Destiny /Vkook/ ~Befejezett~

9.

-Miért kell, ilyen helyekre járnunk? - Morgom mellette sétálva, fogva kezét a sötét, hideg éjszakán. Elvan borulva, így még a csillagok is elvannak takarva az égen. 

-Mert néha szórakoznunk is kell. 

-Szórakoztatlak én máshogy is. - Markolok bele kerek fenekébe, amire megugrik és rácsap a kezemre. - Áu! - Morgom sértetten, de ő a szemét forgatva megy tovább a csendes utcán. 

-Utcán vagyunk, amúgy sem értem mi bajod van. Az előző bulit is élvezted, így nem értem, most miért hisztizel ennyit. 

-Nem élveztem, egész végig szenvedtem. Nem értem mit szeretsz rajta. Hangos a zene, szar is, a villogó fénytől pedig rohamot kapok. Sok az ember, alig lehet tőlük elférni, és még büdös is van! Bent cigizik mindenki, alig lehet levegőt kapni! 

-Te is dohányzol. 

-De nem a házban! 

-Ne hisztiz már annyit. - Förmed rám és megáll előttem. - Szórakozni akarok! Táncolni és inni! - Megfordul és újra neki indul, én pedig morogva követem. 

-Alkoholista. - Sziszegem halkan, de ezek szerint meghallotta, mert felnevetett. 

Hiába nincsenek már az álmok, mégis hatalmas fóbiám lett minden egyes szórakozóhely és házibulitól. Előjön a paranoiám, amit alig tudtam legyőzni, ebben a pár hétben. De nem tehettem mást, muszáj vagyok vele menni, mert ha nem tenném, megőrülnék. Vigyáznom kell rá, attól függetlenül is, hogy a baj eltűnt. 

Ugyan abba a buliba megyünk, ugyan ahhoz a csajhoz, akinél elsőnek is voltunk. Ami kicsit nyugtat, mert ismerem a helyet, mégis félelemmel tölt el, mert túlságosan is ismerős ez az egész. Oda kell figyelnem, nem lankadhat a figyelmem. 

Megérkezünk az elátkozott házhoz, ahova be is megyünk, már otthonosan mozogva benne. Az italokhoz megyünk, ahol párom rögtön egy kör valamivel indít, de én új szint nem iszok. Nem szeretem az alkoholt, meg nem is tudnék százszázalékosan odafigyelni az én édesemre. Persze ő noszogat, hogy igyak vele, de nem teszem meg. Így egyedül részegedik le. 

-Táncoljunk! - Kiabálja túl a zenét, amire csak fáradtan bólintok egyet és követem a tánctérre. 

Átkarolja nyakamat és attól függetlenül, hogy gyors zene megy, ő lassúzni kezd. Nevetve átkarolom derekát és követem lassú táncát, kicsit feloldódva mosolyogva rá. Nagyon kis helyen körözünk, a rengettek ember miatt. Szerintem sokkal többen jöttek el ma este, mint múltkor.  

Kedvesen nevetve fordul meg karjaim között, hátát neki döntve mellkasomnak, fejét vállamra ejtve. Ujjaimat hasánál összekulcsolom, míg veszek egy nagy szippantást édes illatából. Eltelik pár perc és már sokkal feloldódva ölelem magamhoz vékony kis testét. 

Nem történhet semmi rossz sem, hisz itt van a karjaim között, biztonságban van. Lehet igaza van, kell egy kis szórakozás.  Bár még mindig utálom a bulikat, nem szeretem meg emiatt az este véget, de mindent megér a boldog nevetése, mosolya. 

Nem hittem volna, hogy valaha is ennyire szerelmes leszek bárkibe is, legfőképpen egy fiúba. Hiszen én heteró vagyok, mégis benne találtam meg a világomat. Hiába nem telt egy annyi idő, hogy rendesen megismerjük egymást, mégis úgy érzem, őt szánta nekem az ég. 

-Kookie. - Hajol fülemhez, karjaival közre fogva derekamat. - Hozok még valamit inni, te kérsz valamit? 

-Veled megyek. - Vágom rá rögtön, de ő makacsul megrázza a fejét. 

-Nagyfiú vagyok már, nem kell kísérgetned. 

-Tudom, csak aggódok, nagyon sokan vannak, nem szeretnélek elveszíteni a tömegben.