mondta, egy óra múltán jöjjön érte, akkorra már lecsöpög az infúzió. Bashira az életére megesketett, épp akkor jött a "Tanári"ból, elengedték addigra, míg el nem rendezi a lányt.

  Épp elindult az óráját, mikor...

     - Hoy.

  Bashira balra nézett.

     - Azusa-saan...

     - Hallottam,... ami történt. Sajnállak... Tényleg.

  Bashira hirtelen érdeklődni kezdett a padló iránt és úgy bólintott.

     - Haza... kísérhetlek?

 Bashira felkapta a fejét. Komolyan beszél - gondolta.

     - Bocsáss meg, de az időpont nem alkalmas - ütögette össze a mutatóujjait, kerülve a srác pillantását -, épp van egy fennakadó probléma a bátyád miatt.

     - Tudom - lépett egyet előre Azusa. - Sajnálom... A barátnődet... emiatt.

  Felemelte Bashira fejét az állánál fogva. Közelebb hajolt hozzá. Bashira szeme összerezdült. A tegnapi jutott eszébe. Teljes erejéből ellökte egy " ne... Nem!" - el, majd futásnak eredt.

  Miért... Miért történik ez... velem?  Mindenkinek ilyen az élete?! Kérlek, Istenem, legyen már vége és büntetés a végtelenségig! Csak add, hogy Chiie-nek jó legyen az élete, más nem számít... Még Junko-t se hagyd ki a sorból.

  Megállt, mert már nagyon szúrt a tüdeje. Akkor kondult a közelben egy óra. Összerezzent, a visszhang iránya felé fordult és visszaindult Junko-hoz.

  Ha tudni akarsz valamit... Kutass! 

  Bashira visítva elesett. Elterült.

  Nem mások fogják megtalálni azt, ami kell neked. Egy dolog az, ha valamit akarsz és ha valami kell...

  Megremegett a teste és lábán felemelte a fejét. A bal halántékára tette azonos ujjait. Visszaszívta a nyöszörgését. Lüktetett a feje. Ki lehet az a férfihang? Felkecmergett. Nem volt más gondolata.

  Valaki jobbot nyújtott neki. Ehalványult érzékszervekkel felnézett. Vörösen világított valami. Lenézett a kézre, amin több karkötő is függeszkedett. Elütötte, felállt listán, fájdalomtól, majd futásnak eredt, ahogy bírta.

  Visszanézett, hogy Kou nem követi-e. De ezt sosem lehet tudni. A hang felerősödött benne... De mi lesz vele? Inkább már legyen vége az életemnek - gondolta alig a férfitól. A hányinger kerülgette. Ezért kipogott az egész testével. 

  Kinyílt az ajtó. A fény egy ideig elvakította a lányt.

     - Jó, hogy jössz. Az infúzió már lecsöpögött.

  Óvatosan rápillantott a mögötte taposgató Junko-ra. Valamiben némán megegyeztek. Bashira ezt furcsállta, rosszat sejtett.

     - Csak kell a labor eredménye, hogy nem lett-e belső vérzésem vagy hogy rosszabbodott az állapotom. Holnap óra előtt megyek a papírokért.

  Bashira jól bebugyolálta és lassan elindultak az otthon felé. A lány még maradt addig, míg Junko megfürdött, átvette a ruháját és be is takarta. Készített reggelit is a számára, esti öntözést is végzett helyette, majd bezárta a lakást.

  Hazament. A macska hozzábújt. Megengedte neki, hogy a kedvenc párnáját gömbölyödjön össze. A cicus gerinc vonalán keresztül simogatásán aludt be.

     - Chiie... - susogta.

  A macsek felkapta a fejét, de hiába várt folytatásra. Nyávogva hozzádörgölőzött a mellkasához, a lány pedig szorosan átölelte. A macska sokáig bámulta a Holdat és az egyik-másik után felszálló fénypontok tükröződtek a szemében.

  Szerintetek az a baba Ruki? Vagy... Mi? És ez a kép elég tetszetős☺️ csak pucérosat ne találják éppenséggel.🤔🙄😕😮😦😧😞😖😩😵   🧡-🧡   🌹🥀

  És Kou... Ugye most nem direkt sikerült begombolkóznod?!!!!

  Kövi fejezetben a rajz igen bohókás lesz. Hamarosan jön egy +rész, mint 'A szívem csak az enyém'ben a 'MOZI'. 

  És bocsánat, hogy ez is rövid lett...