ℙ𝕠𝕨𝕖𝕣 𝕌𝕡 [Bakugou x Oc] (SZÜNETEL)

Part 25.

Még bőven negyed órával az ébresztő előtt keltem. Kinyitottam smaragdjaim és meglepetésemre újra Katsuki ölelésében találtam magam. Megnyugtató volt érezni hogy védelmet nyújtó karjaiba zár miközben forró teste melegébe olvadok. A pír egyből kiült az arcomra miután realizáltam a helyzetet. Miért reagálok így? Hisz...

És még kérdezed? - szólt közbe mögülem egy ásítás kíséretében Akuma. - Elolvastál már kb 800 Romantikus Könyvet de komolyan nem esik le?

Nem értem miről beszélsz... És különben is.... Hogy jönnek ide a Könyvek? - fordultam hátra hogy szembe álljak vele.

Reménytelen vagy Akane azt kell hogy mondjam.... - csapott idegesen a homlokára. - Most csak játszod vagy tényleg ennyire értelmi fogyatékos vagy?

Hogy érted ezt? Mit kellene felfognom? Nem értem.... - próbáltam párhuzamot keresni a szavai közt miközben a cellája elé sétáltam.

Fülig szerelmes vagy belé te idióta!! - fogta az arcom két keze közé.

Miiii? É-Én nem i-is! - hadonásztam a kezemmel magam előtt full vörös fejjel.

Na tessék ez a reakció teljesen alátámasztja! - mutatott végig rajtam. - Miért nem vallod már be magadnak? Bár a helyedben én is sokat gondolkodnék rajta ha egy ekkora baromállat jönne be! - nevetett fel hangosan.

L-Lehet... H-Hogy igazad van... M-Mert most hogy így összemérem a t-tüneteim a Romantikus Könyvekében leírtakkal.... - mondtam elgondolkodva. - Lehet... Hogy egy p-picit... B-Beleestem.... D-De most m-mit kellene tennem?

Hát nem egyértelmű? Add valahogy a tudatára hogy kezdeményezzen ha esetleg te is bejönnél neki! Bár ha eddig nem vette észre hát pont akkora Idióta mint te! - tört ki belőle újra a nevetés. - De! Mindenek előtt élvezd ki a helyzetet hamár itt tartunk Drága! - mutatott a hátam mögé mire aprót bólintottam és visszatértem a való világba. - Hajrá kislány! - vett elő egy adag popcorn-t és egy 3D-s szemüveget. Megjegyzését elengedtem a fülem mellett. Katsuki forró mellkasába temettem az arcom majd lassan felemeltem a kezem és a fejem alá helyeztem őket. Behunytam a szeme és visszaaludtam.

⏰*Beep! Beep! Beep!*⏰

Törte meg a levegőt az ébresztő leghalkabb fokozatra állított hangja. Amikor már nem bírtam tovább a idegesen felültem hogy kinyomjam és jól lecsesszem Katsuki-t amiért eddig nem tette meg de mielőtt ez megtörténhetett volna észre vettem hogy egyedül vagyok a szobában. Lezártam az órát majd lassan kiosontam a szobából. A folyosóra kiérve egy fenséges illat csapta meg az orrom ami a földszintről jött. Követni kezdtem lefelé a lépcsőn. A szürkület és a figyelmetlenségem miatt eggyel kevesebb fokra számítottam és leestem róla. Egy kisebb puffanással értem földet melyre Katsuki a serpenyő fölül ijedten hátra kapta a fejét majd halványan elmosolyodott a bénázásomon.

- Hogy lehetsz ennyire béna Akane? - indult meg felém a tűzhelyen hagyva a sistergő ételt. Odasétált hozzám majd felsegített. - Ülj le! Nemsokára végzek... - állt vissza az edény mellé.

- Hogyhogy nem aludtál az ébresztőig? - kérdeztem enyhe pírral az arcomon mikor visszagondoltam az karjaiban töltött pillanatokra.

- Nem mindegy az neked Picsa?! - kapta el idegesen a tekintetét rólam majd fordított egyet a reggelin.

- Hé! Most mire fel ez a hangnem? - néztem rá furcsán az arcát fürkészve.

- Csak hagyd hogy végezzem a dolgom... - válaszolt hűvösen a válla fölött a szemembe nézve. Kissé csalódottan helyet foglaltam az asztalnál. Nem sokára kitette az ételt két tányérra majd elém rakta az egyiket. Ő is leült az egyik székre majd hangtalanul enni kezdtünk. A rántotta és a szalonna hamar elfogyott úgyhogy neki is álltunk készülődni.

