Lángoló Félelem [H.S.] ✔︎

mikre is képes egy boszorkány?

- Obstinatus Domus - guggoltam le Pirn, a lovam lábához, amit kisebesített egy gaz. Erősen vérzett neki, szóval a sebre koncentrálva elmormogtam egy varázsigét, hogy elállítsam a vérzést. Kb. 2 perc alatt sikerült is a tervem. Utána felkeltem és megsimogattam deres csődöröm sörényét. Erre csak mormogott egyet majd a kengyelbe akasztva a lábam, ismét a nyeregbe kerültem.

Két napja jöttem el otthonról. Észak felé van a vízesés, ahová anyám rejtette el a naplóját. Gondoltam, ha már betöltöttem a 18. életévem nekivágok a kalandnak és megkeresem azt. Eddig minden zökkenőmentesen ment, de lassan kezdek kifogyni az ételből, és az italból. Kell majd tennem egy kitérőt, hogy egy városi piacon beszerezzek magamnak pár dolgot.

Az éjszakát az erdőkben töltöttem, víz közelében. Olvastam valahol, hogy ha folyó, vagy tó mellett telepszel le aludni, akkor kevesebb az esélye annak, hogy kirabolnak, megölnek vagy csak szimplán tegyenek veled valamit. Az állatok is kerülik a szélsőséges helyeket éjszaka. Inkább bevonulnak a saját kis helyükre. Bár tegnap éjjel összefutottunk egy rókával. Szerintem mondanom sem kell, hogy hogyan végezte szegény.

Az idő most kellemesen hűvös. A Nap állását tekintve délután két óra körül lehet az idő. A szél lengén fúj, az őszi falevelek a földön hevernek, s néha felkapja azokat a szél. Az ősz a legszebb évszak. Szerintem még a tavasznál is szebb. Olyankor a vidám színek keverednek egymással, viszont ősszel inkább a markánsabb és élénkebb színek tűnnek fel. Sokkal jobban illik a személyiségemhez, na meg novemberi gyermek vagyok, szóval ez is benne lehet a dologban. Az őszi gyerekeknek általában mindig az ősz a kedvencük, ha épp nem a tél.

Grace nénikém azt mondta pár nap alatt elérem azt a vízesést, amiről beszélt. Szerinte azért van ott az a napló, mert a szüleimet a közelebbi városban gyilkolták meg, s sokat jártak oda régebben. Hiszek neki, mégis miért hazudna? Világéletemben mellettem állt, s sosem hagyott cserben, amikor mások viszont igen. Szeretett, mint a saját lányát, s ő is anyám helyett anyám volt nekem. Rettentően hálás vagyok neki, amiért szárnyai alá vett a szüleim halála után.

- Bár itt lennétek velem. - suttogtam magam elé halkan a szüleimre gondolva. Mennyi minden könnyebb lett volna, ha nem mentek volna el. Persze nem hibáztatom őket, maradtak ők volna, de mégis fesztelenebb lett volna a gyerekkorom. A gyülekezet, amibe beletartozunk, egyenesen gyűlöl. A tanítóim mindig megvetően pillantottak rám, a társaim pedig folyton egyedül hagytak. Nem tudom, hogy féltek-e tőlem, vagy tényleg szúrtam a szemüket, de ez már nem is érdekes.

Anyámat tartották a legerősebb boszorkánynak. Hasonlóan tűzboszorkány volt, mint én. A szemei néha izzottak az erejétől, s kezeiből is lángcsóvák törtek ki. Én ugyanezekre vagyok képes, s pluszban a bőröm is felforrósodik, amit ugyan nem tudok kontrollálni még, de már jobb a helyzet, mint volt. Egyszer megégettem egy lányt véletlenül. Abszolút nem volt szándékos, mégis én lettem a hibás és a gonosz. Nem tudtam irányítani és ideges voltam, előjött a tudtom nélkül. Onnantól kezdve távolságot tartott mindenki. Veszélyesnek tartottak és gonosznak. A mai napra már, lehet mindkettő igaz rám. Azzá tettek, ami nem voltam.

Lelkileg abszolút leterhelő volt, hogy másokkal találkozzak, szóval az idő elteltével egyre ritkábban léptem ki a házból. A vörös hajam pedig plusz ok volt arra, hogy otthon maradjak. Valami elmebeteg elkezdte terjeszteni, hogy a vörös hajú nők boszorkányok leszármazottjai. Az indok erre csupán az volt, hogy a vörös ritka hajszín és ha valakinek mégis megadatik, az biztosan nem átlagos. Esetemben ez tényleg igaz, de így azokkal is kitoltak, akik nem boszorkányok. Élvezet mindig csuklyával a fejemen járkálni.

Gondolkodásom közepette aztán belefutottam egy kisebb faluba. Nagyon kis otthonosnak és kedvesnek tűnt. Biztosan rendesek itt az emberek. Pirnt kicsit fékre fogtam, hogy körülnézzek, de semmi érdekeset nem láttam. Itt nem kapom meg azt, amit szeretnék. De egy kút mégis lehetne valahol, ahonnan vizet szerezhetnék. Ám bármennyire is szűkítettem össze a szemeim, nem láttam egyet sem.

