A világ kegyetlenséggel telve (Diabolik Lovers F.F.)

12. fejezet

  Bashira kókadtan ébredt. Épp a tükörben nézte meg magát, alul teljesen beöltözve. Szomorúan-egykedvűen bámulta az eddigi sebhelyeit. Ő igen lassan gyógyult minden szempontból. Gyorsan lehajolt és kivette a kosárból az ingét. Sokáig bámulta.

     - Öhm...

  Bashira megpördült. Beniko állt az ajtóban, elbiccentve a fejét folyamatosan.

     - Valaki vár rád - lazán nekidőlt a keretnek. - Csak már nem jársz valakivel? Szerencsétlen...

  Bashira visszafordult. Eléggé szemérmes, mégha a testvéréről is van szó. Alig volt ideje... Felvette magára a blúzt és elkezdte begombolni.

     - Mond neki, hogy hamarosan készen leszek.

      - Oké...

     - És mire kiérek, már a nyoma se legyen ott - igazgatta meg a fehér szalagot Bashira.

  Az egyik tincsét a füle mögé tolta, majd a kezébe vette a zakóját és a 🎀 ját. Ezek után megnézte, hogy a szoknyája mindenhol rendben van-e, majd csípőre tett kézzel kifújta a levegőt, végül becsukta az ajtót maga után.

  Kiment. Azt hitte, az illető hallgatott a szép szóra és elinallt, ezért várta Beniko kint. De tévedett. Azusa volt az. Bashira unottan ment el mellette, nyomában Beniko-val. A Mukami persze követte. Kiértek az épületből. Bashira betojt galambként, fogát csikorgatva ment elől, mögötte valamelyest a húga nézelődött, a ' Romeo anc Cinderella't dúdolva. Aztán hátranézett a 2 méterre tőle lévő Azusa-ra, majd a nővére mellé igyekezett.

     - Hé, ez most alvajáró? - suttogta.

  Bashira megrázta a fejét. Hirtelen megpördült.

    - A testvéreid betegágyban fekszenek vagy mi?! Pitizz hozzájuk!!

  Azusa beérte őket. Tök néma volt. Bashira idegfrászban "felnyüszített" az égieknek, majd Beniko-t karon ragadva szaladni kezdett. Az iskolánál megállt.

     - Szóval ide jársz képzőbe, mi?

  Beniko bólintott.

     - Akkor hajrá! - intett neki, majd elindult a bejárat fele. - Egy gond időre letudva.

  Benyomta az ajtót. Az előtér hétköznapi. A tekintete a faliújságra tévedt. Itt találkozott először élete nagy lehetőségével. És kihasználva elszalasztotta.De mégis közelebb került. Végignézte.

"6 Társunk nincs már a közösségünkben.

Tudáspróba: szerda, 10:00

Érdeklődés a könyvtár sport szekciójában, automatánál.

Prospektus első kiadása ingyen!"

  Bashira végig simogatta a papírt. Egyikük Chiie. Négy közülük azok a "felsősök". De a 6. lány... Ki lehetett? Talán az edző lánya? Úgy tudta, az öreg még mindig az intenzíven fekszik. Talán a lányának ez a sport előhozza a rossz emlékeket... Hogy az atyja majdnem kinyiffant...

     - Nézegeted, mi?

  Bashira oldalra nézett. Junko állt mellette, mosolyogva, kezében egy szatyorral.

     - Remélem, találtok helyettem valakit. Egy jobbat.

     - Igen... Mi? Te kiléptél? De...

  Junko felemelte a szatyrot.

     - Kevesen vannak ponponlányokból, mivel nem szoknyafellebbentősek. Ezért gondoltam, megér egy próbát, nem?

  Bashira előrehajolt. De csak sárga-arany foltokat tudott kivenni. Junko elhúzta, mondván, meglepetés legyen az egyenruha.

     - Oké, főnökasszony! - egyenesedett ki Bashira. - Sok sikert!

*********************************************

  Alig jöttek a válogatóra. A padokon se ült szinte senki. A régieknek is meg kellett mutatni. Bashira még mindig égett a pecsanacitól, amiből kissé kilátszott a feneke. Pótfőnök lett, ő rendezte edző helyett a papírmunkát, de általában a jelentkezést és a jegyzeteket. De mikor a kispadra igyekezett, észrevette, hogy a nézők között van a Sakamaki- és a Mukami bíróság. Ruki-val még szemkontaktust is tett.

  Kókadtan roskadt le. Unottan bámulta az ügyetlenkedőket. És akkor vonultak fel... Bashira kiegyenlítette a gerincvonalát.

  Junko fehér, combját befedő ujjatlan egyenruháját arany szegély és - fonál a derekán keretezte. Fehér, kissé magas talpú cipőt viselt, valami szárnyakkal. Kezében sárga pompomokat tartott. Alig láthatóan integetett a lánynak a beállásnál.

  Jó volt a koreográfia. És a szavazatukat is. Junko ezután a csapattal lecsücsült mellé. Arról beszéltek, hányast kapna a top 10-ből a szerváira. Bashira rázta a fejét az pontokon. Ennyit azért nem érdemel. Közben, a rázogatás, véletlenül hátranézett. Látta, hogy Azusa bambán figyeli őt. Elképedten visszafordult és bólogatott.

  Sietve beszédbe elegyedett Junko-val, de nem igazán figyelt oda, csak a testvéreket bámulta. Mindegyik figyelte, de nem nyíltan - Azusa már le lett rendezve. Gyorsan odahajolt Fuyikage füléhez, mintha a világ elpusztítására való gép kódsorját adná át.

     - Beszélgess majd el Mr. Tökfejjel. Vili?

  Junko befagyott képpel ment el a felsőtestével. Bashira máskor jót nevetett volna ezen. De nem ronthatta el a szerepét. Gyorsan megígérte, hogy elmeséli neki majd máskor. Belekezdett a reggel elódázásba. A megőszült lány a sztori végén, jó párat pislogott, majd összetette kezeit Bashira "na?" kérdésére.

     - Oh, már látom is magam előtt az esküvői ruhádat, meg az oltár előtt topogó, izzadó búrájú Miss Ebina-férjt. Ahh.... - döntötte el a fejét a kezei alatt, szemét felturbózva.

  Most Bashira-n állt a sor, hogy pislogjon. Majd a fejét csapta.

     - Pont egy romantikus, régi sorozatokat nézőnek kellett ezt elmondanom...!

     - De egy valami nem stimmel... - tette behajlított mutató-hüvelyujj párosát állára. Majd dühvel szikrázó arany szemekkel nézett rá, mint valami bíró. - Egy kistesód van? És eddig nem is tudtunk róla Chiie-vel...

  Bashira elnézett. Felállt és elindult az öltöző felé. Megromlott az a kapocs, amit Chiie tartott fennt...

Hello!

Itt az új rész, pá