A világ kegyetlenséggel telve (Diabolik Lovers F.F.)

8. fejezet

     - Ahh, teljesen kinyúvadtam!

  Junko az ágyában nyújtózkodott, miközben Bashira letette a reggeli még tálcán az ágy szélére, majd letelepedett mellé.

     - Teljes kiőrlésű lisztből készült, alig hízlaló palacsinta amerikai módra készítve, gazdagítva kékáfonyával és mézzel leöntve.

  Junko benedvesítette az ajkát. Megint megpróbált felülni, de Bashira gyengéden visszavetette.

     - Még egy ideig pislogd ki az álmosságodat, gyűjts elegendő erőt és aztán, Jun! És inkább támaszkodni neki a támlának - beledöfött a villával az ételbe -, majd én megtömlek.

  Junko halványan elmosolyodott és felkecmergett.

     - Kisbaba lettem? Elég baj az nekem, hogy fehérvérsejtek szenvedek és 7 hónaposan kikerült sorvadás miatt az anyaméhből Chiie...

  Megfagyott a hangulat. A név csak úgy vibrált a levegőben. Vászonra egy sóhajjal törte meg a csendet. Letépetett egy darab palacsintát és megvitatta jól a mézzel teli kisedényben, majd benyomás Junior szájába.

     - Na, finom?

  Junko hosszan csámcsogott a falaton, majd lenyelte. Elvigyorodott. Metszőfogain a nyál aranysárgàsnak hatott.

     - Isteni! Bár ezt ehetném a nap huszonnégy órájában!

  Bashira vonásai kismama módra olvadtak meg. Nem akarta, hogy Junko-t is elveszítse. Megkérdezte, Kim hol van. Junko azt felelte, hogy még egy megbízatást elvállalt a műtét és azelőtt, hogy a lánya elhunyt volna. Némán "reggeliztek".

     - Figyelj - gyűjtött elég bátorságot Bashira és mélyen belenézett a sárga szempárba -, miket mondott neked Yuuma? Rájöttél valamire egyáltalán... Velük kapcsolatban? - Junko elhajtottak a fejét. Szeméből kihunyt az az ismerős remény fény. - Nem muszáj beszélned róla, rendben? Nem szeretnél?

  Junko abban a fehér trikóban és sárga, alul bokánál összeszorított selyem nadrágban elég sápadtnak tűnt.

     - Vámpírok... igaz? - suttogta. - Ezért mondtad, hogy vigyázzak azzal a Yuuma Mukamival... De... - az állára tette gondolkodóba hüvelyk- és mutatóujját behatjva. - Azt mondta, fémes ízű a vérem, de őrjitő is egyben. Szóval újra megteszi, igaz? - ölelte át magát.

  Remegett. Behunyta a szemét. Még jobban távozott. Bashira kutya módra odamászott hozzá és átölelte. Bekönnyezett a szeme. Chiie-re emlékeztette az egész. Belefúrta a fejét a lány vállába, csak a szeme látszódott.

     - Megbosszulom, ígérem.

  Behunyta szemét.

************************************************

  Bashira elkísérte és megvárta az ajtó előtt Junko-t. Junko csakhamar kijött, az ajtóból köszönt vissza.

     - Semmi különös. Csak annyi, hogy esetleg az indúziótól émelyegni fogok utóhatásként, mert este nem igazán lehet ezeket észrevenni.

     - Főleg, ha az ember horkol és nyáladzik.

  Junko jóízűen felkacagott. Bashira elmosolyodott a látványtól és biztonságképp átkarolta a vállát, de nem nehezítette rá a karját. Még ahhoz is ragaszkodott, hogy a táskáját is ő vigye.

     - Mi vagyok én, a feleséged? - nyekeregte Junko kisgyermekként, de mikor Bashira a szemébe nézett, kissé elnézett, más után.

     - Meglehet, ha így vigyázol rá.

  Bashira arca megfeszült. Junko követte a pillantását és ovisként ijedten ölelte át a lányt, mintha ő lenne a nagy Ő. Yuuma tényleg nem kívánt leszállni róla. Ilyen rámenős lenne?

     - Húzz vissza a zöldséges kettesben, Yuuma! - jelentette ki Bashira és nagy távolságban el kezdte húzni Junko-t. - Többet nem mondom el.

  Junko a mogorva lányra pillantott.

     - Zöldséges... kert?

     - Igen - vigyorgott rá eszelősen a Mukami és nagy léptekkel elindult felé. A következő jelenet is lassítottban ment végbe.

  Bashira megragadta Junko hozzá közelebbi karját, a háta mögött ellökte teljes erőből. Junko a padlót látta, meg hallotta a száján beszívott levegőt. De egy kéz elkapta a zakóját. Yuuma elvigyorodott. Visszahúzta maga mellé a kinyújtott végtagját és felegyenesedett.

     - Neked nincs közöd még egy levegőt se szívni vele! - Bashira hangja Junko-t nagyon emlékeztette Reiji-ére: olyan hideg és erkölcsös volt.

***************************************************

  Nos, Junko egész napjában az lett a fő attrakció, hogy látta Kanato és Azusa viszonyát a levegőben táncikálni, mikor a két család egymás mellett ment el. Ők ketten a bejáratnál ácsorogtak ( Bashira minden egyes órájának végénél megvárta, míg kijön a teremből ). Izzott a levegő, ahogy a Munkánk banda kifelé igyekezett. Ahogy a közelükbe érték, Bashira megfogta a vállait és szúrósan mérlegelte a nagydarabot. Úgy festett, mintha azonnal rátámadó egy csontból készült kiadóval, de még egy lánc tartotta vissza.

  Talán pont Junko az az élő lánc?