- Keres valamit? - kérdezte valaki mögülem, mire kicsit összerezzentem. Hátranéztem aztán és egy középkorú férfi állt előttem. Mégis mit akarhat tőlem?

- Csak vizet, de nem láttam sehol sem kutat. - vontam meg a vállaimat. Nincs kedvem cseverészni.

- Jöjjön velem. - mondta mire összevontam a szemöldökeim. - Én tudom hol szerezhet magának folyadékot. - magyarázta, de még mindig nem akartam vele menni.

- Honnan tudjam, hogy nem fog becsapni engem? - kérdeztem mire elmosolyodott.

- Miért akarnék rosszat egy olyan gyönyörű hölgynek, mint maga? - tárta szét karjait. Abszolút nem tetszett a nyálas beszéde.

- Mert sokan akarnak rosszat a magamfajta hölgyeknek. - döntöttem oldalra a fejemet, de nem tágított.

- Én csak segíteni szeretnék. - nevetett hitetlenül. Egyre gyanúsabb lett.

- Köszönöm, de inkább tovább megyek. Van még tartalékom. - biccentettem köszönetképp, viszont akkor a fejemen lévő anyag alól kibújt egy vörös tincs. A fene vigye el. A férfi szemei kikerekedtek, a szemöldökei felfutottak a homloka közepéig. Nagyon rossz előérzetem támadt.

Rászorítottam Pirn szárára idegességemben és éreztem, hogy a lelkemig lát a férfi.

- Azt hittem a fajtátok már kihalt. - köpte nekem oda a szavakat. Hm, ötletes. Mindenki ezzel jön. Meg, hogy szajhák vagyunk.

- Hinni a templomban kell. - mosolyodtam el gúnyosan miután megnyugodtam, hogy nem fog patáliát csinálni. Csak egy idióta halandó, aki nem elég tökös.

- Undorító szajha. - fintorodott el, mire magamban felnevettem.

- Az előbb még gyönyörű voltam.

- Takarodjon innen. - mondta mire megvontam a vállaimat és egy intés után elvágtattam a kitaposott ösvényen.

Na igen, erről beszéltem. Egy hajtincs alapján ítélnek meg. Igaz én nem kezdtem el védekezni, mert túl átlátszó lett volna, de mégis kiborító. Egy hülye tincs és már meg is lettem bélyegezve. Egy undorító boszorkány, aki a sátán csatlósa és csak a sötét mágiához ért. Tehetsége elcsavarni férfiak fejét a bájával, majd azokat csúnyán kihasználni és elátkozni. Persze, egy boszorkány csak erre jó. Teljesen feleslegesen tanulunk gyógy és védő varázslatokat is.

Az emberekkel nagy gond van. Minden azokkal a kislányokkal kezdődött. Kik voltak ők, hogy a szavukra nőket végezzenek ki Salemben? Ősi felmenőmet is megölték abban a körben. A megmaradt boszorkák el is átkozták azoknak a lányoknak a családjaikat, van amelyik vérátkot kapott. Megérdemelte. A boszorkányok nem feltétlenül gonoszok és ördögiek, ennek ellenére mindenki erre gondol legelőször, ha mágiáról van szó. Nem azt mondom, hogy angyali teremtmények vagyunk, de nekünk is van érző, s dobogó szívünk.

A mágia nem játék, mégis sokan azt hiszik szórakozásra használjuk a képességeinket. Nekem ebben hol lenne a szórakozás? Nem lelném örömöm abban, ha lángba borítanék egy várost, vagy egy kis falut. Persze jó néha kísérletezni az erőnkkel, de inkább veszélyes, mint vérpezsdítő. Egyetlen rossz mozdulat és megtörténik a baj. Mindenki tudomást szerez róla, aztán irány az akasztófa vagy a máglya. Attól függ melyik a szimpatikusabb. Engem inkább akasszanak fel. Nem szeretném azt átélni, amit én is tudok másoknak okozni.

A nap hátralévő idejében csak haladtam az utamon. Nem futottam össze senkivel, csak mentem a fejem után Pirnnel. Aztán amikor a Nap már lemenőben volt, letelepedtük a csődörömmel egy tisztáson. Most nem volt a közelben semmilyen víz sem, szóval ezt gondoltam a legideálisabb helynek alvásra.
- Nesze. - dobtam oda Pirnnek egy almát, majd én is falatozni kezdtem a még otthonról hozott körtéből. Ahhoz képest, hogy 2 napos volt, egészen ízlett.

Ezután fény és meleg gyanánt gyújtottam egy kis tüzet, majd leterítettem a pokrócomat a földre. Még átgondoltam a holnapi napot, miszerint be kell majd térjek egy városba ételért és vízért, majd aztán elfeküdtem és a táskámra hajtva a fejemet hunytam be a szemeimet. Forgolódtam egy kicsit, majd miután hallottam, hogy Pirn is lefeküdt én is elaludtam abban a reményben, hogy nem fog semmi rossz dolog sem történni az éjszaka folyamán.