***

Elérkezett az indulás ideje.

Az étkezés alatt történtek óta hozzám se szól... Mi baja lehet...? - vezettem fel hátán a tekintetem miközben mögötte sétáltam. Mikor már csak néhány sarokra voltunk a megállótól eszembe jutott valami és megrángattam Katsuki ingujját mire hátra kapta a fejét.

- Mit akarsz?

- H-Hát tudod a-az van.... - tördeltem az ujjaim - Hogy n-....... nincs pénzem....

- Ezt meg hogy érted? - csapott idegesen a homlokára.

- H-Hát úgy... Hogy minden fillérem a tegnapi fagyikra és a jegyre  költöttem...

Hirtelen kutakodni kezdett a táskájában majd pár másodperc után nekemvágott egy pénztárcát.

- Nesze! Vegyél ki annyit amennyi kell... - dugta zsebre a kezeit aztán minden szó nélkül folytatta az útját a megálló felé. Az értetlenségtől lefagyva fogtam kezemben a bukszát miközben távolodó alakját figyeltem. A hideg hajnali szél összekócolta a hajam és átjárta testem egy hűvös borzongás mely kizökkentett az ámulatból. Miközben megszaporáztam lépteim kivettem pár Yen-t majd amint beértem a kezébe nyomtam a tárcát viszont ő csak némán menetelt tovább. Felszálltunk a vonatra. Kértem egy diákjegyet a UA-ig aztán leültem Katsuki-val szembe a 4-es üléshez. Egy darabig halkan tűrtem a kínos csendet de nem bírtam tovább magamban tartani a véleményem a ma reggelről.

- Na jó.... Mi az Anyám bajod van?! - doboltam ujjaimmal idegesen a térdemen mialatt egyenesen vörös íriszeibe néztem.

- Mire célzol?

- Ahjj... Ne csinálj úgy mintha nem tudnád!

- Nem értem miért mondod ezt. Mindig ilyen vagyok. - dőlt neki a háttámlának.

- Nem igaz! Ne hazudj nekem! Tegnap nem ilyen voltál! - ordítottam a képébe de amint komondtam meg is bántam hogy kicsúszott a számon. Reflexszerűen ajkaimhoz kaptam a kezem.

- Áhh... Igen... Ami tegnap történt azt senkinek nem mondod el világos?! - förmedt rám pár szikrát pattogtatva halálosan közel az arcomhoz. Rémülten figyeltem minden egyes mozdulatát. Nagyot nyeltem.

- Éh-... Én... S-Soha! - próbáltam távolodni a vészesen nagyobbodó robbanásoktól.

- De ha megtudom!! Kezdheted ásni a saját sírod! Világos?!

- I-Igen! - bólogattam hevesen majd miután biztos távolságban volt tőlem fellélegeztem. Idegesen az ujjaim kezdtem tördelni miközben a cipőm orrát páztáztam.

Vajon mi lelte?

Nem tudom de nagyon nem tetszik.... - válaszoltam hátra csalódottan.

***

Elérkezett a mi megállónk. Leszálltunk a szerelvényről és a UA felé vettük az irányt. Némán ballagtam Katsuki mögött. Még bőven volt egy óránk a kezdésig szóval megmakacsoltam magam és lassan leváltam tőle. Ingerülten kezdtem menetelni a park felé. Hogy lehet ekkora-ekkora seggfej?! A fejem majd felrobban a dühtől! Mi a szar? Semmi rosszat nem tettem!! - rúgtam bele idegesen egy útmenti vaskukába. A szemetes igen kemény volt úgyhogy nem úsztam meg. - Arghh! - ugráltam egy lábon a fájós lábam. - Miért vagyok ennyire szerencsétlen? - ordítottam a levegőbe kiengedve a bennem felgyülemlett feszültséget. Az üres utcák között bojongott a házak faláról leverődő visszhangom. Miután a parkhoz értem rögtön vissza is fordultam. Nem hagyom ennyiben!- perdültem meg a tengelyem körül majd elindultam vissza a UA felé. A hősképző kapui kitárultak előttem miközben az épületek között átszűrődő hajnali napfény enyhén megmelengette a didergő testem. Céltudatosan masíroztam végig a főépületig majd onnan be az osztályhoz hogy befejezzek egy számomra lezáratlan ügyet.