A világ kegyetlenséggel telve (Diabolik Lovers F.F.)

10. fejezet

  Junko és Yui épp egy biológiai példát vettek át. Több lap hevert szanaszét.

     - Yada, yada, Yui-san! Már harmadszor rontod el ugyanott!

     - Sajnálom.

     - Na, mindegy! - nyújtotta ki a karjait Junko. - Ugorjunk neki még egyszer!

  Bashira az ablakpárkányon ült, felhúzott térddel, beszívott ajakkal bámult ki az ablakon, gerincvonalát megtámasztva a hideg falnak.

     - Bashira-san.

  A neve hallatán összerezzent. A hang irányába pördítette fejét.

     - Igen? Tessék.

  A két lány őt figyelte a munka felett. Junko egy lapot lóbált.

     - Azt kérdeztem, Bashira-san, hogy egyet értesz-e velem.

     - Igen, igen, persze - visszafordult az éjszakai tájnak.

     - Hihetetlen, hogy ilyen hamar végeztél. Biztos mindent tudsz már?

     - Igen.

     - Nem hiszek neked.

     - Akkor miért kérdezted, ha már van egy elved?

  Bashira a kupachoz közelebbi kezét kókadtan hagyta és valamit forgatott benne...

  Yui szemszöge:

  Yui szerint így irtó hasonlított Subaru-ra Ebina Bashira. Simán kinézte belőle, hogy amint lenéz, felvágja az erét azzal, amit az öklében forgat. De nem tudta, mi is lehet az. Csak néha-néha csillant meg a szorítás némelyik lyukán.

  De eszébe jutott valami...

     - Köszönöm, hogy megtanítottál táncolni! - hajolt meg.

  Bashira már nem pörgette a dolgot, inkább még jobban szorította.

     - Engem pedig édesanyám... - elhúzta a száját.

     - Tényleg... - nézett fel a példa ellenőrzéséből Junko. - Nem is meséltél eddig az életedről...

  Bashira néma maradt. Álla a térde felett volt 15-vel. A szája megfeszült. Felállt, elvette táskáját az asztalról, magára akasztotta és lófejjel elindult az ajtó felé.

     - Sajnálom... - Bashira megállt, a bejárat előtt. - Nem akartunk rád akaszkodni...

  Felemelte a fejét. Yui kezdte azt hinni, Junko szavaira meggondolja magát... Bashira feltépte az ajtót. A kelleténél hangosabban csapódott be. Komori rápillantott Junko-ra. Az beszívott szájjal nézett le az ölébe. Mikor észrevette, hogy őt figyeli, mellkasa előtt megrázogatta az alkarjait.

     - Nyugalom, nem mindig ilyen, nagyjából. Van egy másik oldala is...

  Yui gondolta, hogy lehet, a barátnője elvesztésétől az a bizonyos oldala szertefoszlott...

***************************************

  Junko egy fél órával később ment haza. Utána megfürdött, kapott egy kis fájdalmat Ayato-tól, majd végre nyugodni térhetett. Álma előtt egy hang suttogott, végül elnyomta az álom...