Hiding Face {KiriKami}

5

Denkinek a múltkori miatt még mindig bűntudata volt. Folyamatosan azon rágódott, hogy túlreagálta, és ez nem hagyta nyugodni. A sok stressz pedig nagyon rossz hatással volt rá. Nem evett. Mintha azóta nem lenne étvágya. Tudja, hogy ezt nem így kéne kezelnie, viszont nem mer senkinek sem beszélni a helyzetről.

Hétfő.
Az egyik legfárasztóbb nap. Két edzés, utána egy órával pedig mehet tanulni a táncot. Sosem volt jó abban, hogy figyeljen a tanárra, viszont most a próbálkozásai ellenére sem bírt koncentrálni. A nyakán lévő kék-zöld foltokat pedig sikeresen eltakarta alapozóval, amit titokban elhozott otthonról. Nem igazán értett hozzá, de valahogy megoldotta. Az edzésen nem merte felvenni a choker-jét, nehogy látszódjanak a fojtogatás nyomai.

"Uuhhh! Farkas éhes vagyok..." Mondta Mina, ahogyan leültek az asztalhoz. Mindenki egyetértően nézett rá, köztük Kaminari is. Bár, számára a tányér tartalma csak zavaró tényező volt. Legszívesebben csak visszavonulna a szobájába. "Hé, Kami. A choker-eddel mivan? Edzésen nem volt rajtad." Sero ránézett, miközben elkezdte enni a menzán kapott ramen-t. "Csak otthon hagytam..." A szőke óvatosan odanyúlt a nyakához, ahogyan a történtek eszébe jutottak. Szinte érezte apja izzó kezeit. "Oh, tényleg? Kár. Pedig Kiri-Kiri szerint szexi~" Kirishima a mondat hallatán csak forgatta a szemét. "Sero, attól még hogy egyszer azt mondtam, hogy Pikachu-nak jól áll az a choker, az nem jelenti azt hogy meleg vagyok."

A fiú felvont szemöldökkel nézett a vörösre. "De ha mégis?" Mina sóhajtva fél kézzel átölelte párját, ami Denki szívét mégjobban összeszorította. "Kirishima nem meleg. A barátom, látod? Ha ez nem elég egyértelmű neked, akkor nem tudom mi az."

A szőke inkább arra figyelt, hogy valahogy megegye a kaját. Minden falat egy kín volt neki. "De olvastam hogy minden harmadik ember meleg! Valaki közülünk biztos az!" Reménykedve nézett végig a társaságon Sero, mintha várna valami random reakciót, viszont mindenki ignorálta. "Ezeket a faszságokat bazdmeg nem igaz hogy elhiszed, te idióta." Bakugou morogta.

Denki miután megette az ebédet, kezdte rosszul érezni magát. A tálcát visszatette, majd sietett a mosdóba. Nem bírta elviselni a gyomrában lévő étel érzését.

Kussolj már, neked is van szemed!
Katsuki hirtelen visszaemlékezett a múltkor történtekre. Kaminari nem igazán szokott káromkodni... Egyáltalán nem is szólna vissza így. Tudta hogy valami baj van, és követte őt. Mégis hogyan legyen az első számú hős, ha az egyik idióta haverjának sem tud segíteni?

[⚠️Trigger warning⚠️]

Denki beért a mosdóba, majd az egyik fülkét magára zárva a wc felé hajolt és öklendezni kezdett. Semmilyen módon nem befolyásolta amit csinált, ezt akaratán kívül tette. A haját hátrafogta, ahogyan hányni kezdett. A köhögéseit próbálta visszafogni, nehogy valaki meghallja, viszont Bakugou ott állt az ajtó előtt, értetlenül. Mégis miért csinálja ezt?

Kissé bekönnyezett, amikor érezni kezdte azt a keserű fájdalmat a torkában, ahogyan a saját gyomorsava égetni kezdte őt belülről. Mély levegőket véve próbálta összeszedni magát, miközben az agya tele volt kérdésekkel. Nem értette, hogy miért érzi jobban magát. Fájt mindene. Még talán remegett is, viszont a stressz és a szorongás egy időre megszűnt. Nem érezte a mellkasán azt a nyomást, ami egy veszélyes gondolatba futott át.

[Trigger warning vége]

Miután a hányását leengedte, lemosta az arcát, majd a tökürbe nézve bűntudata lett. Rosszul érezte magát, mert nem érezte rosszul magát. Egy pillanatra elfelejtett mindent, ami zavarta őt. Az apját, a reménytelen érzelmeit Kirishima iránt. Minden eltűnt, amíg a torkát pokolian marta gyomorsav.