A világ kegyetlenséggel telve (Diabolik Lovers F.F.)

9. fejezet

  Teljesen belemerült. A kopogtatás zökkentette vissza az eredeti helyére. Az ajtóra meredt.

     - Ki lehet az... Ilyenkor?

  Feltápászkodott. Elindult. Lassan a kilincsgomb felé nyúlt, de a mozdulat közben megállt. Kissé lacafacázott. Mi van, ha az egyik Sakamaki? Vagy Yuuma, hogy szétverje? Aztán megrázta a fejét, megragadta, elforgatta és kinyitotta az ajtót.

     - Ohayo, Onii-chan!

  Bashira elképedt pofával ezzel ki is csapta az illetőt.

     - Hé! - méltatlankodott kint és ököllel-lábbal kezdte ostromolni az ártatlant.

  Bashira kinyitotta (megint) a bejáratot. Az illető tovább ütlegelte... Már nem is az ajtót. Bashira dühösen elsöpörte a tolakodó kezet. A kulcscsontig érő lány ráemelte harsány mogyoróbarna szemét. Kék haja kibontva simult le a hátán. Szegfűszeg- és díszfenyő illata áradozott ingéből és minifarmeréből. Kezeit mellkasán összeszorítva kifordította, vigyora messze felülmúlta Chiie-jét a tanári "eszedbe ne jusson"ban.

     - Beniko! Mi a jó francot keresel itt?!

  Beniko háttal pördült neki és behunyt szemmel kezdte mondani a magáét.

     - Hát a levélben volt, hogy most leszek középsuli-előképzőn! Ezért itt lakok egy darabig. Feltéve, ha nem tetszett meg az iskola, ahová te is jársz.

  Persze Bashira már rég nem nézte meg az alagsorban megbúvó postaládáját. Múltkor meg egy agyonbélyegezett, folytonosan átírt című borító kandikált ki. A lány átkozta magát ezért. Míg a HÚGA nem látta, a haját kezdte cibálni fejrázások közepette.

  Mikor Beniko visszafordult, átnézett mögötte. Egy krémszínű bőr bőrönd, szegélyezett marhacsíkokkal. A felső cipzáron ott lógott az anyjuk egyik üvegcséjének átalakított kulcstartója és az a vörös illatosító zsákocska, amit ő vett neki 6 évesen egy fesztiválon. Még mindig magánál tartja?

  Tudta, hogy Beniko az apjánál lakott 3 éves kora óta. Csak az anyjuk volt egy és Beniko édesapja dilis vénasszonynak titulálva átvállalta a gyámságot. Legutoljára és szinte legelőször ( az anyja sosem engedte hozzá, egy helyiség előtt kellett vigyáznia a kicsire ) azon a fesztiválon voltak együtt...

  Most meg egy idegennel kell laknia!

     - Mi a baj... Onii-chan?

  Bashira rámeredt a lányra.

*******************************************

     - És? Mi történt?

  Bashira az írószékéről figyelte, ahogy Beniko andalodva "társalgott" a macskával.

     - Apát üzleti ügyben vonszolták el. Afrikai projekt, egy vízvezetéket próbálnak behelyezni, a lehető legközelebbi európai országból indul el. De engedély is kell ám. Ezért kell Apuci - vakargatta a macska fülét.

  Majd' leszaggatta szegény állat testrészét...

     - Aha - állt fel Bashira. - És ez a képzés... Meddig is fog tartani?

     - Röpke egy hónap! Aztán a nyári szünet után kezdhetem veled az iskolát - magasodott fel Beniko, egyik karját a macska mellső tappancsai alá téve. Bashira szerint irtó hasonlított így a macis Kanato-ra. - De nyugi, addigra lesz saját lakásom a kerületben! - legyintgetett idegesen a kezével.

     - De... Volt apádnak valami titkárnője, nem? Edgar, Kim, Ikki...

     - Ezek mind fiúnevek. És Elise, brit származású.

     - Igen, igen - tett az asztalra egy habverőt Bashira. - És... Miért

  Beniko elpirult, a macskás kezével idegesen kezdte a tarkóját vakargatni. A cicus méltatlankodott, hogy csak úgy puffanással ledobja annyi szeretgetés után.

     - Hát... öhm... Ő... posztolt ki olyan képeket rólam, mikor zuhanyoztam.

  Bashira elkacagta magát. Beniko dobbantva mondta, hogy "Egyáltalán nem vicces, Onii-chan!".

     - Jól van, kibírok igazán négy hetet.

     - Igen! - lendítette magasba a kezét Beniko.

****************************************************

  Nos, iskola... Nem volt annyira vészes. De mikor épp hazafelé indult, Reiji útját állta. Szuper, szóval most tanulhatok Yui-val és Junko-val?! - gondolta ezt, miután Reiji elmondta a magáét.

     - De... - emelte fel a fejét és a kezét jelentkezés módban. Ámde egy lélek sem maradt a folyosón. Hátranézett...